Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

69. országos ülés február 11. 1885. 97 azt lehet mondani, hogy ez idő szerint a porosz Junkerthum és az orosz főnemesség a legjobban gyűlölt főnemesek közé tartozik. Olaszországban a főnemesség soha sem volt lényeges tényező a városok túlnyomó állása folytán. Ott a városi patrieiusi elem egészen más alapon fejlett, az országos főnemesség pedig alá volt vetve mindazon viszontagságoknak, melyek az egységes olasz nemzeti politikának fejlődését gátolták. És épen ebben van az oka annak is. a mit Irányi képviselőtársam felhozott, hogy Olaszországban a felsőház tisztán csak kinevezés útján alakult. Ami pedigFraneziaország hajlíthatlan aristocratiáját illeti, annak történelme tanúsítja, miként a korszellem árja által elsodortatok, ha magát a nemzeti aspiratiókkal ellentétbe helyezi. Azt, hogy nálunk a főrendek mindig a nemzeti aspiratiók élén állottak volna, azt nem mondhatjuk. Csupán az érdekközösség volt azon erős kapocs, mely az összhangot a főrendek és az alsóházi t. karok s rendek közt biztosította. A hol a nemzeti aspiratio ezen érdekközösségen túlment;, ott nem ritkán a nemzeti aspiratiókkal ellentétes érdekek szolgálatában állottak főrendeink. De nem volna időszerű most efféle recriminatiókba bocsátkozni, mert az önfentartás egymagában évszázados válságok közepett elég nagy érdem arra, hogy a magyar főnemesség egyik nemzetfentartó elemnek ismertessék el s ezért annak méltó helyet biztosítsunk parlamenti alkotmányunk kereteién. (Helyeslés jóbbfelöl) Az érdekközösség azonban oly értelemben, mely osztályérdeket jelentett, nem szolgálhat többé kapcsul a felső- és alsóház közt. Az önfentartó osztály érdek helyébe lépett a magyar állam, melynek fentartása és erősítésére nemzeti életünk minden factorát fel kell használni, {ügy van! jóbbfelöl.) Ez szolgál a törvényjavaslatnak helyes alapjául, mely a felsőház tervezett szervezetével nem is a párturalomnak, hanem csupán a törvényes kormányzatnak egy biztosítékát akarja megteremteni. Különös, hogy ezzel szemben ép az ellenzék részéről tápláltatik azon mozgalom, mely a párturalmat akarja a felsőházra is kiterjeszteni. Megengedem, hogy nem ez a czélja a mozgalomnak, de eredménye a választásnak bizonyosan az lenne. (Helyeslés jóbbfelöl.) E mellett a megyei választás propagálása igen tetszetős színt nyer azon régi rivalitás folytán, mely nálunk a főrendi és a köznemesség közt mindenkor létezett. A köznemesség, melyet most gentry-nek szoktak nevezni s a mely ott, hol gyengébben volt képviselve, kiegészíté s erősítette magát a honoratiorok adoptálásával, ezen köznemesség a megyék útján kezében tartotta az administrativ hatalmat s ez úton vetett gátot a főnemesség túlhatalmasodäsának, sőt mintegy készKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. tetve volt magát alárendelni, mert nem igen volt tanácsos a megyével disharmoniában élni. A köznemesség elvesztette ama hatalmát, nem egészen ugyan, de jórészben s azóta tapasztalhatjuk, hogy ugyanazon arányban növekszik a nagybirtoka főrendi nemesség, az oligarchák hatalmi befolyása. A gentry pusztul s körülbelül azon helyzetben van a nagybirtoka aristocratiával szemben, mint akisiparos a gyáriparral szemben. De az egyik ép oly természetszerű fejlődés, mint a másik. A gentry ragaszkodik a megyei institutióhoz, görcsösen ragaszkodik a tisztviselői választáshoz stb., de mindez nem használ neki. hanem át kell alakulnia s az új életpályák speciális szakkörét kell követnie! — Ellenben a nagybirtoka főnemesség az nem alakul át, az mindig ugyanaz marad s fog is maradni s ezen főnemesség, mely azelőtt sem rajongott a vármegyei institutióért, most azt vagy még inkább ignorálja, vagy uralni törekszik s ezért csekély kivétellel az u. n, állami administratiónak hívei. Az aristocratia, mely azelőtt sem volt megyei tényező és most sem az, mégis teljes erejével igyekszik a vármegyéket hagyományos békóiból emancipálni s emellett kitelhető hatalmas befolyást gyakorolni az állami kormányzatra. A koczka megfordult t. ház s a gentry hasztalanul keres menedéket a vármegyei institutióban, mely csak a rendi szervezet mellett volt képes a főnemesség hatalmát ellensúlyozni, a mi most a democratiának jutott feladatul. Senki sem kívánhatja a felsőház szervezését democraticus alapon, ez nonsens volna, kivált nálunk, De a főrendi nemességnek, a felsőháznak túlhatalmasodása ellen biztosítanunk kell magunkat; mert arra a vármegyei institutio mai szervezetében nem képes. A vármegyei institutiót ma még Tisza Kálmán tartja, de hogy meddig tarthatja, az meggyőződésem szerint attól függ: hogy az aristocratia hatalma mily arányban növekszik? Az önök által contemplált megyei választás nem szolgálna sem a megyei institutio megerősítésére, sem az aristocratia hatalmának ellensúlyozására, hanem ellenkezőleg decomponálná a vármegyéket s az aristocratia hatalmának megerősítésére vezetne. Az önök által contemplált megyei választás a történelmi alap s fejlődés megmásításával kivetkőztetné a megyéket democraticus alapjukból. Önök csak szövetségest keresnek a megyei nemesi osztályban, melyről tudják, hogy ezen kormánynak legfőbb támasza és Szilágyi Dezső t. képviselőtársam tegnapi beszédében nyíltan kifejezte: hogy az alsóház döntő befolyással nem bírhat, mert guvernementális befolyás alatt áll s igy elég vigyázatlanul elárulta: hogy a döntő súlypontot át akarják helyezni a felsőházba — s ezt értem is önöktől, miután itt boldogulni nem tudnak. Azonban a magyar democratia, melyhez tartozik a köznemességnek nagy része, nem hagyja 18