Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-64

3g "> 64. országos nlé.t vagyok — nehogy a 3. §. elfogadtassák — ezen g-nál felszólalni. Én a 4. §-nak azon intézkedését, melyszerint azon esetekben, midőn oly körülmények forognak fenn, melyek valakinek elszegényedésére vezetnek és midőn attól lehet tartani, hogy ezen elszegényedés folytán az illető a község terhére esik s annálfogva ezen törvény megadja a tiszti ügyésznek a jogot arra, hogy F«Z árvaszék utasítása folytán az illetőnek gondnokság alá helyezését kérhesse, én, mondom, ezen intézkedést a tulajdon czéltalan és indokolatlan korlátozásának tartom és azért e szakaszt ily alakjában, ily szövegezésében részemről el nem fogadom. T. Iiáz! A tulajdonjog magával hozza a feltétlen rendelkezési jogot, mert ha azon dolog, mely valakinek tulajdonát képezi, nem áll az ő feltétlen rendelkezése alatt, akkor az ő tulajdona nem korlátlan és azon jogviszony, mely őt a dologhoz köti, aem eredményez teljes tulajdont. A rendelkezési jogból pedig önként következik, hogy az kizárja másoknak beavatkozását, tehát az állam beavatkozását is, mert nézetem szerint az állam, mint az állampolgárok szövetkezete nem tekinthető oly szövetkezésnek, mely a polgárok jogait csorbítsa, cselekvési köreiket megszorítsa, hanem oly szövetkezésnek tekinthető, mely a polgárok jogos cselekvési körét jogtalan megtámadtatás ellenében megvédje. Ebből korántsem következik az, hogy tulajdoni kérdésekben az államnak ne lenne befolyása, mert ott, a hol a rendelkezés alapját tevő képesség még nincs meg vagy a hol az hiányzik avagy szünetel, természetesen az állam van hivatva arra, hogy a rendelkezési jogról gondoskodjék. így van ez egyrészről a kiskorúaknál és nem teljeskorúaknái, másrészről pedig azoknál, kik képességüket testi vagy szellemi fogyatkozás folytán elveszítették. Ennyit lehet az államnak tenni, ennyit kell az államtól követelni, de minden lépés tovább, jogtalan beavatkozása az államnak az egyesek magán viszonyaiba. Hogy a tékozlókkal szemben mennyiben adassék meg e befolyás az államnak, azt hiszem, a helyes felfogás az, hogy ott, a hol a rendelkezési képesség meg van ugyan, azonban oly nagymérvű könnyelműséggel, gondatlansággal van párosulva, hogy egy családfő vagy családtag tulajdonát képező vagyonnak czéltalan és haszonnélküli elfecsérlését vonná maga után, ott a mennyiben öröklött vagyonról van szó, a fel- és lemenő örökösök vagy azok képviseletében esetleg az árvaszék és ott, az hol szerzett vagyonról van szó, a mennyiben a közszerzemény, a közszerző hitvestárs követelheti, hogy az állam az ő javait előterjesztett kérelmére megvédje. De felfogásom e tekintetben elütő a javaslatfebruár 4. 1S85. ban lefektetett elvektől, mert azt hiszem, hogy a le- és felmenő örökösök igénye nem terjedhet tovább, mint az öröklött vagyonra, a közszerző hitvestársnak igénye pedig nem terjedhet tovább, mint a közszerzeményre. És ha mégis elfogadom a javaslatban lefektetett azon elvet, mely szerint tekintet nélkül vagyonszerzés czímére, a le- és felmenő örökösök és a hitvestárs a tékozlókat a pazarlásban megakadályozzák, ezt teszem családi tekintetekből, azon szempontból, hogy a család vagy azaz ember, k: a vagyont közvetve a családfő által élvezte, azon hiba által, melyet a családfő elkövetett, ne fosztassék meg a vagyon élvezetétől, de azon félelem miatt, hogy valaki vagyonát elpazarolván, bár családi viszonyok nem kötik, majdan a község terhére eshetik, hogy mondom, ezen félelem miatt valakit tulajdonában korlátolni lehessen, ezt indokolni nem tudnám, czélszerú'nek alig tarthatom. Nem tudnám indokoltnak tartani azért, mert eltekintve attól, hogy általában azok száma közt, a kik a község terhére esnek, alig 5% birt vagyonnal, hanem azok esnek a község terhére, a kik vagyonnal egyáltalán nem is birtakésmint cselédek vagy napszámosok keresték kenyerüket és igy jutnak azon helyzetbe, hogy elgyengülvén, kénytelenek a község terhére esni. Nem tartom továbbá indokoltnak azért sem, mert magában az elszegényedés nem munkaképtelenség. S abból, hogy valaki elszegényedik vagy oly cselekményt követ el, melyből elszegényedésére alaposan következtetni lehet, azt lehessen következtetni, hogy a község terhére esik, ehhez a bíróban prófétai előrelátás szükséges. És végre, mert félek attól, hogy az állampolgárok czéltalanul lesznek zaklatva. Ha valaki oly cselekményt követ el, például többet költ, mint a mit egyéni helyzete megbir, ha megengedjük, hogy e miatt a tiszti ügyész az árvaszék utasítását kérhesse, annak gondnokság alá helyezését legalább sok esetben oly czéltalan zaklatásnak teszszük ki, melyek ellen ugyan a belügyministeriumnál kereshet és találhat orvoslást, de minthogy a javaslat 5. §-a szerint az illetőnek vagyona zár alá vétetik és az elhúzódhatik évekig, kevés elégtétel az, hogy az illető vagyon kezelési joga évek multán visszaállitta tik. S végre nem tartom czélravezetőnek sem, mert a hatóság, mint ilyen nem avatkozhatik az egyesek ügyeibe, hogy megakadályozza az illetőket vagyonuk elköltésében, mert vagy annyira a kémkedéshez kell folyamodni, hogy ez által valóságos rendőr államot alkot, vagy ha ezt nem teszszük, oly viszonyokat fogunk találni, melyeken a hatóság közbelépte már nem igen segít. Tudom í. ház és nagy köszönettel tartozunk mindannyian, mert valamennyien községi kötelékbe tartozunk^ azon gondoskodásért, mely községeknek a terhektől megóvására irányul. De megvallom, e téren nagyon keveset tudok remélni. Azt hiszem, hogy épen ez