Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

10 66. liTsiÁgüi Ülés febrnár 6. 1885. nával szemben a eommunismus tanait. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Pedig a t. kormány nem védheti magát azzal, hogy a többség esak egyszer is megvonta volna pénzügyi politikájától a támogatást, megszavazta a legterhesebb javaslatokat is, hitem szerint nem könnyelműen, de sokszor nehéz szívvel és sokszor a resignatio egy nemével. Elnézte, hogy az ország közgazdasági fejlődésének rovására évekig csak fiscalis szempont uralja & helyzetet, mert mindenekelőtt és mindenekfelett esak az államháztartás egyensúlyának helyreállítása lebegett szemei előtt : és t. ház, egy egész évtized küzdelmeinek, áldozatkészségének és páratlan erőfeszítéseinek eredménye mégis az, hogy itt állunk túlterheléstől kifáradva, környezve és fenyegetve a válságok minden nemétői 32 millió deficittel. Pedig alaposan lehet tartani még attól is, hogy majdan e iíöliségvetési évnek zárszámadása még sokkal kedvezőtlenebb eredménynyel fog lezáratni, egy oly év után, melyben az ipar- és kereskedelmi forgalom bénultsága mellé a gazdasági váltságnak romboló csapásai is sorakoznak. Es miért mindez t. ház? mert a t. kormánv az áldozatok követelesénél nem érezte át eléggé azon igazságot, hogy a midőn terheket raknak a nemzet vállaira, bűnhődés nélkül ezt csak ugy tehetjük, ha az anyagi képesség, a közvagyonosodás emelése és a nemzet anyagi erejének fejlesztésére is megteszszük nemcsak azt, a mi pillanatnyira szükségesnek látszik, de megteszszük mindazt, ami lehető. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Eveken keresztül a t. kormány költségvetése nem volt egyéb, mint önczél. nem tekintett másra, mint annak számszerű eredményeire, pedig a hol a politika a költségvetést kizárólagos önczéllá avatja fel s megfeledkezik azon összhangról, melynek a közállapotok a költségvetés között szükségszerűleg fenn kell állnia, ott a keserű felébredés kimaradhatlan. Kimaradhatatlan azért, mert az erejéből kivetkőztetett ország, előbb vagy utóbb felmondja azon szolgálatokat, melyeket tőle az önczélul kitűzött költségvetés, kímélet és tekintet nélkül erejére, követel. Az ily költségvetés, mely csak a financiális eredményt nézi; s az ország ereje, helyzete és közállapotai iránt érzéketlen, mely nem állítja párhuzamba, a képességet a követeléssel, az erőt a teherrel, más szóval, mely nem nyugszik egy helyes és öntudatos közgazdasági politika talapzatán : az ily költségvetés mutathat fel — megengedem — időlegesen ennél sokkal fényesebb eredményeket, ámde végeredményében nem lesz soha más, mint ugrás a sötétben, mint számítás gazda^ nélkül. Es ide jutottunk még azért is, mert a t. kormány nem állt azon erkölcsi kötelességérzetnek magaslatán, hogy nem szabad az országot bevinni egy oly külügyi politikába, mely a mig egyfelől pénzügyileg halomra dönt minden buzgalmat és áldozatot a kibontakozásra, másfelől vért és vagyont fecsérel oly czélokra, melyek Magyarország érdekeivel összeegyeztethetők nem lesznek soha. (Igás ! Ugy van! balfelöl.) Lekötni, megzsibbasztani a nemzeti erők kifej lését, megbénítani a termelés és forgalom izmosodását egy elhibázott, káros közgazdasági kiegyezés által, fokozni, emelni a közterheket a nélkül, hogy a képesség azok elviselésére párhuzamosan erősbödhetnék, a nemzet erőfeszítéseinek gyümölcsét pedig feláldozni hódítási aspiratiókra, melyek a magyar nemzeti érdekeket, az ország legjobb munkaerejét és jövedelmeit folytonosan veszélyeztetik: ily politika t. ház, sem az egykor kitűzött nagy czélokat meg nem közelítheti, sem az országra áldásthozó nem lehet. (Élénk helyeslés oalfelöl!) De nézzük a t. kormány politikáját más jelenségekben. Emlékezzünk csak vissza azon napokra, melyek a t. kormánynak Horvátországban követett eljárásáról beszélnek, midőn láttuk, miként zsugorodott össze az erősnek hirdetett magyar kormány kezében Magyarország méltósága, hogy ne mondjam állami fölénye az emlékezetes czímer-kérdésben. Lehetetlen, hogy a t. kormánynak e kérdésben tanúsított politikai eljárásáért elismeréssel adózhatnék bárki is. Sőt ellenkezőleg csak hibáztatni lehet és kell azon eljárást, mely felidézi — bocsánat a kifejezésért — meggondolatlanul a bonyodalmat s midőn az felmerült, végleg elintézte akként, hogy az tényleg a magyar kormány vereségével végződött. (Elérik helyeslés oalfelöl.) Azután tapintsunk a közélet üterére. A ki nem a&ar szemet hunynia tények és felmerülő jelenségek előtt, nem zárkózhatik el annak beismerése előtt, hogy az anyagi hanyatlás jelei mutatkoznak mindenfelé és pedig nem egyedül, de karöltve és párhuzamosan az erkölcsi süiyedés tünetei vek Épen nincs szándékomban t. ház, hogy ezért kizárólag a t. kormányra kívánnám hárítani a felelősséget ; de a mily igaz az, hogy bármely ország közállapotainak fellendülésében a kormányt és kormányzatot bizonyos fokig érdem és elismerés illeti, ép oly igaz az is, hogy a közállapotok hanyatlásáért a felelősségnek jó részét egy kormány sem háríthatja el magától. (Ugy van! balfelöl!) A mi közállapotainkat egyetlen szó fejezi ki t. ház: válság. Válság a mezőgazdaságban, válság az iparés kereskedelemben, sőt a szellemi foglalkozás után élők osztályában is. Az ország főfoglalkozását, a mezőgazdaságot azon veszély fenyegeti, hogy nem képes többé saját üzemének, az államnak, a községnek, a csa-