Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

71. Qrm&gm ülés fefcntár 13, ISSí. 14i még a magyarországi 1848 előtti alkotmányos élet fénykorában is állandó panaszként a legjelesebbek ajkairól hangzott, az az utasítási és követvisszahívási jog; ez az, a mi a képviseletet egyetemes nemzeties jellegéből kivetkőzteti és azt a particularismus jellegével felruházni képes. Ha ez nincs és ezt tudtommal senki a házban a törvényhatósági választó testületekre ruházni nem kívánta, akkor a küzdelem a parti cularismus jelszavával itt csakugyan nem jelent egyebet, mint küzdelmet üres tartalom nélküli jelszóval. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egy más érvet hozott fel különben általam élvezettel hallgatott jeles beszédjében Vadnay Károly t. képviselő ur. 0 ugyanis hivatkozott azon szomorú tapasztalatokra, melyeket a választások terén tettünk és azt mondja — a képviselőválasztás annyi bajjal jár, hát minek szaporítsuk a választások szamát még egy újabb választással? T. ház, ha ezen argumentumnak logieai következményeit le akarjuk vonni — mint azok bizonyára a t. képviselő ur szemei előtt nem állottak, midőn ezen érvet használta — akkor ez végkövetkezményében megöl minden közszabadsági és képviseleti intézményt, mert minden képviseleti intézmény is utóvégre választáson alapszik. De t ház, ez ellen is tudok correctivumot. De a correctivum nem az, hogy a választások alkalmazását ott is, a hol azt a dolog természete kívánja mellőzzük, hanem az, hogy a választások szabadságának, függetlenségének és tisztaságának minden biztosítékát megadjuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ~Ez azon irány, melyben keresni kell a biztosítékot ezen kinövések ellenében. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De t. ház, más nagy szavak sem hiányoztak azon érvelésekben, melyek az általunk támogatott inditványnyal szemben hangoztatva lettek. S igy különösen Beksics Gusztáv képviselő ur valóságos szivrepesztő hangon (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon) tiltakozott a democratia nevében a választási elvnek meghonosítása ellen és a democratia nevében esengett a hatalom kegyes pártfogásáért s protectiójáért. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, erre az ellenvetésre előre megadta a választ Szilágyi t. barátom keddi fényes beszédének azon kimagasló momentumában, melyért most köszönetet mondok neki, hogy a controversia főszempontját oly fényes világításba helyezte (Éljenzés a baloldalon) és ez az volt, midőn mondotta, hogy a democratia gyönge, fejlődő korában, midőn még nem érzett biztos talajt maga alatt, akkor igen sok helyen kénytelen volt a rendi túlsúlylyal szemben a királyi hatalom védszárnya alá menekülni; de ha ma, midőn a legnagyobb hatalommá vált a civilisált világ minden országában, ugyanazt teszi a democratia, akkor elárulja küldetésének legszentebb részét, mely mindenütt a szabadság. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon^) De Beksics t. képviselő ur ellenszenvének a választás ellen, melyet ő a democratia jelszavával fedez, psyhologiai magyarázata van. (Halljuk! Halljuk!) Én nem vonom kétségbe, sohasem szoktam, legkevésbé vonom kétségbe a képviselő urnái az ő teljes jóhiszeműségét és őszinteségét, de hogy a t. képviselő ur a democratiáról beszélve mit ért ezen szó alatt, azt ő maga megmondotta nekünk oly világossággal, a mely épen az ő őszintesége és jóhiszeműsége mellett szól; mert különben annyira el nem árulta volna épen minapi beszédében. (Halljuk! Halljuk!) Ö megmondotta ugyanis, hogy ő épen azon megyei közönségtől fél, melyre a választást bizni akarjuk, mert ezen megyei közönség nem elég demecraticus, mert ha ebben a megyei közönségben azt keressük, hogy a „polgári osztály" az iparos és kereskedő mily kevés percentet tesz, akkor világos, hogy a democratia veszélyeztetve lenne ezen megyei közönség által, tehát vedd e democratiát védelmed alá, oh hatalom! Ezt mondotta a t. képviselő ur. No hát t. ház, itt van a psyhologiai rugó, mely miatt a t. képviselő ur és sokan ő vele együtt, (Közbeszólás a baloldalon: Nem igen sokan!) talán nem igen sok>«n, de némelyek, habár kevesebb őszinteséggel, irtóznak a megyei elemtől, mint a melyre a választás bízatnék. Ók midőn democratiáról beszélnek, akkor tulaj donképen csak egy click uralmáról szólnak, (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon. Bllenmondások a jobboldalon.) Őket egy talán önönmaguk előtt be nem vallott, de engesztelhetetlen gyűlölet vezeti a régi magyar társadalomnak fenmaradt elemei ellen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És mert egy iró, a ki gondolom Beksics Gusztáv kép viselő úrhoz igen közel áll, (Közbeszóllások a baloldalon: Timoleon!) utána járván a megyei bizottmányok összeállításának, kiderítette azt, hogy ezen megyei bizottmányok virilistái közt még most is 60"/o-ja szerepel azoknak, a kik birtokukat őseiktől örökölték, hát ezek szerinte nem képviselhetik a democratiát. Hát t, ház, én megvallom, egészen máskép fogom fel a democratiát, mint a képviselő ur és azt hiszem igazabban, azt hiszem egyetértőbben mindazon nagy szellemekkel, a kik a democratia igazi törekvéseinek előharczosai voltak. Valamint nem tartom a democratia igazi hívének azt, a ki egy társadalmi átalakulás folytán, a társadalomban fejlődő új elemek iránt ellenszenvvel viseltetik és azoktól meg akarja tagadni azt a részt, melyet becsületes munka és törekvés által maguknak kivívnak, (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon) épen ugy nem tarthatom a democratia igaz hívének azt, a ki a democratiában az új elemeknek egy aristocratiáját akarja létesíteni (Zajos tetszés-