Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-64
384 64. •r-.ráras fiié* f; fcmár L 1S8&. illető például elmebeteg és ekként a íébo-ydában naaradandólag visszatartható s liogy nem bir vég rendelkezési képességgel. Ezen intézmény tehát nem pótolja teljesen azt, a mit a törvényjavaslat most proponál. De másként is a kiskorúság meghosszabbítása azon többi körülmények alapján, melyeket felemlíteni bátor voltam, inkább csak egy rövidebb pár évi időtartamra ezéloz, holott az elmebetegnél, ha gyógyíthatlan, a gondnokság úgyszólván egész életükön át tart és így a dolog természetének nem felel meg, hogy egy 60 éves ember mint elmebeteg, nem gondnokság alatt, hanem mint kiskorú, gyámság alatt legyen. Ez magában visszás helyzet, de végül a cselekvési képességre nézve is másként áll a dolog, ha valaki elmebetegség miatt helyeztetik gondnokság alá és megint máskép, ha ez kiskorúság miatt történik. Mindezeknél fogva tehát azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak arra vonatkozó intézkedései csakugyan a gyámsági törvénynek tényleges hiányait pótolják. A 2-ik rész vonatkozik arra, hogy a házastársnak is megadassák az a jog, miként házastársa ellen a 28. §. C) és D) esetében gondnokság alá helyezést kérje, tudniillik midőn vagy gyönge elméjű" vagy jelekkel magát megértetni nem tudó siketnéma, de ezen bajok egyike miatt vagyonkezelésre képtelen vagy tékozló. Megvallom, részemről nem is tudom helyesen felfogni, hogy a gyámsági törvény 31. §-ából, mely azt szabályozza, hogy ily esetekben ki van jogosítva a gondnokság alá helyezést kérni, hogyan maradhatott ki a házastársnak ezen jogosultsága. Meg is néztem az illető tárgyalásokat és a törvényjavaslatot és csakugyan akkor a kormány törvényjavaslatában benne volt a házastárs jogosultsága nem kifejezetten, hanem azon kifejezés alatt „hozzátartozói'. Azonban a közigazgatási bizottság, a melynek a javaslat ki lett adva, ezt megváltoztatta s a nyilvános ülésen azután szó sem volt róla többé, egyszerűen elfogadtatott a bizottság véleménye. Részemről rendes viszonyok közt az érdekközösséget a házastársak közt oly nyilvánvalónak látom, hogy ha valakit jogosultnak és érdekeltnek vélek arra, hogy a gondnokság alá helyezést kérje, épen a házastárs az, ki első sorban jogosult, ővan első sorban érdekelve az által, ha házastársa vagyoni tékozlás és kezelési képtelenség miatt tönkre megy és ennélfogva azt hiszem, hogy ezen intézkedés czélszerfíségét bővebben fejtegetni nem szükséges. Csak még azt teszem hozzá, hogy ha körülnézünk más fejlődött jogállamok törvényhozásaiban, azt találjuk, hogy ezen joga a házastársnak mindenütt ki van mondva. így az osztrák polgári törvénykönyv megadja ezen jogot, megadja a xüriehi törvénykönyv, a Code Napóleon és legújabban 1877-ben a porosz perrendtartás, mert ott a perrendtartásban lett szabályozva a tékozlás miatti gondnokság alá helyezés. A III. rész azon intézkedéseket foglalja magában, melyek az előleges zárlatra vonatkoznak. Ha valamely intézkedése ezen törvényjavaslatnak üdvös, akkor azt hiszem, hogy ezen intézkedése a legüdvösebb és a legszükségesebb. Ugyanis a gyámsági törvény szerint a gondnokság alá helyezés esetében, a mint a 33. §. kifejezetten intézkedik és ezzel összefüggőleg az 1881. évi november 1-én kibocsátott igazságügyministeri rendelet is, a mely szabályozza a gondnokság alá helyezés iránti eljárást, ha valaki ellen ez az eljárás megindíítütik, szabad rendelkezési jogát megtartja mindaddig, mig jogerőre emelkedett ítélet által ki nem mondatik a gondnokság alá helyezés. Ebből mi következhetik? Az, hogy legtöbb esetben bár a gondnokság alá helyezés már kérelmeztetett, a legjobb alkalom és mintegy inger adatik az illetőnek arra, hogy még az eljárás befejezte előtt az Összesvagyont elprédálhassa, mi által az egész eljárás czélja meghiusittatik. Erre nézve azt hiszem, hogy egy feltűnő, nyilvánvaló nagy hiánya a törvénynek forog fenn s ennek pótlásáról nem intézkedett a törvényhozás a zárlat szabályozása alkalmával sem, mely szabályozás az 1881. évi LX. t.-ezikkben, t. i. a végrehajtási törvényben történt. Ezen zárlatra a törvényhozás akkor nem gondolt, ezt a szabályozásból határozottan kihagyta és csak másnemű zárlatokról intézkedett. A jelen törvényjavaslat tehát azt proponálja, hogy oly esetben, midőn &z eljárás a gondnokság alá helyezés végett nagykorú ellen megindittatott és veszély forog fenn, hogy addig is, mig a szabályszerű eljárás befejeztetik, a gondnokság alá helyezendőnek vagyona vagy rendelkezési képtelenség vagy tékozlás miatt elprédáltatnék, ily esetben még mielőtt az ítélet meghozatnék, a bíróságnak jogában álljon a jogosult fél kérelmére előzetesen is zár alá helyezni a gondnokság aiá helyezendő vagyonát. Ezen intézkedések aztán kiterjednek az egész zárlati ügynek részletes szabályozására; de — természetesen -— a mennyiben ezen zárlatot is csak a bíró van hivatva, elrendelni, tehát bírói eljárás is forog fenn, ugyanazon szabályokat vette mérvadóul, melyek a birói eljárásnál egyáltalán mérvadók a dolog természetének megfelelő módosítással. Továbbá szem előtt tartotta a javaslat azt is, hogy a gyámsági törvénynek egyik alapelve, a mi épen a 32. §. intézkedéséből kitűnik, az, hogy az egész vagyonkezelés s a vagyonkezelésnek ellenőrzése a gyámhatóság hatásköréhez tartozik * ennélfogva a gondnokság alá helyezést a bir& mondja ki, de már a gondnok kinevezése, továbbá
