Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

Í9Ü 73. orezógoc Mos ÍWíruir IS. 1SS5. az eredendő emberi jóságba, a kormányok részrehajlatlansága és jóságába vetett hitet éleszteni törekszik, (Elénk derültség és helyeslés balról.) Intézmény megalkotásánál mindig a legrosszabb eshetőségre kell számítani és a kormánypártnak is kötelessége, ha a kormányban bizik az intézményt, a mely más kormány által is kezeltethetik, gyanús szemmel mérlegelni. Politikai pályán fellépő fiatal embernek, várakozásokat keltő kormánynak egyaránt lehet, szabad helyes dicséretet s bizalmat előlegezni, a melyet ily körülmények közt megtagadni gyűlöletesnek látszhatnék, de intézménynek szilárdabb alapon kell nyugodnia, a gyanú, rosszakarat és visszaélés tüzpróbáját is ki kell állani.;. (Élénk, Lajos helyeslés bah ól.) És e szempontból tekintve, minden érv, a mely a választási elemek funetionálása ellen felhozatott, kettős erővel visszahalld a kiuevezettekre. Az, hogy vagy az alsóházat gyengíti a felsőház erősítésével, vagy a felsőházat sem erősíti meg a választás, épugy áll a kinevezettekre, a kik túlnyomókig még sem szemléihetők ki olyanok közül, a kik a közügyek iránt élénk részvétet nem éreznek. (Élénk helyeshís balról.) Az, hogy a választottak pressiót gyakorolnak a többi főrendekkel és az alsóházzal szemben, eltekintve attól, hogy ezen pressio a népfelség közvetlen bizományosai ellenében azoknak részéről, kik csak közvetve hivatkozhatnak reá, ugy sem lehető, nem-e. hárul vissza a kinevezettekre, a kiknek minden szavazata gyakran egy kormánykegy s álláspont emléke? Az, hogy az alsóház feloszlatásával a felsőházi választottak meg nem újíthatok, nem-e kétszeresen áll azokra, a kik részben az uralkodó kormány s párt felfogását képviselik, a melynek kipróbálása végett történt a feloszlatás és rendeltettek el az új választások r (Elénk, zajos helyeslés balról.) Az, hogy némelyeknek, a megyebizottsági tagoknak igy kettős szavazat jut, nem veszti-e minden értékét, midőn oly oldalról hozatik fel, a mely nem akarja megtagadni a főrendieknek sem választási, sem választaíási jogát, nem akarja megtagadni az élethossziglan kinevezettekíől sem, bőt ezeknek kettős előnyt ad a politikai életben, midőn a meg nem választatás esetén kinevezés alapján gyakorolt jogukat, a melyet tőlük a nemzet szavazata, megtagadott, sinég mindig fentarthatják, (Elénk zajos helyeslés balról.) Ha tehát, midőn összemérjük a választottak s a tömeges kinevezettek rendszerét, mert azt hiszem arról, hogy a kinevezettek oly csekély számban legyenek, hogy ismétlem, az örökös elemek maguk túlsúlylyal bírjanak, egyik oldalról sem lehet szó, azt Játjuk, hogy a választottak functionálásárafelhozott minden ellenvetés ugyanily mérvben felhozható a kinevezettek ellen javaslatunk védelmére, még csak azon ellenvetésekkel keli számolnom, a melyek a választás elve és módszerre ellen egyáltalában felhozattak. És itt először azon kifogással van dolgunk, hogy a választás veszélyezteti a stabilismust, az intézmény aristoeratieus voltát, bár azt hiszem, a túloldalon ez utóbbi általában el nem ismertetik, a mi alatt végre is csak azt érthetem, hogy veszélyezteti a hagyomány folytonosságát, a főrendiház lényeges kormányzati jellegét. De hát nézzük a történetet. T. ház, az utolsó 150 év óta csak két korszak az, melyben az ellenzéki érzület a törvényhatóságokban nagy huiiámokat vetett: két 14—14 évre terjedő korszak. Az egyik a?: 1834—1848-ig mindinkább érvényesülő ellenzék korszaka, a mely 1848-ban elveit a törvényhozási alkotásokban fényes diadalra is emelte; a másik az 1861 — 1875-ig Tisza Kálmán vezetése alatt kardoskodó ellenzéké,, a mely — szerintem ugyan helyesen és teljesen jogosultan — de egytől egyig kénytelen volt minden törekvését feladni, mihelyt a hatalomra jutott. A többi időn keresztül a törvényhatóságok minden alkotmányos kormány támaszai voltak, mé<r azon törekvésekben is, a melyek saját jelentőségük ellen irányultak. Magyarország hangulata állandóan ellenzéki csupán az ahsolutismussal szemben volt és törekvésünket annál kevésbé sugalja pártszempont, annál kevésbé vádolhatni bennünket önzéssel, mert. nem tagadjuk. hogy ma talán, meglehet, a törvényhatóságok többsége is a kormánynyal szavazna. De itt azon ellenvetéssel találkozunk, hogy úgyis sok már a választás; miért adjunk új tápot oly izgalmaknak, a melyek áthatnak a társas életre, melyek megmérgezik az önkormányzat részrehajlatlanságát? Valóban igazolatlan vád azokkal szemben, a kik a választások azon tömegét, a melyekben a választás feladatának meg nem felelhet, el akarjuk törülni, a kik azon tisztviselő válasz: ásaiak, a melynél mindenre előbb van tekintet, mint a választott alkalmasságára a közigazgatási helyek betöltésénél, meg akarjuk szüntetni, a kik nem ott akarjuk a választást, a hol kenyérről, hanem ahol meggyőződésről van szó, (Elénk, zajos helyeslés a baloldalon) a kik a választást valóban nem mint a mindennapi élelem keresésének eszközét akarjuk tekintetni és megakarjuk fosztatni azon következményeitől, a melyek csak keserűséget hagynak vissza a pályájától elütött kebelében, a melyek a hozzá tartozók reményei meghiúsultával mindennap visszakerülő gondok közt élesztik a gyűlöletet s elégedetlenséget azokban, a kikkel mindennap keli érintkeznie,a kikkel közreműködnie, akiknek esetleg elíenőrkniök kell. (Tetsiés a baloldalon.) De azért meg akarjuk adni a választást otí, a a hol csak a nagy kérdések felőli véleménykülönbségek forognak fenn, a melyek a minden-