Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-73

73 ereaágos Slés fíbruár 16. 1885. 183 zászlós ur kivételével, kik az udvart képviselik, kép­viselni fogják a társadalom minden alkalmas ténye­zőjét és elemét, (ügy vati! a szélső baloldalon.) Nem elég a parlamentaris rendszert hangoz­tatni, arról beszélni, mily veszedelem, az alsóháznál erősebb lesz a felsőház; ép oly hiba volna, ha az alsóház jóval erősebb volna, mint a felsőház. Nem azért alkottatik meg a törvényhozás két tényezője, hogy egyik a másik felett uralkodjék, hanem hogy egymást a hatalom korlátai közt tartsák, hogy a törvényhozás két factora ne csak egymást tartsa a hatalom korlátai közt, hanem saját határain belől tartsa a kormányt, mely a végrehajtó hatalmat kezeli és a királyi hatalmat, mely a nemzet felett áll. És mi akarjuk, hogy a magyar felsőház függet­len s a felelősség érzetétől áthatva legyen, a mi csak a választás által érvényesülhet. Kétszeres szükség van erre más nemzetekkel szemben, mert mig más nemzeteknél maga a királyi hatalom füg­getlen, addig Magyarországon lehet az állam füg­getlen, de Magyarország királya nem lehet füg­getlen, mert ő Ausztria császárja. (Igaz ! TJgy van! szélső balon.) Szent István koronáját Budán őrzik, de Bécsben viselik, a magyar királyt Budán koro­názzák meg, de Bécsben határoznak, a királyt a magyar nemzet szereti, de az osztrák udvar kör­nyezi, (Elénk helyeslés, szélsőbalon) az osztrák udvar ellenséges indulatait a király eiuémíthatja, de meg nem szüntetheti, az osztrák udv;ir törekvéseit a magyar nemzet ellen pillanatnyilag háttérbe szo­ríthatja, de örökre ki nem küszöbölheti, mindaddig, mig a magyar király és osztrák császár egy sze­mély. És mert a királyi hatalom Magyarországon nem annyira független, mint más államokban, kell hogy a törvényhozás két factora teljesen független legyen, független legyen egymástól, független legyen a kormánytól és független legyen a koroná­tól. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) Az önök rendszere pedig, melyet a kormány­javaslatban védelmeznek, nem egyéb, mint a felső­házat, a törvényhozás egyik factorát kiszolgáltatni a kormánynak és kiszolgáltatni a koronának, (He­lyeslés a szélső balon) vagyis megfosztani az alkot­mányt az egyensúlytól, csak egyre építeni, az alsó­házra, hogy azon két factor közt az alsóház nagy válság küszöbén könnyen legyőzhető legyen. (He­lyeslés a szélső balon.) A nemzet hajóját nem szeretném ily esélynek kitenni, mert a bölcs hajós a hajót nem egy hor­ganynyal szokta megerősíteni, hanem kettővel, de nem is veti horganyát felfelé, hanem lefelé, a tenger mélyébe. Az a törvényhozás, mely az udvart teszi min­denhatóvá, megfeledkezik Magyarország történelmi traditióiról, melyeket beszédem elején voltam bátor érinteni, hogy egy állandó akarat uralkodik a nemzet felett, ez az akarat Magyarországot Ausz­triába beolvasztani, ezért bün a nemzet akaratát szétforgácsolni és nem megkettőztetni, bűn a nem­zet akaratát egyedül a képviselőházra redncálni. (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom, hogy ily válságos küzdelem előestéjén — nem vagyunk még ott, de odajuthatunk — akkor, midőn a kor­mány a nemzetnek még biztosítékul szolgáló intéz­ményeket megváltoztatni, megrendszabályozni ké­szül, a megyékben a kinevezést akarja behozni, a sajtó-szabadságot meg akarja rendszabályozni, az esküdtszékeket már is becsméreli, hogy el­törülhesse, a kormány alkotmányunkra halálos csapást mérjen az áltál, hogy az egyik házat isolálja a másiktól. Ha sikerül Magyarországon a két há­zat isolálni, ha sikerül mindenhatóvá tenni az ud­vart: akkor megkezdődhetik Magyarország le­igázásának munkája, mert önök megadják reá a módot, midőn megszavazzák az alkotmányt az al­kotmány legyőzésére, akkor nem lesz szükség, hogy Magyarország új leigazásához segítségül jöjjön a czár, mert segítségül fog jőni — mint Skócziában és Irlandban — a törvényhozás és nem lesz szükség, hogy az elnyomatást vezérelje majd Haynau, mert ott lesz Tisza Kálmán. Nem fogadom el a törvény­javaslatot. (Elénk helyeslés és hosszantartó zajos éljen­zés a szélső baloldalon.) Busbach Péter: T. ház! Ugron Gábor t. képviselő ur beszédének bevezetésében szüksé­gesnek látta nemcsak a kormánynyal, hanem ezen párttal is foglalkozni és nem egészen hízelgő alak­ban, midőn azt mondja, a kormány azért látta jó­nak a törvényjavaslatot most benyújtani, mert elég nagy többség áll rendelkezésére, elég engedelmes az a tábor, a mely őt követi; és e párt aláveti ma­gát a kormány minden parancsának. T. ház! Hiszen ezek oly dolgok, a melyek, eltekintve a kiíejezésekbeni nyerseségtől, tulaj don ­képen az alkotmányos élet alapját képezik; mert a mig parlatamenris életünk lesz, addig többségnek kell lennie, mely megbízik a kormányban, ha megbí­zik, addig követi s támogatja, ha pedig már meg nem bizik: akkor a kormánynak távoznia kell és jő utána egy másik kormány és másik többség, mely amazt felváltja, Ennek igy kell lenni, a mig alkot­mány létezik. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát szemrehányás akart lenni az, hogy a kormányt támogatjuk, ugy nem fogadom ilyenül el, hanem épen a kormány dicsőségének tekintem, melynek si­került ily majoritást biztosítani magának. (Helyes­lés a jobboldalon.) Önök terrorismussal nem fogják meglazítani a pártot; bármily erős hangon dörög­jenek is: ez minket még inkább összetömörít, (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a t. képviselő ur, a főrendiház csak a múlt évben egyszer jött összeütközésbe a kormánynyal és íme itt van a törvényjavaslat, mely a felsőház rendezésére vonatkozik. Eltekintve attól, hogy e sorokból, de különö­\ sen a ministeri székekről ez már meg lett ezáfolva,

Next

/
Thumbnails
Contents