Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

120 70. ornáerw ilec febraír 12- ISSé. holott a vagyoni qualificatio néha érdemtelenség is lehet (Igaz! TJgy van! a szelsz haloldalon), néha becstelenség is lehet. (Helyeslés a szélső balol­dalon.) Es én megvallom, semmi sem lepett meg annyira ebben az egész törvényjavaslatban épen a jelenlegi t.niinisterelnök ur részéről, mint épen ez a pont. Emlékszem reá, hogy az 1872-iki országgyű­lésen, midőn a választási törvény szőnyegen volt, ő nyújtott be indítványt, mely egyenesen a census ellen volt irányozva és nagyhatású beszédben fejtegette, hogy mennyire indemocraticus és sérti a jogegyenlőséget és meghamisítja a nemzeti intéz­ményeket. És most ő az, ki behozza a censust és oly nagy mértékben, hogy igazán egy újabbjogegyen­lőségi sértést követ el nemcsak általában az egész nemzettel szemben, hanem még azon osztály kere­tében is, melyre legtöbb kihatása van ezen tör­vényjavaslatnak. A második pont, melyre a t. ministerelnök ur felszólalásában reflectált, a kezdeményezési jog, melylyel, habár csekély mérvben, a felsőházat fel akarja ruháztatni. Azok után, miket tegnap Irányi Dániel t, bará­tom előadott, erre nem akarok kiterjeszkedni. De bátor vagyok megjegyezni, hogy mindenki, a ki felszólalt és a t. előadó ur is, kiemelte a senatus­nak igazi hivatását — és ebben körülbelül min­denki világszerte egyetért vele — hogy a senatus­nak, ha van hivatása, főhivatása az, hogy a kép­viselőház által esetleg elkövetett hibákat, elha­markodott intézkedéseket helyreigazíthassa. Már most kérdem a t. ministerelnök úrtól és a t. előadó úrtól, ha a kezdeményezés a felsőházban törté­nik, ha első ízben ott tárgyaltatik a törvényjavas­lat, miként fogja az kiigazítani a hibákat, melye­ket mi követünk el ? Hisz akkor megfordítva, mi leszünk hivatva még javítóíag hatni a senatus ha­tározataira. Azt hiszem, ez elegendő ok arra nézve, hogy a kezdeményezésre vonatkozólag is pártoljam Irányi Dániel t. barátom határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Befejezem beszédemet t. ház, azzal, hogy mióta a magyar közvélemény e kérdéssel foglal­kozik, igen sok különböző, sőt ellenkező vélemé­nyeket hallottunk, a mi természetes. Egyre nézve azonban minden gondolkozó politikus Magyar­országon egyetért és ez az, hogy mikor majd rákerül a sor a főrendiház átalakítására, azt akként kell átalakítani, hogy minél inkább összhangzásba no­zassék a képviseleti rendszerrel és hogy igyekezni kell kiragadni a főrendiházat azon isoláltságból c melyben századokon át volt és közelebb kell hozni magához a nemzettesthez. A t. kormány javaslatáé tekintetben nemcsak eleget nem tesz, hanem kétséget nem szenved, hogy igen tetemesen bővíti azt az ürt, mely eddig fenn­állott a főrendiház és a nemzet közt, még inkább izolálja a főrendiházat és a helyett, hogy újabb biztosítékot nyújtana az új felsőház alakításában,, újabb veszedelmet hoz reá, a mennyiben kitágítja a korona és ez által közvetve a kormány hatalmát; mindezeknél fogva én a kormány javaslatát el nem fogadhatván, pártolom Irányi Dániel t. képviselő­társam indítványát (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps a szélső balon.) Vadnay Károly : Az idő előhaladta folytán kérem a t. képviselőházat, méltóztassék kegyesen megengedni, hogy holnap szólhassak. (Helyeslés. Ellenmondás.) Elnök: Ha méltóztatnak beleegyezni, (He­lyeslés) a tárgyalás a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben fog folytattatni. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u, 1 óra 45 perezkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents