Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-72

150 72 országos ülés febraár 14. 1885. A felsőház törvényhozási jogát illetőleg nézeteim nem csekély mérvben térnek el a bizottsági javaslatban foglalt e részbeli elvektől. Ha nem akarjuk azt, hogy Magyarországon két parlament legyen, hanem oda működünk, hogy a két ház egymást kiegészítse, akkor, ha nem vonjuk is el a felsőháztól a kezdeményezési jogot, minden esetre tetemesen meg kell azt szorítani s különösen nem lehet megengedni azt, hogy a ministerium bárminemű javaslattal először a felsőház elé léphessen, mert ez csak az alsóház — és ebből folyólag a népsouverainitás elvének sérelmével történhetik. Sokan Anglia példájára hivatkozva, óhajtották és óhajtják nézeteimet megdönteni; de előre is figyelmeztetem azokat, ne feledkezzenek meg arról, hogy az 1832. évi reform-bili életbeléptét következő idő óta a legnagyobb ritkaságok közé tartozik az, ha Angliában valamely kevésbé fontos javaslattal előzetesen a lordok házához fordul a ministerium. Érzik ezen jog abnormisvoltát ott is; az alsóház ennek azzal szokott kifejezést adni, hogy rendszerint nem veszi szívesen, nem ritkán ellenszenvvel fogadja a lordok hazától érkező javaslatokat. De mások Angliában a viszonyok; ismerni kell a lordok házának döntő befolyását az 1832 előtti időben s tudni kell, hogy az a reform-bili el nem fogadása által képes volt a Grey-ministeririmot megingatni. Ott létező jogok szoríttattak korlátok közé, itt az alkotmányos életben még nem gyakorolt s gyakorolni meg sem kísérlett, tehát hallgatagul nem létezőnek tekintett jog adása vagy legalább újra felélesztése czéloztatik. A felsőháznak az általam jelzett felülvizsgálati és kiigazítási hivatás következtében is már nemcsak a közhangulatot, de az alsóházban felhozott érvek súlyát is kell ismernie s hogy hivatását teljesíthesse, mindezeket mérlegbe vetni. Hogyan lenne ez képzelhető, ha ott tárgy altatnának első izben a kormány javaslatai ? De különben is eltekintve attól, hogy az alsóház nem lehet hivatva a felsőház alkotásait felülvizsgálni már azon körülménynél fogva is, mert a kormány fennállásának nem lehet főfeltétele az, hogy a felsőház bizalmát birja, hanem a népfenség eszméjének megfelelőleg kell, hogy a nemzet küldöttei többségének birja bizalmát; csak azon javaslatokat szabad felsőház elé vinni, melyet az alsóház elfogadott, épen ugy mint szentesítés alá csak azon törvényjavaslatokat, melyeket a felsőház is elfogadott. Igen különös színben tüntetné elő a parlamentaris rendszert az, ha a nép képviselőinek meggyőződésére bármely kormány az által kívánna hatni, hogy javaslatát a felsőházi bizalmi szavazattal együtt mutatná be. A képviselőháznak nem lehet a felsőház véleményével takaródzni, sőt nem is szabad arra ennek befolyást engedni, holott a felsőháznak igen sok esetben nem helyes a nemzet akaratával és a képviselőház ismételt ragaszkodásával szemben nyers visszautasításhoz ragaszkodni, ily esetekben hivatását a szerinte helytelennek tartott javaslat érdességeinek lesimítása által teljesítheti. Törvénykezési jogköre a felsőháznak, az alsóház munkálata tárgyalásában azon munkálathoz való hozzájárulásban, azon netán szükségelt javítások eszközlésében, esetleg a hozzájárulás megtagadásában leli kifejezését; de a kezdeményezési jognak csak az alsóház működésének ellenőrzési jogalapján ezen jogszabta korlátok között van értelme s azon túl arra szüksége a felsőháznak nincs is; annak, hogy kormányjavaslatokat előzetesen tárgyalhasson, czélszertíségét belátni nem tudom. Ezen törvényhozási jogkör mellett kétségtelenül megilleti a felsőházat a kormányzás ellenőrzése és pedig teljes mérvben, ugy mint az alsóházat; azonban azon különböztetéssel, hogy a felsőház enuntiatiói a kormány életére, szemben az alsóház bizalmi, vagy bizalmatlansági szavazatával, közvetlen döntő befolyással nem bírhatnak. Ekként fogalmat alkotván a felsőház hivatásáról és jogköréről, oda jutottunk, hogy annak egyes elemeit kiválogassuk. (Halljuk! Halljuk!) Nem vitatom, helyes-e az irány, ele kétségtelen az, hogy a mai korban a vagyon szerfelett nagy szerepet játszik a társadalomban, ugy hogy az élet nyilvánulásaiban küzdelmet vív az észszel, a szorgalommal s be kell vallanunk, hogy az ész, a készültség, ha szorgalommal párosult is, ritkán bir a társadalomban megfelelő elismerésre vergődni. — A világ iránya olyan, hogy a legostobább ember nézete is sokat számít, ha százezrek állanak háta megett, mig a genialitás vagyon nélkül nem birja az őt megülő helyet elfoglalni, annak nyilvánulása nem bir hallgató fülekre találni. Egy csaló, egy uzsorás, a ki milliókra szaporítá vagyonát, jogot formál minden bűneinek és piszkos tetteinek elfeledésére, mert azt bankóval vagy aranynyal tudja betakarni s a világ, a melynek iránya nélkülöz minden idealismust, a mely kincsért kész megtagadni vallását s talán az istenség fogalmát magát is, az erkölcsöt lábbal taposva, sárba vetve az erényt, a tisztességes emberek sorába kész befogadni az emberiség e ronda férgeit. Bocsánat t. ház, ha hevem kissé elragadott; hiszen tudnom kellene, hogy a legerősebb szavakból font ostor csapása, a meggyőződés fegyverének legmélyebb szúrása is pusztában kiejtett szó gyanánt hangzik el szemben a világ realisticus áramlatával; mert az emberiség ifjú korát már túlélte, az ideális eszméket a létért való küzdelmében materialis gondolkozással cserélte fel és