Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

JQ4 70. országos fiics február 12. 1885. másodmagával — ezek saját szavai. Meg vagyok győződve arról, hogy a kit Európa kétkamarás államainak bölcsessége nem eapacitált, azt az egész ház sem fogja más nézetre birni, (Helyeslés johbfelől.) Én nem csodálkozom azon t. ház, hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál oly igen különböző, sokszor egymással teljesen ellenkező vélemények menilnek fel; sőt ellenkezőleg azon csodálkoznám, hogy egy ily nagy jelentőségű kérdésnél ezen különféle vélemények nem nyilvánulnának. A magyar ősi alkotmányból történelmileg kifejlett oly régi intézmény megváltoztatásáról, illetőleg reformjáról van szó, mely ha nem képezné is alkotmányunknak oly lényeges részét, már régiségénél fogva is magára vonná a közfigyelmet. És e reformot meg lehet Ítélni a radicalismus szempontjából, a mint azt Hermán Ottó t. képviselő ur tette; meg lehet ítélni a conservativisinus szempontjából, meg lehet ítélni a demoeratia és aristocratia szempontjából, meg lehet ítélni elméleti és gyakorlati szempontból és épen nem szükséges, hogy külön pártnézeteket vagy pártjelszavakat keverjünk belé. Én a benyújtott határozati javaslatokhoz kívánok röviden szólni. (Halljuk !) És midőn kijelentem, hogy rendkívül nagy figyelemmel hallgattam Szilágyi Dezső t. képviselőtársam előadását; ugyanakkor csak a feletti sajnálkozásomat fejezem ki, hogy egy kissé túlzott a színezésben és hogy többet kívánt bizonyítani, mint a mennyit tulajdonképen bizonyítani kellett volna. Ha valahol, hát e téren áll nézetem szerint az a latin közmondás „qui multum probat, nihil probat«. (ügy van! jobbfelöl) Ha a t. képviselő ur csak annak bebizonyítására szorítkozott volna, hogy az általa contemplált választási mód a leendő új felsőházba új erőt, új képességet, nagyobb függetlenséget fog hozni, hogy a vármegyék, törvényhatóságok és városok küldöttei által az a leendő új felsőház frisseségben, munkaképességben nyerni fog; azt hiszem, e padokon is igen sok hívőre talált volna; mert a választási elv itt is több részről őszinte rokonszenvben, pártolásban részesült. De midőn ő egy kissé nagyító szemüvegen át színezve, a netalán létező hibák közt mindig csak a kormány hatalmának túlterjeszkedését látja, midőn, a kinevezett tagok függetlenségét egészen megtagadja, midőn jó argumentumnak találja azt, hogy széles ez országban, Magyarország összes intelligentiája közül, a közpályák minden terén, tehát a gazdászat, ipar, kereskedelem, művészet, tudomány, közigazgatás, igazságszolgáltatás, hadi és politikai pálya összes terein 168 jeles férfin, illetőleg ennek fele, vagy egy negyede sem volna méltó arra, hogy a felsőházba kineveztessék, akkor azt hiszem, olyannak bizonyítására vállalkozott, a mit senki, | talán még ő maga sem fog elhinni. (ügy van! jobbfelöl.) Nem akarok sokat mondani, de azt hiszem, hogy azon egy negyed, tehát mintegy 42 jeles férfin az ő saját pártjából is kikerülne. (Derültség. Egy hang a szélső baloldalon: Az egészen más!) Abban tökéletesen igaza volna a t. képviselő urnak és a politikai institutiók története csakugyan azt bizonyítja, hogy olyan főrendiházak, melyeknek alkatrészei túlnyomólag vagy kizárólag kinevezett tagokból állanak, sohasem voltak népszerűek, nem bírtak a nemzet lelkében és szivében maguk iránt tiszteletet és bizalmat gerjeszteni, De a szőnyegen levő törvényjavaslatnál nem kizárólagos, nem is túlnyomólag kinevezett tagokról van szó, hanem szó van az összes tagok egy harmadrészéről, tehát túlnyomólag kisebb számról és hogy a kisebb szám oly demoralisáló hatással lenne az összes felsőházra, hogy annak a census alapján bejutandó örökös aristocrata tagjai teljes tehetetlenségre lennének kárhoztatva, azt én egyáltalán nem hiszem. (Helyeslés.) A t. képviselő ur csodálkozását fejezte ki az előadó ur irányában, mikép lehet oly törvényjavaslatot pártolni, mely a kinevezett tagok özönével teljes tehetetlenségre akarja kárhoztatni az aristocratiát. Azt mondja, hogy mivel a javaslat szerint életfogytig kinevezett hivatalnok tagjai is lehetnek a felsőháznak, kik esetleg képviselőségre is pályáznak : azért az egé&z intézmény arra való, hogy a kormánypártnak zöme és biztos többsége ez úton megalkottassék és esetleg a rendi elemek függetlenségi hajlamai sikeresen leküzdessenek, minek eredménye az lesz, hogy a felsőház jelleme egészen megváltozik, tekintélye, politikai súlya és függetlensége menthetlenül le fog hanyatlani. Ezt nevezem én túlzásnak, mert egyáltalában nem hiszem, hogy a harmadrészben kinevezett tagok által a felsőház egészen a kormány befolyása alá kerüljön. Sokkal jobb véleményben vagyok azokról a férfiakról, a kik a jövő új felsőháznak a census alapján tagjai lesznek, semhogy elhigyjem azt, hogy ők valaha vak eszközei lesznek a kormánynak. A mit a t. képviselő ur indokolásában még felhoz, hogy a tagok gyéren fogják látogatni az üléseket — a mit ő a legközelebb múlt idők tanuságára alapít — ezt én a jövőre nézve egyáltalában nem látom igazoltnak. Mert azok az új tagok, a kik mint a főnemesség tagjai fognak ott ülni, bizonyosan kétszeresen fogják érezni hivatásuk nagyszerűségét. Érezni fogják azt, hogy a név, a melyet őseiktől örököltek, a nagy vagyon, a mely jólétet és kényelmet biztosít nekik, a föld, a melynek gyümölcse táplálja, az ősi erények, a melyekre méltán lehetnek büszkék, nemcsak jogokat, hanem igen-igen súlyos