Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

| Qfj 70. országos fii £ pon álló és ezen alapon szervezett alsóháznak ellensúlyozója legyen. Én nem tartom szükségesnek, hogy a felsőház is oly módon legyen szervezve választás által, mint az alsóház. Irányi t. képviselő ur azon radicalis elvből indulva ki, hogy szabad embereknek törvényt csak azok szabhatnak, kiket erre & szabad polgárok hívnak meg, a maga részéről a senatust tartja egyedül észszerű s helyes intézménynek ; mindamellett, mint komoly és higgadt államférfi uh oz illik, elismeri, hogy a mi speciális magyar viszonyaink közt ez most még keresztül nem vihető és épen ezért megengedi, hogy a régi aristoeratia is képviselve legyen az új felsőházban, megengedi, hogy az állami és egyházi méltóságok szintén helyet foglaljanak benne ; megengedi, hogy ezek mellett a jogegyenlőség és viszonyosság alapján oly tagok is részt vegyenek az új felsőházban, a kik eddig abban részt nem vettek; a különbség csak az, hogy ő mindezeket csak külön választás útján akarja behozni az új felsőházba. Én nem kívánok belebocsátkozni annak a fej tegetésébe, hogy miként menne ez a gyakorlatban; csak azt az egyet kívánom constatálni, hogy Irányi t. képviselő ur az általa benyújtott javaslatot olyannak tekinti, mely nem teljes reform, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a democratia még abban sincs teljesen érvényre emelve— már pedig ő szerinte is a democratiáé a jövő. Nagyon helyeslem azt, hogy ő elismeri a történelmi alapot és fenn akarja tartani azt, ami fentartható; szemelőtt tartja a nagy czéií és most csak azt kívánja valósítani, a mi a mi viszonyaink közt okvetlenül valósítható is. Hermán Ottó t. képviselő ur hivatkozott a természet fejlődésére és azzal parallel a történelemre. Elfogadom a parallelát és azt állítom, hogy valamint a természetben csak annak van ereje, a mi hosszú időn át fejlődött: ugy van az államalkotás, a törvényhozás terén is, hogy csak annak lehet tartóssága, a minek szilárd alapja a múltban gyökerezik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A történelein maga mutatja, hogy ott, a hol a törvényhozások vagy a forradalmak szakítottak a hagyományokkal és merő theoriák kedveért elhagyták a történelmi jogfejlődés alapját vagy pedig parancsszó által octroyáltak fel egészen új intézményeket, ott sohasem alkottak valami tartósat. Bármily tökéletes legyen különben elméletileg valamely intézmény, hogy ha az nincs összhangban az illető nemztt jellem typusával, műveltségi fokával, erkölcseivel, érdekeivel, egyáltalában a történelmi fejleményekkelj az az intézmény sohasem lesz állandó, hanem előbb-utóbb romba fog dőlni és maga alá temeti azokat, a kik azt hitték, hogy ezen theoria által fogják boldogítani a világot. Én, t. ház, tisztelem a rüdicalismusnak és democratiának intézményeit, de ezúttal inkább február 12. 1885. tartok azon ókori bölcs törvényhozóval, a ki azt mondta: „Én Athénének nem a legjobb törvényeket hoztam, melyek képzelhetők, hanem a legjobbakat, melyeket azok elviselhetnek." (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Én is a magyar felsőház szervezésénél nem az ideális jót, hanem a mi viszonyainknak megfelelő jót akarom. (Helyeslés jobbfelől.) Es minthogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat ezen nagy kérdés megoldására vállalkozik, minthogy a törvényjavaslatban teljesen biztosítva látom a nemzet jogtörténeti fejlődése mellett az új kor követelményeit, minthogy ezen törvényjavaslatban a magyar állameszme biztosítása mellett a további fejlődés fenn van tartva: én a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt gondolom, hogy miután már minden árnyalat részéről beadattak az ellenindítványok, ideje, hogy én is nyilatkozzam a fenforgó fontos kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban felszólalásom valódi tárgyára térnék, egy pár rövid észrevételem van Hermán Ottó képviselő ur mai beszédére és mai indítványára. (Halljuk!) A mi az indítványt illeti, egy nem régen hallott, talán csak anecdoíát, de nem rossz anecdotát juttat eszembe. 1848-ban mikor Bécsben azok a mozgalmas idők voltak, bizonyos körökben kimondották, hogy: „Ein-Kaminersystem! wir brauchen nur eine Kaminer", nekünk csak egy kamara kell • az utczai nép ezt meghallván, gondolta, ha egy jobb a kettőnél, egy fél jobb lesz az egynél és azt kiabálta : „ Wir brauchen nur eine halbe Kaimner", az eredmény pedig az lett, hogy semilyen kamara nem maradt, hanem jött az absolutismus. (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni az, hogy nem szükséges, nem is helyes az ilyen fontos törvényjavaslat vitatásánál a reeriminatiók terére menni. A képviselő ur erre a térre is ráment és felhozta, hogy a nemzeti gyász idejében mit csináltak, vagy mit nem csináltak a főrendiház tagjai. Csak azt akarom erre megjegyezni, hogy mint minden osztályából a nemzetnek, ugy közülök is nagy számmal voltak azok, kik a nemzeti gyászban teljes szívvel lélekkel résztvettek (Fölkiáliások: Hz már igaz!) és elhárítására működtek. (Igazi Ugy van!) Mig ellenben akárhány nagy democratát, demagógot, a kik előtt az igaz hazafiak Í848—49ben hazaárulók voltak, láttunk magukat meghúzni a hatalom árnyékában. (Igaz! Ugy van !) Ne tessék tehát ily módon akarni igaztalanul is reeriminalni. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur megrótta a főrendiházat azért is, hogy az állami költségvetést egy pár óra alatt