Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-73
<• |gQ 73 országos ülés mondani, hanem egyszerűen constatálni, hogy a | nemzetiségi eszme Apponyi grófnál, mint e ház legcsekélyebb tagjánál, nem a nyelv és névnél kezdődik és záródik. De ha minden alkalommal a magyar nemzetiségi eszmét, a magyar középosztályt halljuk, önkénytelenül bizonyos félreértések merülhetnek fel azon irányban, hogy azok, a kik születésükre nem magyarok, a kik nyelvükre, nevökre nem magyarok, 'azok ebből a fogalomból ki vannak zárva. (Ellenmondás bálfelől.) En is azt hiszem, hogy nem igy áll a kérdés, épen azért tartottam szükségesnek ezt felemlíteni. De nem is volna semmi ok, mert a városi elem, a mely köztudomásúlag a legkülönbözőbb elemekből tömörül össze, az a legnagyobb áldozatokat hozza, hogy gyermekeit, fiait és leányait magyarokká nevelje; neki öröme telik, ha látja, hogy fia elfeledte anyanyelvét. A fővárosról nem is szólok, hanem a többi vidéki nagyobb városokban is látjuk, hogy az ifjú generatio oly tősgyökeres magyarrá válik, hogy egy pár évtized múlva azt sem fogja tudni, hogy Kémetországból vagy idegen tartományból származott valamelyik őse. (Helyeslés.) Ezzel csak tisztázni akartam a kérdést. A mi illeti végül azon másik tételt, mintha a kinevezettek a mozgó élet elemeit be nem vinnék a felsőházba, miután ők azon momentumnak behatása alatt állva, mikor e házba belépnek, többé nem képeznék magukat, nem fejlődnének ismereteikben, élettapasztalataikban stb. Hát méltóztassék megbocsátani, én e nézetben nem osztozom, még pedig azért nem, mert a kormány, felelősségének tudatában nem életunt aggastyánokat, hanem oly egyéneket, oly.kitűnőségeket fog kinevezni, a kik hivatásukat és kötelességüket ismerve, törekedni fognak feladatuk magaslatán maradni és nem azon nappal zárni le életük és haladásuk számadását, a mely napon a ház küszöbét átlépték, hanem fejlődni, tanulni fognak, hogy tapasztalataikat a részükre kijelölt helyen érvényesíthessék. Midőn tehát a kinevezés a tudományt, a tapasztalatokat, a közigazgatásban való jártasságot, a művészeteket, szóval minden szakot felölel, a mely esetleg a választás által el volna zárva és csak ez által lehet igazolva, azért én részemről nyugodt lélekkel és egész hévvel támogatom azon törvényjavaslatot, a mely ezen elemre van basirozva. Elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Köszönettel tartozom az előttem szólott t. képviselő urnak, hogy a vitát a pártérdekek azon hánykódásából, melyben azt láttuk, midőn a mai vita elején a terembe léptünk, ismét nyugodtabb mederbe terelte. Én t. ház, azt hiszem, ezzel csakis a kérdésnek, az alkotandó főrendiház reformjának érdekében műf^hncÍT 16 1885. köclött közre. Mert megvallom t. ház, nem hiszem, hogy ezen törvényjavaslat alkalmas tárgy legyen azon gúnyolódásra, azon igen komoly látszat mellett elmondott tréfákra, melyekkel Jókai igen t. képviselő ur a házat kétségkívül mulattatta, de hogy a discussióban a helyzetet tisztázta volna, azt hiszem, senki sem állíthatja. (Ügy van 1 , a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Ugyanazért én, t. ház, nem fogom őt erre a térre követni. Én nem vagyok képes a titkos szavazás felfordított urnájának halálharangját megkongatni, a mint ő felemlítette s a titkos szavazás fogalmát a suffrage universel-lel ugy összekötni, mintha soha titkos szavazás nem lett volna suífrage universel nélkül és mintha a választási rendszernek és a választási rendnek semmi biztosítéka nem lehetne a nélkül, hogy a választási elvnek valamely túlhajtását azzal kapcsolatosan el ne kellene fogadnunk. (Helyeslés a baloldalon.) Sőt abban sem vagyok képes őt követni, hogy midőn e törvény]avaslat sorsáról van szó, azt kutassam, vájjon a felelősség az utána bekövetkezendő állapotokért kikre hárul; mert ha ezt akarnám kutatni, a mint ő kutatta és a mint a felelősséget a törvényjavaslat visszautasítása esetén, akár itt, akár amott történjék ez, reánk akarta hárítani minden lehető és képzelhető bajért, a mely az országra nem ebből, hanem esetleg talán ezután fog hárulni : akkor nem feledkezhetnem meg egyről, arról t. L, hogy ha egy nagy reformról van szó és az akármely körülmény miatt, bármely tényező közreműködése mellett egyik vagy másik házban meghiúsul, akkor a felelősség nem csupán azt és első sorban azt illeti meg, a ki a reformot visszautasította, mert az életrevaló nem volt, hanem illeti azt, a ki egy a körülményeknek meg nem felelő, a ki az országban és a képviselőházban visszhangot nem keltett törvényjavaslatot terjesztett a t. ház elé. (ügy van! a baloldalon.) Most pedig mi, t. ház, ilyen helyzetben vagyunk. Mert ha a kormány és a kormánypárt azt hiszi, hogy azon törvényjavaslat, mely most a discussio tárgyát képezi, valóban megfelel a nemzet túlnyomó óhajtásának, hogy ez valóban képes rokonszenvet kelteni, akkor ne fenyegessenek bennünket azzal, hogy mi leszünk majd felelősek azon bajokért, a melyek a visszautasításból fognak származni. Hiszen mi történnék egy ilyen visszautasítás esetén is? Az újonnan összegyűlt házban a törvényjavaslat kétségkívül megszavaztatnék. Akkor azonban tudni kellene, hogy meg van a javaslatban az erkölcsi erő, mely az ellenkező szavazatokat lefegyverezné. De ez esetben erről nem lehet szó. A túloldal is érzi, hogy bármely fórum utasítja vissza, az ugyanezen házba visszakerülni nem fog. Mert tudják, hogy a visszautasítás esetén nem hogy a felháborodás hullámai lennének láthatók az országban, hanem legfölebh
