Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-61

efe országos ülés januír 30 1885. 353 forog, akár Magyarország, akár Ansztriáfelől közeledjék a veszedelem, ez a hadsereg teljesíteni fogja kötelességét s meg fogja védeni a hazát, bárhonnan fenyegesse is veszély. (Helyeslés jobbfelöl.) De ismétlem, nem )6 szolgálatnak tartom, ha egyik szembe állíttatik a másikkal, mert azt hiszem, mindkettő érdeke és hivatása ugyanazonos és mindnyájunknak érdekünkben áll az, hogy a jó egyetértést nemcsak a polgárság és katonaság közt, hanem még inkább a honvédség és a közös hadsereg közt íentartsuk és előmozdítsak és meg vagyok győződve arról, hogy mindkét katonai testület tagjai is erre törekednek. Azonban nem szeretném, hogy ha a törvényhozás padjairól nyújtanánk alkalmat, hogy arra hivatkozhassanak kivételes esetekben egyes egyének: ime mi nem vagyunk kötelesek ugyanazonos czéloknak szolgálni, mert hiszen magában a törvényhozás kebelében is szembe állítanak minket egymással. (Helyeslés jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, hogy áttérjek arra, a mit a képviselő ur nem a magyar törvényhozás, de a delegatio működésére kiterjeszkedve az erődítésekre nézve mondott. Nem akarok felfogásával szemben itt a felett vitatkozni, hogy az erődítések egyáltalán szükségesek-e vagy nem ? Azt hiszem sem a t. képviselő ur, sem én nem vagyunk hivatva e kérdés eldöntésére, mely maga egész könyvtárra terjedő irodalmat teremtett és máig sincs eldöntve. De egyet legyen szabad megjegyeznem azon állítására, hogy nem egyes erődítések építendők, hanem csakis a fővárosok leimének czélszerűen megerősítendők. Én, t. ház, ezen eszmét határozottan veszélyesnek tartom és azt hiszem, sokkal helyesebben teszünk a magunk érdekében, ha azok álláspontját foglaljuk el, kik a fővárosokat minden erődítéstől menten kívánják fentartani azért, hogy azoknak lakossága, forgalma és az ott összehamiozott kincsek ne tétessenek ki a háboru és különösen az ostrom esélyeinek. (Helyeslés jobbfdöl.) Még azt is méltóztatott felhozni a t. képviselő ur, hogy azon költségekből, melyeket a közös hadsereg erődítésekre fordít, a magyarországi erődítésekre kevés esik. Ez pillanatnyilag áll a folyó évi költségvetésben e czélra felvett összegekre nézve, de épen mert azon két nagy erődítés, melyeket felhozni méltóztatott, igen nagy költséget vesz igénybe: nekünk, kik a delegatióban a költségvetést megbírálni és megállapítani voltunk hivatva, nem állott érdekünkben, hogy újabb költségeket halmozzunk fel az adózó polgárok terhére, csak azért, hogy Magyarországon is építkezzünk. Minden esetre, ha szükség van újabb erődítésekre, be kell várnunk már csak pénzügyi szempontból is azt, mig ezen két nagyobb költséget igénylő művelet befejeztetik, hogy azután a mennyiben szükséges, újabb erődítésekhez foghassunk. Egyébiránt pedig a szóban levő erődítések, mind a kettő, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. de különösen Prsemysl, habár nincsen is benn az országban, Magyarországnak minden esetre szintén igen hasznára váland, ha bizonyos oldalról talál veszély fenyegetni; s különösen igen jó szolgálatot tehet azon irányban, hogy a háború színhelye lehetőleg ne a mi hazánk lenyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, ezt bővebben fejtegetnem nem kell. Egyébként sem kívánom, az idő előrehaladt voltánál fogva a t. ház figyelmét tovább igénybe venni, csak azt az egyet legyen szabad még röviden constalálnom, hogy mig a múlt években az ellenzék részéről honvédségünk hanyatlását panaszolták és azt mondották, hogy azt nem fejlesztjük eléggé, addig most már Procrustes ágyról beszélnek és azt tartják, hogy a kifejlett izmos és erős honvédség már ebbe bele nem fér. Tehát méltóztatnak elismerni, hogy a honvédség intézménye folytonosan izmosodik, erősödik. Hogy a fejlődés nem lehet oly rohamos, mint a milyennek kívánni méltóztatnak s mint azt magunk is óhajtjuk, az onnan van, hogy Magyarországnak ezen intézmény fejlesztésén kívül is számos más gondja van s azt hiszem, leginkább érzik ezt azon t. képviselő urak, kik valahányszor új áldozatokról van szó, leginkább hangoztatják, hogy kímélni kell az adózó polgárok anyagi erejét. (Tetszés jobbfelöl.) A honvédséget rohamosan fejleszteni nem lehet, azonban ebből nem következik, hogy mi, akár egyik, akár másik tervről vagy eszméről lemondunk. Például, a mi a tüzérséget illeti, melynek be nem hozataláról ismételten volt szó, ugy a ministeri, mint az előadói székről gyakran bővebben kifejtetett a be nem hozatal oka, sokszor soroltattak elő azon technikai, pénzügyi s egyéb akadályok, melyek azt egyelőre lehetetlenné teszik, de azt sehol sem fogja kimutatni a t. képviselő ur, hogy akár a képviselőház, akár a kormány erről a jogról valaha lemondott volna, (ügy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur azon okból, mert többet kivan, mint a mennyi történhetett, nem fogadja el a költségvetést. Én ellenkezőleg, bár többet kivá nok, mint a mennyi történhetik: mégis minthogy hitem szerint a jelen viszonyok között többet nem tehetünk, minthogy meg vagyok győződve, hogy honvédségünk folyton fejlődik s már jelen állapotában is, mint a hazának hü hadserege minden körülmények között meg fogja állani helyét, még válságos viszonyokban is és minthogy ezt az eddig elér; eredményt sem akarom veszélyeztetni: arra kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést elfogadni. [Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gulácsy Gyula: T. ház! Elnök: Minő czímen kivan a í. képviselő ur szólani ? Gulássy Gyula: Szavaim helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk!) Igen nagy sajnála45