Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

49* orsa&g'os ölés január 1G. 1885, * 43 nünket emancipálni a zsidóktól ..." „A zsidó annyira Örül s nevet, midőn mi fölemelkedett büszke érzéssel függetlenségünkről álmodozunk, de magunkat egyszersmind általa megköttetni engedjük, hogy azt valóban inkább az ő praerogativájának mondhatnók . . ."és: ,.I)e mikép lenne még az s mily fekete s vérszin kellene hozzá, ha itt rendre kifejteném, hogy egész nemzetségeket kirabolnak s vérüket vampyr gyanánt iszszák." Szóval t. ház, értem azt a Széchenyit, a kinek emlékszobra ott díszlik a magyar nemzeti tudódományos akadémia ékes épülete előtt. És midőn ezt zárj el között mondtam, felvéve a zárjel által félbeszakított beszédem fonalát, ismétlem: nem csoda tehát, hogy Széchenyi dicső, magasztos szelleme a rémképek láttára megtört. Pedig az ő látnoki szeme csali nagyjából láthatta, csak gyaníthatta a rémítő jövőnek képét. T. ház! Ha ő most nézne körül körünkben, bizonyára rémülten, őrülten rohanna vissza sírjába. (Derültség.) Igen, mert látná, hogy kedves hazája hiú epigonok harczi színhelyévé, hogy szeretett drága nemzete politikai éretlenség, ámítás, szemfényvesztés, vesztegetés, erkölcstelenség, üres tudákosság, anyagi és szellemi, vallási és erkölcsi roppant corruptio prédájává lett; látná, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség, szabadelvű haladás, alkotmány, autonómia és több efféle kevés kivétellel csak szólam, humbug, reclam, szédelgés, önző demagógok fegyvere, melylyel a legsarkalatosabb elvek feladásával nyert uralmat továbbra kezükben megtartani törekszenek. Csanády Sándor: Túlhajt rajtam! (Hoszszantartó na,y derültség.) Zimándy Ignácz: Látná, hogy a közjogi ellenzék fővezérei, miután a magyar nemzet anyagi és erkölcsi i\-generatiójára leghatalmasabb erőket megbénították, a különben ki nem erőszakolható uralom kedveért legsarkalatosabb politikai elveiket is szegre akasztották; látná, hogy az ezen politikai renegátok által létesített politikai fusio valóságos országos csapássá, országos confusióvá lett shogy ezen parlamenti fusio daczára, inkább az ebből következett országos confusio következtében a végzetes felbomlás folyama tovább foly, a deficites terhek egész a végkimerülésig mindinkább szaporodnak és emelkednek, az állam hajója mind mélyebbre süly ed, ugy hogy a megmentésnek utolsó reménysugara is elenyészik, látná mily válságos politikai koldulásban marczangolja magát a magyar nemzet, nem nézve sem előre, sem hátra, nem véve \ észre azon óriási viharokat, melyek a tenger sir- 1 jából alig-alig megmenekült állami járművünket minden oldalról fenyegeti. Látná t. ház, mint szívja ki a magyar nemzet vérét, erejét és velejét az egy új pogány talmud zsidó szabii dkőmíves irányú és szellemű intransigens liberális szörnyeteg (Hoszssantarió derültségj a mely körül bódultan járja a } maga farsangi tánczát az intransigens liberalismus és járja oly mértékben, hogy mellette nemzeti fenmaradhatásunknak, egyedi jóllétünknek és boldogulásunknak igazi feltételéről egészen megfeledkezik. T. ház! Azt nem tagadhatja józan észszel senki, hogy anyagilag tönkre vagyunk téve, pedig az anyagi jólét Széchenyi reform-politikájának alapja. A földesúr odaadta földét jobbágyának, de csak azért, hogy mind az ő, mind jobbágyának birtoka a százezrekben, a pusztító sáskák módjára betolakodott idegen paraziták kezébe kerüljön, ők pedig földönfutókká legyenek saját országukban. (Ugy van! a bal és szélsőbal egyes padjain.) A magyar igazságszolgáltatást vagy illetve a talmud zsidók befolyása és behatása alatt készült és összeállított magyar perrendtartást is ugy szervezte és rendezte magának az intransigens liberalismus, mintha a magyar nemzetnek kitolonczolása és kiűzetése és az idegen parazitáknak behonosítása volna feladata. (Ugy van! balfelöl.) És mind ez t. ház, magyar nemzeti kormányaink alatt történik. Van tehát végre — post tot discrimina rerum — nemzeti kormányunk, de lehet mondani róla: mu/tlplicesti gentera, sed non laetitiam. Van magyar nemzeti kormány, van magyar nemzeti földmívelés-, ipar- és kereskelemügyi ministerium, van vámpalotánk is angolhoz illő berendezéssel, (Felkiáltások jobbfelől: Hol? Közbeszólások balfelöl: Vámpalota!) de a vámpalotát nézegető angol ugyancsak a fején találta a szeget, midőn gúnyosan ezt jegyzé meg: vámpalotát ugyan látok, de kereskedelmet nem. (ügy van! balfelöl.) És igaza volt t. ház! Van kereskedelmi ministeriumunk — a mint monclám, angolhoz illő berendezéssel — van vámpalotánk, de nincs kereskedelmünk és azért minden pang, minden kipusztul, csak a százezrenként betolakodó idegen paraziták híznak. (Derültség) Sok legrégibb czég rendre bukik, legtöbben csak a régibb szerzeményeikből élősködnek, húzzák, halasztják bukásukat; a százezrenként betolakodó és a nemzet testén élősködő paraziták is buknak ugyan rendre, de csak azért, hogy a talmud szellemében és értelraében és a talmud zsidóság befolyása alatt készült Horvát Boldizsár-féle codexnek segélyével (Nagy derültség) inegkoppaszthassák, véginségre, koldusbotra juttassák keresztény hitelesőiket, tönkre tegyék a magyarnemzet ingó ésingatlan vagyonát és megsemmisítsék Magyarország hitelét. (Ugy van! balfeiöl.) T. ház! Nemzeti létünk főalapja, sark- és talpköve a földmívelés, de ennek emelésére ugyancsak keveset tettek eddigi nemzeti kormányaink. Elveken, magyar nemzeti érdekeken nyugvó földmívelés-, ipar- és kereskedelmi politika helyett a „laissez fair, laissez passer" és zsidó érdek nyoma látszik mindenütt. Hogy az adóprés a magyar i nemzetnek általában, de különösen a középosztály 6*