Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

138 71. orm-Agm i03s rofermár 13. !S%, választási elv, akkor nem jó a kinevezési elv sem, mely egyébre nem vezethet, mini arra, hogy a felsőházban nem csak ugyanazon elemekkel, hanem egyenesen azon momentán politikai irányzatokkal is találkozunk, mint a képviselőházban. (Helyeslés halfelől) De t. ház, a ministerelnök ur érveinek legfőbbike az ily nagymérvű kinevezések eszközölhetése mellett a peer-sehub lehetősége. (Tisza Kálmán ministerelnök tagadólag int) Akkor t. ház, én nem tudok olvasni, mert hónapok óta kezemben van a t. ministerelnök ur által beadott indokolás és ott világosan ki van fejtve egy egész lapon át, hogy szükséges, hogy a kormány azon eszközökkel bírjon, hogy a két ház közti egyetértést, ha máskép nem lehet, kinevezés útján létrehozza és miután ez nehezen eszközölhető az örökletes tagok újból kinevezése által, ezért szükséges, hogy az élethossziglani kinevezés a koronának íentartassék. Ez áll t, ház, ha olvasni és az általam olvasottat megérteni tudom, a ministeri indokolásban, (Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Már most t. ház, én ezen érvet és ezen alapot először elvileg egészen helytelennek tartom és a mennyiben annak súlya volna, a kormány javaslatára alkalmazva, nem tartom őszintének. Igazolom mindkét állításomat. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur nagy könnyedséggel hivatkozik indokolásában egy angol példára, hivatkozik arra, a mit a Grey-ministerium a nagy választási reform idejében tenni szándékolt, midőn az angol lordok háza ezen reformnak huzamosan ellentállt, midőn már-már a forradalom veszélye előtt állt az ország és azt mondja, ime ezen példa igazolja azt, hogy minden kormánynak meg kell adni a jogot arra, hogy a végszükség esetében ily eszközzel is helyreállíthassa az egyetértést a törvényhozás két háza közt. Már most t. ház, hogy mennyire távol áll a ministerelnök urnak felfogása, ki a peer-schubot az alkotmányos gépezet egyik rendszeresített kerekévé akarja tenni, attól a felfogástól, melyre ő hivatkozik, erre nézve szerencsére megvannak maguknak az illetőknek nyilatkozatai. 1856-ban, midőn az angol felsőházban egy incidentalis eset alkalmából felmerült az élethoezsziglan kinevezett peerek kérdése, akkor hivatkozás történt a Grey-ministerium egy tagjának, lord Broughamnak leveleire, melyek egyikében a nemes lord azt mondja, hogy mikor ő lord Grey collegájával Windsorba ment, hogy nyolczvan új örökletes peernek kinevezését kieszközölje, akkor 8 igenis nagyon élénken érezte a helyzetnek válságos voltát s ebből kifolyólag e rendkívüli lépésnek szükségességét; de olyanok voltak az o és collegáinak aggodalmai ezen lépésnek következményei iránt az egész angol alkotmány szilárdságára nézve, hogy az utolsó pillanatig gyötörte őket a kétely az iránt, nem volna-e jobb minden eshetőséggel szembe szállni, mint egy ily lépésre magukat elhatározni. Midőn ez lord Brougham előtt, ki 1856-ban az angol felsőházban jelen volt, idéztetett, 8 szükségesnek látta szót emelni és az akkori körülményekre refiectálva, körülbelül ezeket monda: „Teljesen ugy van a dolog, a mint leveleimből felolvastatott. Mi akkor nagyon éreztük a helyzetnek súlyát és visszagondolva az akkori helyzetre, kénytelen vagyok megmondani, hogy igenis akkor indokolva volt az ily lépés; de — úgymond a nemes lord — ha visszagondolok arra, hogy mily könnyen határoztuk volna mi magunkat arra, hogy ugyanannyi élethossziglani peert nevezzünk ki: akkor érzem azt, hogy ezt az institutiót e szempontból nem szabad az angol alkotmányba behozni; mert ha kell a felsőház tagjainak szaporítása,mint végeszköz, akkor ezt minden kormányra nézve a lehető legnehezebbé kell tenni, nem pedig legkönnyebbé, hogy valóban csak mint végeszközhöz nyúljon hozzá." (Élénk tetszés bálfelöl.) És én t. képviselőház, ámbár nem teljesen azonosítom a két fogalmat, de megvallom, ezt majdnem olyannak tekintem, mint a forradalmat; mert az nincs kizárva egyetlen egy nemzet fejlődésében sem, hogy a forradalmi térre nem fog lépni; de azért egyetlen egy nemzetnek sem fog eszébe jutni, hogy a forradalom jogosultságát alkotmányában számításba vegye. S ezért a peerschub lehetőségét mint egy alkotmányos reform indokát elfogadni képes nem vagyok. [Helyeslés balfelöl,) Egészen más erők azok t. ház, melyek manapság a parlament két háza közötti egyetértésnek helyreállítására működnek és működni fognak, ha ugyan az emberi nemnek fejlődése az eddigi irányban tovább halad, még pedig évről évre nagyobb súlylyal. Az alkotmányos institutiókban lehetetlen minden eshetőségre nézve a gépezetnek mechanicumában keresni a megoldást és biztosítékot. Akárhogy construáljuk az intézményeket, lehetetlen, hogy azok működésének jó nagy részét ne bizzuk azon erkölcsi erőkre, melyek a társadalomban és nemzetben működnek. A modern alkotmányos nemzeteknél pedig t. ház, európaszerte mindenütt s igy minálunk is hosszú küzdelmek és hosszú alkotmányos fejlődések útján megdönthetlenül érvényesült a nemzeti akarat felsőbbségének ereje s ebből kifolyólag a népképviseleten alapuló háznak fölénye a politikai hatalom gyakorlásában. Ezt, t. ház, sem kimondani, sem hangsúlyozni nem szükséges, törvénybe iktatni pedig nem is lehet, nem is szükséges; ez a társadalmi és nemzeti tényezők súlyának természetszerű működése folytán ellenállhatlanul érvényre jut. És igy a felsőház sikeres ellentällást a nemzeti képviselet akaratával szemben hosszú ideig