Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

5ű. országos ül ós jamnir 1?. 1885. 61 Voltak más képviselő urak, kik azt állították, hogy nemcsak a gazdaság terén, de egyáltalában más téren sem történik semmi és felhozták, hogy a minister azt sem tudja, hogy vannak-e, kik a gazdasághoz értenek vagy nem ? A többi közt azt is mondták, hogy a gazdasági oktatást nem rendszeresítem és nem veszem semmibe. Ha a képviselő urak a mostani költségvetésemet összehasonlították volna a tavalyival és az előbbiekkel, azon meggyőződésre jutottak volna, hogy épen e téren tetemes haladás mutatkozik, hogy ugy a gazdasági intézetek berendezésénél, mint a földmívelési iskolák szaporításánál tetemes előmenetel történt. Ezen költségvetés ismét három új földmíves-iskola felállítását tartalmazza. Emlékezhetnek a t. képviselő urak közül azok, a kik a múlt országgyűlésen is képviselők voltak, hogy e tekintetben — nem akarom mondani, hogy programmot mondtam — de határozottan nyilvánítottam, hogy ez gazdasági fejlődésünk főaiapját képezi és nagyon készségesen hozzájárulok, hogy a mennyire lehet, minden megyében ilyen földunves-iskola állittassék fel a megyék és gazdasági egyletek hozzájárulásával. De kijelentettem azt is, hogy nem tartom a kormány, az állam hivatásának, hogy mindenütt tisztán a maga költségén állítson fel ilyen földmíves-iskolákat és reménylem — se reményem már azóta több helyen be is teljesedett — hogy az illető megyék és gazdasági egyesületek hozzá fognak járulni s eljárásomat niegkönnyítendik. Olyan panaszszal találkozom tehát ismét, melynek nincs alapja. Azt mondja az egyik képviselő ur, hogy szép tanács az, hogy búzatermelés helyett állattenyésztést űzzünk. Erre vonatkozólag már múltkori felszólalásomban kiemeltem, hogy e tanácsot senki sem adta, hogy azt is máskép értelmezik, mint a hogy mondatott és hogy ez nem az állattenyésztésre való áttérésre vonatkozik, hanem arra, hogy az állattenyésztés terjesztessék ki, a búzatermelés pedig szoríttassák meg azon feltétel mellet, hogy a csekélyebb területen ugyanannyi termeltessék, mint a mostani nagyobbon. Azt is mondták, hogy a sertéstenyésztést nem lehet nagyobbítani, mert a túlproductió leszorította az árakat. Ez állítás megérdemli, hogy vele komolyabban foglalkozzunk és vele szembeszálljunk. Az, hogy néhány év alatt valamely árúnak az ára, legyen az a búzáé vagy sertésé leszállott, még nem azt bizonyítja, hogy azon árúnak producálása haszonnal nem jár, hanem azt, hogy nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ez pedig még távol van attól, hogy a termény ára a productió költségeit ne fedezze. Így vagyunk a búzával is, a melynek ára tetemesen leszállott. Ez szomorú és ezt magam is épen ugy érzem, mint akármely más gazda, mert én sem tudom búzámat jobb áron eladni. Ezért azonban még nincs bebizonyítva, hogy a mostani búzaárak mellett a termelés költségei nem fedeztetnek. Ellenkezőleg, minden gazdasági tekintély, ki a búzatermelés költségeit kiszámította, épen azon enquete alkalmával, melyet 1879-ben tartottunk, arra az eredményre jutott, hogy nemcsak 8 frt mellett, hanem alacsonyabb árak mellett is lehet haszonnal produeálni. Ez áll ma is, mert azóta sem a productió költsége, sem a napszám, sem a munkaerő ára nem emelkedett. Ennek folytán kénytelen vagyok ismét arra utalni, hogy a magyar kormány és a régi practicus gazdák helyesen jártak el, midőn arra intették a gazdákat, hogy arra irányozzák figyelmüket, hogy minél olcsóbban producáljanak. Az olcsó productió alatt azonban nem az értendő, hogy olcsóbb napszámmal dolgozzanak vagy hogy 400 frtos ökör helyett 200 frtosat vegyenek, a mely csak felemunkát képes végezni, hanem az, hogy a mai területen a mainál több termeltessék. Ennek pedig ;ison gazdálkodási rendszer, a melyet nálunk a kis-, a közép- s részben a nagybirtokosok űznek, épen az ellentéte. A rationalis földkezelés, a cultura, a kellő időben megtett munka, valamint a kellő vigyázat, melyet a gazdaságban alkalmazunk kifizeti magát. Az egyik képviselő ur, midőn elismeri jóakaratomat s minden tekintetben meg van velem elégedve, szemrehányókig jelentette ki, hogy azért nem fogadja el a költségvetést, mert ministerségem elején a megyei phylloxera-biztosokat eltörültem. Nagy köszönettel fogadom különösen arról az oldalról az elismerést; de hogy a phylloxera-biztosok intézményének eltörlése elég ok legyen arra, hogy az egész költségvetést megtagadja, azt nem tudom egészen megérteni. De másrészt megnyugtathatom a t. képviselő urat annyiból, hogy én bizony azon megyei phylloxera felügyelői intézménynek eltörlését oly valami nagy hibának nem tarthatom. Mert épen azon panaszok, melyeket a t. képviselő ur felhozott, a megyei phylloxera-biztosok hatáskörébe nem is tartoztak, mert a megyei phyiloxera-biztosok feladata az volt, szemmel tartani a szőlőket és bejelenteni annak idejében, ha a phylloxera-pusztításnak valami nyomát észrevennék, bejelenteni azt, hogy ha valami határozóit visszaélést a szőlővessző forgalma vagy azon óvrendszubályok közül, melyek a phylloxera ellen fenállanak, észre vennének. De ezen egy megyei phylloxera biztos csak nem állhat minden egyes vasútállomásnál és minden hetivásáron, hogy ellenőrizze azt, hogy a szőlőküldemények phyíloxeramentes levelekbe vannak-e becsomagolva, vagy nem. Ez tisztán lehetetlen volna és ha ezt kémők a phylloxera biztosoktól, akkor minden községben külön^biztost kellene felállítani. Én tehát t. ház, megvallom őszintén, hogy nagyfigyelemmel hallgatván végig a tárczámat illető hosszú vitatkozást, vajmi kevés oly eszmét talál-