Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-49
49. országos ttléä janssár 16. I8S5. 4i a gyengék iránt, hanem önérdekből, az erősebb iránti tekintetből. És ezzel nemcsak ellenfeleit, a kormányt és e pártot itéli el a képviselő nr, a mi nem volna nagy veszedelem, hanem figyelmezteti az alsóbb osztályokat, a gyengébbeket arra, hogy vannak felettük erősebbek és az azok érdekében történik az ő kizsákmányoltatásuk. Ezért ne vegye rossz néven tőlünk az igen t. képviselő ur, ha mi szükségesnek tartjuk, hogy minden lehető alkalommal a különböző társadalmi erők összetartozandóságának szükségét hangsúlyozzuk. Ha ez oly egyszerű dolog volna, hogy ha ez politikai truism lenne, ha ez politikai kétszer kettő = négy lenne, akkor aligha érezte volna magát a t. képviselő ur indíttatva azon szép leszed elmondására, melynek szónoki szépségeiben a házban osztatlanul gyönyörködtünk. Es épen azért ne vegye tőlünk rossz néven a t. képviselő ur azt sem, hogy jövőre mindig és minden alkalmat meg fogunk ragadni arra, hogy ezen összetartozandóság érzetét hangsúlyozzuk; hangsúlyozzuk pedig azért, mert erős meggyőződésünk szerint a társadalom nem akkor erős, midőn az osztályok figyelmeztetnek arra, hogy mily jogaik vannak egymás irányában, hanem akkor, midőn teljes tudatában vannak annak is, hogy melyek kölcsönös kötelességeik egymás irányában (Helyeslés jobb/elöl.) Hogy ennek elhanyagolása mily végzetes, azt ismét a t. képviselő ur beszédéből látjuk, mert az ellentétes társadalmi érdekek túlságos cultusa egyedül az, a minek tulajdoníthatom, hogy a képviselő ur, kinek hazaszeretetét soha sem vontam kétségbe és a kiről meg vagyok győződve, hogy nem szívesen mondta azt, hogy e hazának népét gyengének és tehetetlennek látja, mégis oda nyilatkozott, hogy fél attól, hogy a magyar nemzet bizonyos erkölcsi feladatokra nem lesz képes. Én legalább nem hiszem, hogy erre a gondolatra jutott volna ugy, ha mindenütt nem látná inkább a külön osztályok külön érdekeit, mint a nemzeti érdekek összegét és egészét. S ez az, a miért, ismétlem, igen is szükségesnek tartom, hogy e házban mindannyiszor, a midőn az csak megtörténhetik, felemlittessék annak szüksége, hogy a különböző osztályok összetartva, egymás érdekeit tisztelve, egymás iránt nemcsak jogokat, de kötelességeket is ismerve, azon politikai nagy nemzeti egészet alkossák, a mi nélkül egyáltalán az országnak java, jövője nem képzelhető. Ezen rövid megjegyzéseket óhajtottam ez alkalommal elmondani és ezzel a bevett szokáshoz képest bátorkodom kijelenteni, hogy a költségvetést a magam részéről elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Meg fogják nekem engedni, (Malijuk! Halljuk.') hogy néhány KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. III. KÖTET. rövid megjegyzést tegyek személyes kérdésben az imént hallott jeles beszéd után. (Halljuk!) Én, t. ház, a személyes kérdést nem érthetem ez alkalommal ugy, mint ha magamat az elmondott beszéd által személyesen megtámadottnak érezném; mert igazságtalanság volna részemről el nem ismerni azon felszólalásnak minden tekintetben parlamentaris és nemes hangját és irányomban lekötelező voltát. De a t képviselő ur, habár elismerem, a legudvariasabb hangon, némileg mégis fentartotta velem szemben azon vádat, hogy a különböző társadalmi érdekek túlságos méltánylása mellett, a nemzeti egységnek követelményei, az egésznek, mint olyannak, minden egyébnél maírasabb érdekei iránt kellő érzékkel nem birok. Es ez a vád az, a mely ellen, bármily udvariasan, bármily kifogástalan parlamenti modorban is adassék elő, mindenkor kötelességemnek tartom ugy önmagam, mint politikai barátaim iránt, hogy tiltakozzam. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) A t. képviselő ur hivatkozik különösen azon szavaimra, melyeket tegnap a ministerelnök ur is érintett, a melyekkel az iránt fej'eztem ki kételyemet: vájjon a nemzet egy nagy erőfeszítésre elegendő erkölcsi erőtőkével birna-e? Ezen szavakat, a melyekre nézve a t. képviselő urnak nagyon igaza van, hogy azokat nem könnyedén, hanem nehéz szívvel mondtam el, e szavakat elmondtam azért, mert egyá Italában abból indulok ki, hogy a létező bajokat őszintén kimondani és megjelölni jobb politika, mint azokat palástolni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A t. képviselő ur ezen szavakban is az általa nekem tulajdonított egyoldalú társadalmi fefogás kifogását látja; de ebben téved, mert midőn én azokat mondtam, akkor nem a nemzet egyik vagy másik osztályának gazdasági gyengeségére ezéloztam, nem is valamely gazdasági vagy társadalmi momentumra, hanem az egész nemzet politikai erejének azon sajnosán tapasztalt hanyatlására utaltam, melyet a jelenlegi kormányzat egyik legkárosabb, legveszélyesebb következményének tartok. (Hosszas élénk helyeslés a baloldalon ) És a mely talán főoka annak, hogy egyes elért eredmények minden elismerése mellett, a ház ellenzéki padjain ülök. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És adja Isten, hogy ebben tévedjek, adja Isten, hogy a helyzet ne az legyen, a minőnek én azt sajnos, látom. De a t. képviselő ur fentartja azt is, hogy én veszedelmes téren mozgok, midőn oly korolykor a törvényhozást figyelmeztetem azon kötelességekre, melyekkel a társadalom gyengébb része iránt tartozik; mert szerinte étben a gyenge és az erős közt fennáló különbség veszélyes hangsúlyozása rejlik. Itt ismét nem annyira a dolog érdeme, mint az eljárás helyes módjára nézve különbözik felfogásunk. 6