Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

20 fiii. országos ülés február 6. IS.5 hallottuk, hanem hogy az utána nyilatkozott szónok tette őt meg ezzé. (Ugy van! a jobboldalon.) Gulner Gyula képviselő ur megtámad ben­nünket továbbá azért, hogy, mint mondja, bro­ehure-ekben, ujságczikkekben a magyar közép­osztály, a társadalom támadtatik meg és meleg hangon védelmére kel a középosztálynak és a társadalomnak. T. ház! Nem hiszem, hogy valaki szememre vethetné, hogy én valaha a magyar középosztályt megtámadtam. De viszont egéF-z határozottsággal és őszinteséggel mondom, hogy épen ugy, mint a betegnek nem azok a jó emberei, kik czukorral tartják, hanem azok, kik olykor keserű orvosságot is adnak be neki; méltóztassanak elliinni, a ma­gyar középosztálynak tagadhatatlanul létező ba­jain, de a melyeken az én hitem szerint is kezd és fog győzedelmeskedni a benne levő ős erőnél fogva, nem a zok fognak segíteni, a kik fel akarják men­teni minden mulasztás alól, hanem igenis azok, a kik egyenesen megmondják neki nem a gyűlölet és elítélés, de az aggódó szeretet hangján a hibát, a mit találnak. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb­oldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Nem tudom, a t. képviselő urak jó német hazafinak tartják-e pl. Börnét? A történelem, a német irodalom annak tartja. Olvassák el, mit irt ő a német nemzetről azért, hogy felrázza hibáiból és hogy nagyobb te­vékenységre ösztönözze. És ha valaki itt csak egy tizedrésznyit irja is annak, már ellenségnek tekin­tik, holott sokszor ép a legmelegebb hazaszeretet dietálja a keserű szavakat. (Élénk tetszés jobbfelól.) És ki rázta fel az évszázad elején a magyar nem­zetet? Azok, a kik dicsérték, vagy az a Széchenyi István-e, a ki a gúny ostorával korbácsolta hibáit. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Azok, a kik dicsérték, el­altatták, ez pedig felrázta. Nem mondom én, hogy minden ily eritica igazságos­, sokszor túlmegy azon, a mi elég volna; de nem kell az inteníiót kétségbe vonni a nem kell ellenséget keresni ott, a hol a — meglehet— magát túlságokra ragadott, de a jóindulattól vezérelt aggodalom az indok. (Ugy van! jobbfélöl.) T. képviselőház! Felhozta az egyik képviselő ur — igazán nem tudom melyik — a hitelviszo­nyokat. Méltóztassanak egy kissé összehasonlítani — nem is fogok számokat idézni — hogy vájjon e tekintetben nincs-e előhaladás? Ugy az állami, mint a magán hitel nem tetemesen javult-e? Felhozatnak — s azt mondják, a kormány politikája az oka — azok a nálunk is előforduló egyes szomorú sikkasztási esetek. Szomorúk, de a kormány tehet-e erről? Nem állunk~e itt szemben egy társadalmi betegséggel, mely hála istennek nálunk még sem mutatkozik oly mértékben, mini sok más államban, a hol pedig nem ez a kormány vezeti az ügyeket. Uraim, nem igazságos dolog, ily módon kritisálni és vádolni. (Helyeslés jobb­félól.) Gulner Gyula képviselő ur felhozza a horvát dolgokat s azt mondja, hogy a kormány provocálja az izgalmat s azután hátrál s vereséget szenved az egész vonalon. Én, t. ház, ezt a vereséget — a pro­vocálásról beszéltünk máskor s igy arra most nem térek ki — határozottan tagadom. Vereség-e az, hogy ma vannak Horvátországban emberek s van párt, mely pedig már nem volt, a mely határozot­tan szembe mer szálni azokkal, kik a magyar állam egységét tagadják? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Eu azt tartom, ha ezt elérte erőszakoskodás nélkül, ez nem hibája, hanem talán érdeme, ha pedig meg tudja tartani erőszakos eszközök nélkül, akkor po­sitiv érdeme. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem isme­rem tehát el, hogy ebben a kormány politikája ve­reséget szenvedett volna. Megígértem t. báz, hogy rövid leszek s rög­tön be is zárom beszédemet. (Halljuk!) Egyre kell csupán reflectálnom, a mi összeköttetésbe szokott hozatni többekkel, de talán első sorban az én cse­kély személyemmel. Azt mondják, hogy a köz­erkölcsök romlásának jele, ha valaki politikai nézeteit változtatja. (Halljuk! Halljuk! a balolda­lon.) Én, t. képviselőház, egész nyugodtan megmon­dom erre nézve véleményemet. Ha valaki anélkül, hogy nagyfontosságú események jöttek volna közbe, bármely czél elérése végett politikai néze­teit változtatja, az hitvány ember; aki azonban bekövetkezett fontos események során meggyőző­dik arról, hogy vagy nézete nem felel meg, vagy az út, a melyen elindult, nem hasznos, de káros a közügynek és ezt bevallani nem meri, az saját énjét, saját következetességi látszatát a közjónak helyezi felébe és rossz hazafi. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) És nézzék meg Önök, kik azok, a kik ha körülöttük az események változnak, nem vál­toztatják nézetüket? Hány ember —- nem akarok évszámot mondani — hány ember, a ki egy évnek márcziusában még a legloyalisabb és deczember­ben már a forradalmi zászlót tűzi ki. Nem változ­tatják-e ezek politikai nézetüket í Én azt gondolom, nagyon változtatják. Meglehet, a bekövetkezett események indokolják ezt és akkor senki sem fogja őket érte megtámadni. Csanády Sándor: Ezzel nem menti ki ma­gát. (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én, t. ház, menteni magamat nem is akarom; de akarok tilta­kozni azon felszólalás ellen, hogy a politikai nézet­változtatás minden esetben az erkölcsiségnek ha­nyatlását mutatná. Tudom én azt, hogy ezelőtt 10 esztendővel mit mondtam ; tudom azt is, hogy azóta mit tettem. Elvállalom mínűenikiért a felelősséget isten és ember előtt, (Hosszantartó zajos éljenzés jobbfelöl) mert lelkem azt súgja, hogy ha máskép

Next

/
Thumbnails
Contents