Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

93 VI. országos ülés jannár 20. 1885. vagyok különösen azon oknál fogva, mert hazánkban az eperfa a legszebben tenyészthető; barátja vagyok azért, mert Magyarországon az eperfák leveléből élő selyembogár a legszebb selymet adj a úgyannyira, hogy ugy a ministeri megbízott, valamint a minister ur is tudatta a t. házzal, hogy a magyar selyem ugyanazon áron kelt el, mint a legjobb franczia selyem. Sőt talán annál is nagyobb áron. Ilyen körülmények között pedig, midőn be van bizonyítva, hogy a magyar selyem nem alábbvaló az olasznál, de sőt annál jobbs még a franczia selymet is felülmúlja, nekünk azon jövedelmi forrást abbahagynunk nem szabad. (Ugy van !) Igen nagy tisztelettel viseltetem én Bezerédj Pál ur iránt, ki mint apostol (Derültség) működik a selyemtenyésztés ' emelése körül, de meg kell vallanom, hogy több sikert óhajtottam volna s valamint azt mondottam már az első évben, hogy a gubót nem szabad legombolyítás végett a külföldre szállítani, hanem azt itthon kell legombolyítani, miután ennek sikere volt, mert már Pancsován és Újvidéken van selyemgombolyító intézet, ennek következtéhen a gubót, melynek bepakolása véghetetlen terhes és költséges, nem szállítják Milanóba vagy Lyonba, hanem a legombolyított selymet szállítják és ez által a szállításon tetemes összeget megtakarítanak, most tovább megyek és ha 171,000 írttal, a mint a költségvetésben elő van irányozva, csakugyan megszavazzuk a kiadást, akkor arra kérem a minister urat, méltóztassék Lyonból egy szakértő ügyvezetőt hozatni, egy vagy két szövőszékkel, hogy mindazon legombolyított selymet, melyet Pancsován és Újvidéken gombolyítanak, mindjárt megszőkessék. Mert valamint tegnapi beszédemben j'elzém, nem vagyok barátja annak, hogy csak termeljünk, hanem, hogy a mit termelünk, egyszersmind fel is dolgozzuk. Méltóztassanak elhinni, csak jóakarat kell hozzá és keresztül vihető. Méltóztassanak megtekinteni Münchent. Ma azt mondja mindenki, hogy a művészet temploma és ott van Európának legtöbb művésze. Minek köszönheti azt? annak, hogy Lajos király áldozatokat hozott, sok költséget fordított a művészetre, Olaszországból művészeket, képírókat, szobrászokat hozatott. Ha mi nem értjük a selyemszövészetet, hozassunk Lyonból egy művezetőt, a ki érti és a sző vészét létre fog jönni. Méltóztassanak elhinni, ha ügyes embert hoznak be és egy vagy két szövőszéket, ebből olyan selyem fog készülni Pancsován és Újvidéken, mint Lyonban. Ne hagyjuk magunkat, ne maradjunk hátra, mutassuk meg, hogy isten adott észt, képességet, erőt és mi azt felhasználjuk. Ennek folytán kérem a t. minister urat, hogy midőn én megszavazom a 171,000 frtot, ugyanakkor legyen szíves a ministeri megbízottat oda utasítani, hogy gondoskodjék, hogy szakképzett, tökéletes egyént szerezzen Lyonból egy pár szövőszékkel. Kisértse meg; kezdetben látni fogjak a sikert és örvendeni fogunk, ha mondhatjuk, hogy ez a selyem hazánkban készült. De tovább megyek és kérem a t. minister urat, méltóztassék figyelmét kiterjeszteni arra, hogy a fatenyésztő vándortanítók vigyék magukkal az eperfamagot és a hol kert van, adják át a tanítóknak, hogy a községi faiskolában tenyészszék és a hol van eperfa, ott figyelmeztessék a tanítókat, hogy Bezerédj Páltól kaphatnak minden időben pénz nélkül selyempetéket. Ne méltóztassék hinni a t. minister ur, hogy ez a tanítók előtt az országban, kik hivatva vannak a selyemtenyésztésre, tudva van. Tovább megyek. Mi az oka annak, hogy a selyemtenyésztés nem terjed nagyobb mérvben? Gyermekek, elaggottak, nyomorékok, betegek, kik erővel rendelkeznek, a selyemtenyésztéssel foglalkoznak, de mikor el akarják adni, annyiba kerül a postaszállítás, mint a mennyit kapnak. Ez nagy akadály. Azért kérem a minister urat, kísérelje meg egy vagy több beváltó intézetet létesíteni vagy pedig utaztasson néhány beváltét, az áliamvaspálya nem kerül semmibe, (Élénk derültség) az állam közege nem fizet semmit s ily körülmények közt a megbízott gubóbeváltó megjelenvén, megadja az árt és elküldi a gubókat nagy csomagokban. Ilykép sokkal többet fognak az illetők kapni s az országban elterjed a selyemtenyésztés. Örömmel hallottam, hogy a minister ur az országutakat szándékozik befásítani. Nagyon óhaj • tanáni, hogy létesítse e tervet és ültesse be az országutakat eperfával, mert ez a selyemtenyésztésre a leghasznosabb. Végül még csak azt az egyet kérem at. minister úrtól, hogy ha azt akarja, hogy a selyemtenyésztésből több haszna legyen az országnak, igyekezzék oda működni, hogy a gubók beváltása, a vándortanárok működése hatályosittassék és a selyemkáté is minél nagyobb mennyiségben szétosztva legyen. Ha ezt megteszi, üdvös dolgot tesz, de ki kell jelentenem a ház előtt, hogy nem tapasztaltam, hogy ez kellő mérvLen megtörténjék. Elfogadom a szaporulatot oly feltétel alatt, hogy a minister ur megtegye azokat, a mikre kértem. Peírich Ferencz: T. ház! Tudom, hogy sok ellenszenvvel fogok találkozni, nincs is szándékom megtagadni az előirányzott összeget, hanem arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy e téren nagyobb költekezésbe és építkezésbe ne bocsátkozzunk. A ki ismeri a selyemgubó-tenyésztéa követelményeit és ismeri a mi viszonyainkat, az ezen törekvést igen szépnek fogja ugyan találni, de hasznosnak nem. Én ugy látom, hogy a magyar selyemtenyésztés a Bezerédj névhez van kötve. Méltóztatnak emlékezni a 30-as években fennállott