Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

108 70. országos ülés ftttrnér \2. 1885. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső bal­oldalon.) Az első szavazásnál positíve ellene szavazott kettő, a későbbinél nem emlékszem, hogy hányan. Ez tény, ezt nem lehet eltagadni. (Ugy vml XJgy van! a jobboldalon.) Ismétlem, bár nem tette eddig egy kormány sem, de kétségtelen, hogy tehette volna. Az élet­hossziglan kinevezettekre nézve azonban, ha egy­szer élethossziglan ki vannak nevezve, ennek a lehetősége ki van zárva. Azt mondj ák s azt mondja Szilágyi Dezső t.kép­viselő ur is, hogy: igen, de bizonyos szakasz arravaló, hogy azon a főispánok, kiket a törvény­javaslat kirekeszt, mint élethossziglan kínevezett ta­gok a felsőházba becsúszanak. {Halljuk! a baloldalon.) Hogy mire való t. képviselőház, az a paragraphus és mit tartok róla, elmondom mindjárt. Most csak ezen egy pontra kivánok refíeetálni. Igenis, két­ségtelen, én ugy eontemplálom, indokolásom meg is mondja, hogy azért, hogy valaki főispán, lehet élethossziglan kinevezett tag. De vájjon milyen a helyzet? Ha eddig egy főispán mint főispán vett részt a főrendi ülésben s a kormány ellene adott szavazata miatt jónak látta volna őt a főispánságtól felmenteni, ezzel megszűnt volna a főrendiház tagja lenni és igy a kormány megszabadult volna egy kellemetlen főrendi szavazattól. Holott ma, ha ő főispán ugyan, de mint élethossziglani tag van ott jelen, megfoszthatja a kormány a főispán­ságtól, de maga megörökített magának egy ellen­zéki szavazatot. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon és szélső balon.) Hogy ezekre nézve is mily nagy a különbség, azt belátni, azt hiszem, mindenki képes és valóban nem szükséges ezt bő­vebben fejtegetnem. {Mozgás baloldalon.) Azt mondják, ha megnézzük az eddigi czíin­osztogatásokat, kitüntetéseket, nem nagy remény lehet, hogy az élethosszig kinevezett tagok függet­lenek legyenek. Én, t. ház, senkire nézve egyénileg szólni nem akarok, azokat is, kikre reá illik, vádolni nem akarom, mert teljes joguk volt hozzá, de ugyan nézzék meg, vájjon oly ritkaság-e, hogy azok, kik ezen kormány ajánlatára czímet nyertek, sőt olya­nok is, kik e kormány ajánlatára lettek a főrendi­ház örökös tagjaivá, határozott és állandó ellen­zéket képeznek a kormánynyal szemben? Nem egy, de számos példát fognak erre találni. Ha pedig eddig lehetett, nem tudom, miért volna megmondva, hogy ezentúl is nem lehet. S különben még arra is lehetne példát felhozni, hogy ép nálunk Magyar­országon annyira félnek az emberek legnagyobb részükben attól, hogy ők függőknek tartathassanak, hogy számtalan az eset, midőn valaki egy kor­mány által valamely helyzetbe eljutván, legalább egyszer-másszor csak azért is ellentétbe teszi ma­gát vele, hogy demonstrálja a kormánytól való függetlenségét, (ügy van ! jobbfelöl. Mozgás a bal­oldalon.) Es méltóztattak kétségbe vonni azon állításo­mat, melyet ugyan nem itt mondtam, de itt hivat­koztak reá, hogy a jelen kormány hatalmi érde­kében az volna, hogy két kézzel kapjon a válasz­tott tagok után. Bocsánatot kérek, itt már nagy auctoritásra tudok hivatkozni. Hiszen a válasz­felirati vita alatt, midőn a tisztviselőknek a válasz­tásokra gyakorolt befolyásáról volt szó és én azt mondtam, hiszen uraim, ezek választott tisztviselők, mi volt reá a felelet? Igen ám, de minden medvéi bizottság kormánypárti, a tisztviselők is kormány­pártiak, tehát a kormánypárt mellett történt a befolyás. Én ily mértékben akkor sem fogadtam el, most sem fogadom el; de hogy a megyei bizottságok többsége kormánypárti, azt,ugy hiszem, nem is szükséges ^demonstrálni, ma ezt mindenki tudja. Hamar most ezek választanának, hihetőleg nem ellenzékit választanának és igy határozottan áll, hogy a kormány hatalma sokkal nagyobb növekedést kaphatna ezekből, mint bármely más általa kínevezett férfiakból. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső balon.) Szilágyi Dezső t. képviselő ur azt is igen humo­rosan előadta, hogy a kormány kinevezi élethosz­sziglan a tagokat, azonban ezek felléphétnek mint képviselőjelöltek s ha mint ilyenek megbuknak, akkor ismét mint örökös tafrok a felsőházban foly­tat] ák működésükéi. A törvényj avaslat t. képviselő ­ház, mind az örökös tagoknak, kik a qualificatio alapján joggal is bírnak, mind az élethossziglan kinevezett tagoknak, igaz, nyitva hagyja, hogy képviselőkül fölléphessenek; de egy nagy különb­ség van és ez az, hogy ha az örökös tag kép­viselővé lett, az ő joga csak szünetel addig, mig képviselő ; ellenben az élethossziglan kíneve­zett tagnak, ha egyszer képviselővé lett, joga teljesen megszűnt. Szilágyi Dezső: Ha a képviselőséget el­fogadja. Tisza Kálmán ministerelnök: Igenis, ha elfogadja, akkor az ő joga teljesen megszűnik és igy itt is nem előnybe helyeztetnek az élet­hossziglan kinevezett tagok, de hátrányban az örökösödés szerinti tagokkal szemben és bizonyo­san nagyon meg is fogja gondolni mindenki; ki csak mellékes érdekből lépne fel mint képviselő­jelölt, hogylegyen-e képviselő és ezzel elveszitse-e azon jogot, melylyel a felsőházban bir. (Egy hang a szélső baloldalon: Megint kinevezhető !) Megint kinevezhető, igaz; de hol van a garantia, hogy 3 — 5 év múlva, mire megszűnt képviselő lenni, ugyanaz a kormány fogja-e a kinevezéseket eszközölni? Sehol és igy mellékes érdekből azon helyet odahagyni bizonyára senki sem fogja és szerintem helyes is a törvényt ugy alkotni meg, hogy ha valaki egyszer az élethosz­.

Next

/
Thumbnails
Contents