Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-51
70 .; 51. országos fi lés január 19. 1SS5. t. minister úrhoz, engem sem rosszakarat, sem más ezé! nem vezérelt, mint az, hogy kötelességem teljesítsem, a mikor a minister urat ily összeg kintalványozása miatt kérdőre vonom. Az államtitkár ur érdemeit sem kívánom kiesinyleni, mert a mint utólagosan is meggyőződtem, az államtitkár urnak oly bokros és nagy érdemei vannak, hogy ezen 6,000 frtot igen igen megérdemelte. A minister ur tehát csak kötelességét teljesítette akkor, a midőn & minister-tanácsnak ezen összeg kifizetését javasolta. Minthogy legjobb tudomásom szerint ezen utalványozás a legfelsőbb helyen is jóváhagyást nyert, nékem e dologhoz semmi hozzászólni valóm nem lett volna, ha a minister ur határozott választ ad. Meg vagyok győződve a minister ur jóakaratáról és arról, hogy nem készakarva magyarázta félre szavaimat, hanem talán nem helyesen fejeztem ki magamat, ugy hogy szavaim máskép is voltak magyarázhatók. Ezért újabban is azt vagyok bátor kérdezni a minister úrtól, legyen szíves nekem határozottan válaszolni azon kérdésemre, hogy tényleg az államtitkár ur kapott-e 5,000 frtnyi jutalomdíjat, vagy sem ? Továbbá engedje meg nekem a t. ház, hogy egy igen sajnos félreértést jóvátegyek. A lapokban ugy olvastam, mintha én itt e házban oda nyilatkoztam volna, hogy mindezen tudomásomat a főszámszéktől nyertem. Én ezt nem mondtam. Meglehet, hogy itt nagy zaj volt és a gyorsíró urak csak röviden jegyezték fel beszédemet, mert nekem ez czélom nem lehetett, hogy ezt mondjam. Ha mondtam volna is, nem akartam ugy mondani. (Derültség.) De nekem nem volt czélom bármely hatóságot is gyanúsítani. Én azt akartam egyszerűen mondani, hogy a főszámvevőszékhez beküldendő utalványozási jegyzékben is elő kell fordulnia ezen utalványozásnak; mert ez már ténynyé vált. Én tehát kinyilvánítom ünnepélyesen, hogy sem egyik, sem másik ministeriumban alkalmazott tisztviselőtől, hanem egészen más helyről kaptam az informatiót. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi minister: T. ház! Köszönettel tartozom Olay képviselő urnak, hogy ma ismét felhozta ezen kérdést s azt egész nyugodtsággal tisztázni kívánja. Én a legnagyobb készséggel fogok azonnal választ adni. Olay t. képviselő urnak felszólalását én máskép nem érthettem, mint hogy a kiállítási alapból történt legyen a kiutalványozás. így értettem azért, mert a ministernek tudtommal nincs joga valamely ezélra összeget utalványozni más alapból, mint a mely arra a ezélra az országgyűlés által megszavaztatott. A midőn tehát a t. képviselő ur előáll azzal, hogy az országos kiállítás még nem nyilt meg; hogy nem lehet tudni, hány millió deficittel fog az lezáródni s az államtitkár urnak, mint az országos kiállítási bizottság elnökének, már is ily összeg utalványoztatok: én azt máskép nem érthettem, mint hogy az tisztán a kiállítási alapból lett volna kiutalványozva. Éu tehát azon egyenes kérdésre, a melyet csakis igy értelmezhettem, azon egyenes választ adtam, hogy ily utalványozás az országos kiállítási alapból nem történt. Egészen más az, ha a t. képviselő ur azt kérdezi, hogy csakugyan történt-e az államtitkár ur részére utalványozás, mikor, mi czélból, mi alapon? Erre szintén egész egyenesen válaszolok azzal: igenis történt az államtitkár ur részére 5,000 frtnyi utalványozás és pedig akkor, midőn az ipartörvényt letárgyaltuk, a mely törvényjavaslat egyenesen az államtitkár ur műve volt és a mely műnek kidolgozásával a ministerium által meg volt bízva. És midőn az a tavaszszal letárgyaltatott, akkor én ezen egészen külön és minden esetre nagy dicséretet érdemlő munkálkodás díjazása végett, a ministertanács engedelmével, megtettem a szükséges lépéseket az iránt, hogy feljogosittassam arra, hogy az államtitkár ur részére ezen tiszteletdíjat kiutalványozhassam. (Helyeslés jobbfelöl.) Azért voltam bátor már tegnap arra kérni a t. képviselő urat — miután ez nem titok, senkinek érdekében nem volt azt titokban tartani —- várja be a zárszámadások tárgyalását; mert a zárszámadásokban ennek minden esetre tiszta nyoma lesz; abban ki lesz fejezve, hogy azon összeg kinek és mi ezélra utalványoztatott. Akkor a t. képviselő ur meg fogja kapni ugyanazon felvilágosítást, a melyet ma vagyok bátor adni. (Helyeslés) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. (Elérik helyeslés és tetszés jobbfelől.) Steinacker Ödön: T. ház! Az iparfejlesztés nagy feladata hazánkban a mezőgazdaság jogos igényeinek kellő méltatása mellet; minden esetre oly ügy, a mely minden pártszemponton kivül esik. És e tekintetben hivatkozhatom arra, hogy az ellenzék padjairól az utolsó években ép ugy a mostani földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister urnak elődje báró Kemény Gábor, mind a minister ur maga, mind a vallás- és közoktatásügyi minister ur már gyakran elismerésben részesültek. Midőn én ezen elismerésből legkevesebbet sem óhajtok levonni, ugyanakkor mégis legyen szabad két szempontot a kormány figyelmébe ajánlani. Minden esetre legfontosabb rugó az ipar emelésére az ipari szakoktatás. Hogy ezen a téren különösen az utolsó években, talán szabad kimondanom, hogy legalább részben az ellenzék unszolása folytán is, de tényleg történt számos intézkedés, azt tagadni nem lehet. Én azonban némileg tartok attól, hogy ezen ügy, mely jelenleg jó kerékvágásban van, talán hátrányt szenvedhetne
