Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-70
114 70. országos ülés február 12. ISS5. jelenleg itt, sürgettem és sürgetni fogom a képviselő választásoknál is. T. ház! A választások tisztasága, őszintesége és függetlensége biztosítékainak szaporítása nem bizalmatlanság a választó testület iránt, nem gyanúsítása annak, hanem gát és biztosíték, igen alkotmányos mód azon kétségtelenül létező, minden alkotmányos országban felmerülő törekvések ellen, melyek a választásokat oly módon akarják befolyásolni, melyek szók tisztaságát és szabadságát veszélyeztetik. (Ugy van! balfélől.) Ez volt szavaim értelme. (Helyeslés balfélől.) A második a miben félreértett a t. ministerelnök ur, az, mintha én azt fejeztem volna ki, hogy fontos és lényeges részletekben én és azon t. barátaim, kiknek helyeslésével a határozati javaslat beadatott, különböznénk. Legyen szabad erre nézve egyszerűen beszédemet idézni, 3 sorban (Sálijuk!) kifejtve a határozati javaslat pontjait, igy szóltam (olvassa) : „ A dolog természete hozza magával, hogy ily új intézmény további részletei iránt, nézeteltérések nagyobb mérvben állnak elő, nem annyira a mi körünkben, a hol valóban alig van eltérés, hanem a túloldalon, de ez nem lehet ok sem arra, hogy az intézmény elvben most elfogadtassák, sem arra, hogy teljes biztossággal feltehető ne legyen, hogy elvben elfogadván a dolgot, a ház túlnyomó többsége, könnyen minden részletben dönthessen." Tehát nem azt állítottam, hogy köztünk lényeges részletekre nézve volna eltérés, de föltételeztem — a mire a bizottság tárgyalásai és magán nyilatkozatai útján jogosítva voltam — hogy egyben-másban a túloldalon ezen eszmét pártolók különböző nézetben lehetnek. (Ugy van! balfeWl.) Ez a második, a miben kérem szavaim értelmének helyreállítását tudomásul venni. A harmadik vonatkozik arra, a mit igen udvarias, igen lekötelező módon a t. ministerelnök ur, mint az én óriási tévedésemet említette. (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagy tévedést mondtam! (Derültség.) Szilágyi Dezső: T. ház! Kétségkívül tévedhet mindenki, sőt óriásilag is tévedhet. De a t. ministerelnök ur, gondolom, szívesen fogja fogadni, ha felvilágosítom őt, hogy ebben az egy esetben csakugyan nem tévedtem. A t. ministerelnök ur szavaimat ugy ériette, mintha azt mondtam volna, hogy a felsőházból a kormánybefolyási; kizárni, vagy azt ott jelentéktelenné tenni akarom és mások is ugy magyarázták, mintha én egy hatalmas felsőházat akarnék, mely az alsóház súlyát megesökkentvén azon, a képviseleti rendszer természetében fekvő kétségtelen túlsúlyt, melylyel az alsóháznak minden körülmény közt bírnia kell, a felsőház javára megváltoztatni kívánom. T. ház, beszédemben egyenesen az ellenkezőt állítottam és nyomatékosan kiemeltem, hogy a nemzet sorsára, a törvényhozásra és ellenőrzésre csak az alsóház bírhat döntő befolyást. És hogy ez igy van, annak kimutatására t. ház, én ebben a pillanatban nem magyarázom beszédemet : hanem felolvasom a t. ház előtt szóról szóra, miből kitűnik, hogy én mondtam egy olyan elvet, melyet a t. ministerelnök ur ma ismételt és pedig helyesen ismételt; de kitűnik az is, h^gy én egy tényleges körülmény megítélésére, különbözöm tőle. Beszédem ide vonatkozó passusa következőképen szól. A túlságos számú kinevezések ellen szólva, azt mondtam (olvassa): „Igen, ha az alsóház bírna azzal a döntő súlylyal törvényhozásunkban, ha ebben a házban a gouvernementalis befolyás oly nagyon erős nem volna, ebben az esetben az alsóház és az ország szempontjából a kinevezett elemeknek talán nagyobb száma, de semmi esetben sem olyan, a minő javasolva van, nagyobb aggály nélkül volna tekinthető. Mert ha az alsóház erős, ha az alsóház befolyása alatt tartja a kormányt és befolyása alatt tartja nemcsak névleg, a papíron, de az életben valósággal is: ugy a kormány befolyása a felsőházra, az alsóház nézetének megfelelőleg, tehát a nemzet zöme meggyőződésének megfelelőleg gyakoroltatnék." A mit tehát ebben mondtam t. ház, először, hogy az alsóházat döntő befolyás illeti és hogy az a képviseleti kormányformának és a nemzet érdekének megfelelő állapot, ha az alsóház tartja befolyása alatt a kormányt és ha ez igy volna, akkor nem ugyan olyan nagy számú kinevezettet, minő javaslatba van hozva, de általában nagyobb számú kinevezettet a felsőházba az ország és az alsóház szempontjából aggály nélkül tekintenénk: mert a kormány ott nem gyakorolhat más befolyást, mint a mi az alsóház többségének, tehát magának a nemzet többsége nézetének megfelel. (Ugy van! a bal és a szélső baloldalon) De mert én — s itt van a lényeges eltérés köztem és a t. ministerelnök ur közt és több kormánypárti szónok közt, a kik tegnap e kérdést fejtegették, mert én azt tartom, hogy ma itt ebben az alsóházban túlságos nagy a kormánybefoiyás, (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) és nem a kormány áll az alsóház befolyása alatt, hanem az alsóház áll túlságosan a kormány befolyása alatt: (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon) ezért tartottam aggályosnak a kormánybefolyás mindenhatóságát a felsőházban is megállapítani. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, beszédemnek való értelme. Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem.
