Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-64

64. erazágos ülés fobruár 4. 1*85. 397 mezett esküdtszék nem teszi meg kötelességét, ő a törvényt alkalmazza, annak határait túl nem lépheti stb. T. ház! A kormányhoz legközelebb álló lap már előre elárulja a kormány gondolatát, hogy ezen és a korábbi valóban megdöbbentő és mélyen elszomorító eseteket az esküdtszéki intézmény ellen akarják felhasználni és kiaknázni s megrój ja azokat, a kiknek a sajtóügyi törvénykezésen nincs módosítani valójxxk. No hát, t. ház, én elismerem s bevallom — nem csak ezen, hanem korábbi esetekből merített szomorú tapasztalatok alapján is — hogy a nagyszebeni esküdtszék a magyar államnak nem védbástyáját, hanem egyik faltörő kosát képezi; de ebből nem az következik, hogy tehát töröljük el vagy szorítsuk meg az esküdtszékeket : hanem az, hogy szüntessük meg azon esküdtszéket, mely a szabadságnak e legszebb vívmányát, a népszabadság e fő biztosítékát a szabadság és haza ellen fordítja. E kormány egyik legfőbb bűne az, hogy a nagy-szebeni esküdtszékeket 17 éves hazaárulásuk bűnében megtartja. Hisz ez esküdtszéket a kormány rendeleti úton hozta létre s ugyan ez úton megszüntetheti vagy ha nem lehet, akkor a törvényhozás beavatkozását kérje. Ha a minister ur ezt megtenné, akkor egyszerre ki lennének a viperák mérges fogai törve, a „Tribuna", „Gazeta", „Telegraful", „Siebenbürgische Tageblatt" és „Kronstädter Zeitung" magyar államellenes förmedvényei és lazításai egyszer mindenkorra meg lennének szüntetve s a gyűlölködés átka helyett a testvéri egyetértés és szeretet malasztja árasztaná el az erdélyrészi külön nyelvű, de érdekegységnél fogva is összetartásra utalt nemzetiségeit. Ez okon kérdem az igazságügyér urat: (Halljuk!) 1. Van-e tudomása, hogy az erdélyi részekben megjelenő oláh és német lapok legtöbbnyire nyilt bujtogatást és lazítást folytatnak a magyar államelemek ellen, a magyar nemzetet a legnagyobb vakmerőséggel gyalázzák, kisebbítik és vádolják a külföld előtt s Erdély békés érzelmű lakóit folyton izgatva, a gyűlölködés magvait hintik el? 2. Van-e tudomása arról, hogy a „Tribuna" ezímű Nagy-Szebenben megjelenő oláh lap múlt év november 30-án megjelent 175. számában azt mondja, hogy a románoknak lesniök kell az alkalmat, hogy ez országot alapjában felforgassák s annak ellenségeivel szövetkeznek. S daczára ezen nyílt hazaárulásnak és arra való lazításnak a nagyszebeni esküdtszék jelen év február 3-án mégis egyhangúlag felmentette vádlottakat, a mint 17 év óta mindig felmentette mindazokat, kik elég merészek voltak a magyar állam létele ellen bujtogatni és nemzetünket gyalázni. 3. Szándékozik-e a rendeleti útou életbeléptetett nagy-szebeni esküdtszéket ugyanily módon megszüntetni és az erdélyrészi sajtóvétségekre a kolozsvári és marosvásárhelyi esküdtszékek illetőségét kimondani? Avagy ha ezt rendeleti úton foganatosíthatónak nem tartja, ez iránt a képviselőház elébe mihamarább törvényjavaslatot terjeszteni? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatió közöltetni fog az igazságügyminister úrral. Következik a Grünwald Béla képviselő ur interpellatiója. Grünwald Béla: T. ház! Néhány vidéki lapból a következő esetről értesültem. {Halljuk! Halljuk!) Ez év január 4-én Liptó-Szent-Miklóson egy egészen prononcirozott pánszláv jellegű egyesület ünnepélyt tartott, mely szavalással, énekkel és tánczmulatsággal volt összekötve. Ezen ünnepély csakugyan megtartatott és lefolyása olyan volt, mit előre tudhatott mindenki, a ki ezen egyesületnek szellemét ismeri. Nem volt az más elejétől végig, mint tüntetés a magyarság és a magyar állam ellen. Részletekbe nem akarok bocsátkozni, de ez az egésznek lényege. Ez magában véve nem volna nagyon feltűnő jelenség; történt ilyen másutt is> hanem a mi feltűnővé teszi, az, hogy ezen ünnepélyt Liptó-SzentMiklóson a megyeház termében tartották. Távol van tőlem t. ház, hogy én ezért a ministerelnök urat, mint belügyministert, felelőssé tegyem; mert hiszen igen természetes, hogy ő a megyeházak termeivel nem rendelkezik és felszólalásomnak éle nem is a belügyminister ur ellen van irányozva. A mit elérni akarok, az, hogy az igen t. belügyminister ur figyelmét vonjam erre a nézetem szerint megdöbbentő eseményre. Mert bármiként vélekedjék valaki a megyékről, az még sehol sem történt meg a megyék praxisában eddig, hogy egy köztudomás szerint hazaellenes irányú egyletnek ünnepély tartására a megj^eház termét engedték volna át és ezzel mintegy beszennyezték volna a megyeházak termét, a hol legalább eddig hazafias szellemben történtek a tárgyalások és mindig' hazafias szellem nyilatkozott. En tehát arra kérem a t. belügyminister urat, méltóztassék az esetet figyelmére méltatni és foglalkozni vele oly irányban, hogy mégis tudja meg, miként történt a dolog? ki engedte át a megyei termet a pánszláv egyesületnek ? és tenne intézkedéseket oly irányban, hogy ilyen esetek jövőre nézve elő ne fordulhassanak. Ezért a következő interpellatiót vagyok bátor a t. belügyminister úrhoz intézni (olvassa): „Interpellatió a magyar királyi belügyministerhez.