Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-70
120 70. ornáerw ilec febraír 12- ISSé. holott a vagyoni qualificatio néha érdemtelenség is lehet (Igaz! TJgy van! a szelsz haloldalon), néha becstelenség is lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es én megvallom, semmi sem lepett meg annyira ebben az egész törvényjavaslatban épen a jelenlegi t.niinisterelnök ur részéről, mint épen ez a pont. Emlékszem reá, hogy az 1872-iki országgyűlésen, midőn a választási törvény szőnyegen volt, ő nyújtott be indítványt, mely egyenesen a census ellen volt irányozva és nagyhatású beszédben fejtegette, hogy mennyire indemocraticus és sérti a jogegyenlőséget és meghamisítja a nemzeti intézményeket. És most ő az, ki behozza a censust és oly nagy mértékben, hogy igazán egy újabbjogegyenlőségi sértést követ el nemcsak általában az egész nemzettel szemben, hanem még azon osztály keretében is, melyre legtöbb kihatása van ezen törvényjavaslatnak. A második pont, melyre a t. ministerelnök ur felszólalásában reflectált, a kezdeményezési jog, melylyel, habár csekély mérvben, a felsőházat fel akarja ruháztatni. Azok után, miket tegnap Irányi Dániel t, barátom előadott, erre nem akarok kiterjeszkedni. De bátor vagyok megjegyezni, hogy mindenki, a ki felszólalt és a t. előadó ur is, kiemelte a senatusnak igazi hivatását — és ebben körülbelül mindenki világszerte egyetért vele — hogy a senatusnak, ha van hivatása, főhivatása az, hogy a képviselőház által esetleg elkövetett hibákat, elhamarkodott intézkedéseket helyreigazíthassa. Már most kérdem a t. ministerelnök úrtól és a t. előadó úrtól, ha a kezdeményezés a felsőházban történik, ha első ízben ott tárgyaltatik a törvényjavaslat, miként fogja az kiigazítani a hibákat, melyeket mi követünk el ? Hisz akkor megfordítva, mi leszünk hivatva még javítóíag hatni a senatus határozataira. Azt hiszem, ez elegendő ok arra nézve, hogy a kezdeményezésre vonatkozólag is pártoljam Irányi Dániel t. barátom határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Befejezem beszédemet t. ház, azzal, hogy mióta a magyar közvélemény e kérdéssel foglalkozik, igen sok különböző, sőt ellenkező véleményeket hallottunk, a mi természetes. Egyre nézve azonban minden gondolkozó politikus Magyarországon egyetért és ez az, hogy mikor majd rákerül a sor a főrendiház átalakítására, azt akként kell átalakítani, hogy minél inkább összhangzásba nozassék a képviseleti rendszerrel és hogy igyekezni kell kiragadni a főrendiházat azon isoláltságból c melyben századokon át volt és közelebb kell hozni magához a nemzettesthez. A t. kormány javaslatáé tekintetben nemcsak eleget nem tesz, hanem kétséget nem szenved, hogy igen tetemesen bővíti azt az ürt, mely eddig fennállott a főrendiház és a nemzet közt, még inkább izolálja a főrendiházat és a helyett, hogy újabb biztosítékot nyújtana az új felsőház alakításában,, újabb veszedelmet hoz reá, a mennyiben kitágítja a korona és ez által közvetve a kormány hatalmát; mindezeknél fogva én a kormány javaslatát el nem fogadhatván, pártolom Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványát (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps a szélső balon.) Vadnay Károly : Az idő előhaladta folytán kérem a t. képviselőházat, méltóztassék kegyesen megengedni, hogy holnap szólhassak. (Helyeslés. Ellenmondás.) Elnök: Ha méltóztatnak beleegyezni, (Helyeslés) a tárgyalás a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben fog folytattatni. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u, 1 óra 45 perezkor.)
