Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-72

jgg 72, országos ülés febrnár 14. 1885. választanak minden tartomány számára 4—4 se­natort. Dániában 66 tagja képezi a Landsthinget.Ezek közül a főváros 7-et, a választó kerületek 45-öt választanak, a király 12-Őt nevez ki; a választás közvetett úton történik 8 évre, de fele minden 4-ik évben kilép. Németország legtöbb államában a felsőházak szintén választás révén alakittatnak. •; Anglia e tekintetben a legconservativebb s mondjuk ki a legaristocraticusabb állam s még sem meri mereven kizárni felsőházából a választást, mert a skót nemesek 16, >az ir nemesek 28 peert választanak a lordok házába. Tisztán kinevezett felsőház csak Olaszország­ban van; rendi színezetű csak az osztrák, porosz; és a portugali, azt hiszem, hogy egyik sem olyan, hogy mintáért hozzájuk kellene folyamodnunk. Plogy a választás elleni hadjárat tökéletes legyen, a ministerelnök ur is felvonta az ostrom árkokra nehéz lövegeit. Nevezetesen a mi vádjainkat igyekezett elle­nünk fordítani s azt monda, hogy azok után a miket a felirati vita alkalmával a törvényhatósági tiszt­viselők korteskedése és erőszakoskodásáról felhoz­tunk, igen valószínű, hogy a felsőházi tagokká is kormánypártiak választatnának. De hát t. ház, itt tévedésben van a minister­elnök ur, mert a képviselőket, más, a felsőházi ta­gokat ismét más testület választandná; azután mi nem a jelenlegi jogfosztott és korteskedésre be­dressirozott megyékért, hanem a valódi önkormány­zati alapon szervezett törvényhatóságokért lelke­sedünk, melyek nem lesznek csak a ministerelnök ur, hanem a haza oszlopai. A mostani árnyéktör­vényhatóságok csak addig maradnak, a mig a ministerelnök ur ott ül; de sokáig már nem ülhet ott, mert ez is, mint minden csapás, meg fog szűnni, mert az örök igazság törvényei szerint meg kell szűnnie. (Helyeslés a szélső halon.) Ez csak évek kérdése, a főrendiház szervezete pedig hosszabb időre szól s alkalmasint túlélendi a minister ur ephemer uralmát. A választásoknál indítványozott titkos szava­zat — mond a ministerelnök ur — nem nyújt biz­tosítékot a corruptio és a hatalmi nyomás ellen, mint Amerika példája is mutatja. Az bizonyos, hogy a hol a corruptio és hatalmaskodás ugy el­teljed mint nálunk, nem fogja azt rögtön eltűntetni, de minden esetre mérsékelni fogja s egyelőre mi azzal is megelégszünk. Különben a ministerelnök ur védi a törvény­hatóságokat és választókat a corruptio vádja ellen; de ne azokat, hanem önmagát védje, mert a kormány és közegei corrnmpálják azokat. Mindezekből önként következik, hogy én a választásnak vagyok barátja. (Helyeslés a szélső balon.) Ily nézetek által vezéreltetve, természetesen az én felfogásomhoz legközelebb áll azon elmélet, hogy felsőházunk a törvényhatóságok választott­jaiból alkottassék össze. Én, t. ház, sohasem voltam s nem is leszek az opportunitás hajlékony embere; e satnyult fajt soha sem |kedveltem, közösügyes kiadásában valóban megutáltam. Én soha sem nézem azt, hogy mi a könnyen átvihető, mi hasznos az egyénre, mi tet­szetős a hatalomnak: hanem mindig feltétlenül hódolok annak, mit lelkem meggyőződése igaznak s a hazám és a közszabadsá ra üdvösnek ítél. (Helyes­lés a szélső balon.) Ha ily elmélet mellett e kérdésben mégis némi engedékenységet tanúsítok a felvetett történelmi és szerzett jog iránt s ama radicalis módszer helyett a függetlenségi 48-as párt nevében Irányi kép­viselőtársam által beterjesztett javaslathoz hozzá­járulok: teszem azt azért, mert a választás nagy elvét abban is salválva látom, teszem azért, mert az egyéni képesség, az érdem előtt a tért felnyitva s igy a democratia — és a kor igényeinek eleget látok téve. A kormánynak ósdi és reactionarius irányzatú javaslatát elítélem sazt általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Zichy Antal: T. ház! Az Í843/4.pozsonyi diétán, egy mindnyájunknak talán még élénk emlé­kezetében élő felsőházi tag, boldogult Pálffy József, az alsóháznak egy bizonyos üzenete alkalmából, melyet a főrendek makacsul elleneztek, felállott és azzal fenyegetőzött, hogy ő már ezentúl a felső­ház el!őrlésére fog agitálni, mint a mely semmire sem jó és a mely a nemzetnek minden jogos törek­vését csak akadályozza. Szót kért akkor nagy emlékű gróf Széchenyi István, beszélni kezdett, de beszédje közepette megakadt, szédülés fogta el, kifelé indult és mielőtt a folyosóra ért volna, alél­tan rogyott Össze , haza kellett vinni. Minálunk is volt hasonló felszólalás, de Her­mán Ottó t. tagtársunk votum separatuma — bár egy kissé forradalmi sziporkákkal telített fekete fellegként, de minden kár nélkül vonult el fejünk felett, a mérsékelt szabadelvtíség mai szerencsésebb szóvivői közül egyiket sem kellett aléltan e terem­ből kivinnünk. A jelzett kivétellel majdnem mindnyájan egyetértünk arra nézve, hogy eltörülni a felső­házat semmikép nem akarjuk. Mert az e tekintet­ben Hermán Ottó után legradicálisabb indítvány beadója Irányi Dániel képviselőtársam is pure et simple nem akarja eltörlését, hanem annak egészen elütő bizonyosan radicalis módon leendő újjáalakí­tását. Arra nézve is egyetértünk és én ugy hiszem, hogy ha netalán e fontos kérdés előkészítésének egy másik plausibilisnek látszó módja választatott volna, t. i. hogy a régi országgyűlések példájára valamely mintadeputatiónak adatott volna ki pro

Next

/
Thumbnails
Contents