Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-61

61. országos ü és január 30. ISSö. 34 J Már csupán- 276 tiszti állás van betöltetlen, de azok helyei is már tiszthelyettesekkel pótolva vannak; méltóztatnak tudni, hogy a tiszthelyettes már ugyanazon qualificatióval bir, mint maga a tiszt. És igy nyugodtan jelezhetem, hogy a tiszthiány a gyalogságnál megszűnt. (Helyeslés johbfelől.) Kérem mindezek alapján, méltóztassék a honvédelmi tárcza költségvetését ugy általánosan, mint különösen annak felolvasott első tételét megszavazni. (Helyeslés jobb felöl.) Gulácsy Gyula: T. ház! A tárgyalás alatt levő honvédelmi ministerium költségvetéséhez szerény egyéniségem is hozzá óhajtván szólani, bátor vagyok néhány perezre igénybe venni a t. ház becses türelmét. (Halljak!) Egy oly intézményről van szó, melynek eredete hazánk történelmének legkimagaslóbb korszakához mesés, majdnem legendaszertí eseményekhez lévén fűződve, nem csoda, ha már csak a név említése alkalmával is keblünket a nemzeti múlt dicsőségének teljes érzete hatja át s a visszaemlékezés élénkbe tárja azon képet, melyet önzetlen honfi erény az igaz és szent ügy a haza függetlensége iránt táplált lelkesedés örökített meg felmagasztalt ecsetével. Honvédőink 48-as honvédek voltak azon világra szóló festőművészek, kik a képzeleti vászonra kebleinkbe varázsolva a lángoló hazaszeretet a félelmet és gáncsot nem ismerő vitézség ragyogó mintaképét, honvédségünknek soha nem múló dicsőséget, soha nem hervadó babérokat arattak s az utókort magasztos példájok követésére folyton serkentik. Vannak honvédeink most is s nem mérnék az igazság mérlegével, ha megvonnám tőlük azon dicsfényt, melyet elődeiktől mintegy hagyományképen örököltek, mindazonáltal nehéz mégis egyenes párhuzamot vonni a 48-iki s jelenlegi honvédeink közt, mert hiszen más körülmények között jöttek azok létre s más idők teremtették meg a nagysarlói, az isaszegi a branyiskói s a mindmegannyi névtelen hősök s más kornak szülötte a jelenlegi honvédség is. De még hiszen alkalom sem nyílott számukra magukat a harezok mezején kitüntetni, miután sem véres nagy háborúk, sem veszedelmes belvillongás nem tették szükségessé honvédségünkre apellálni. És midőn teljes bizalommal viseltetünk mégis ez ifjabb nemzedék iránt, igazolni látszik bizalmunkat az eddig még minden, de különösen az utolsó hadgyakorlat alkalmával tanúsított s a külföld által is äiesérőleg kiemelt magatartás, melyeken honvédségünk ugy katonai képzettségének, mint taktikai ügyességének is kiváló tanújelét adva s mondhatni a még fiatal intézmény egyszerre a világ első ilynemű katonaságának ismertetett el. Továbbá az a hit és meggyőződés, mely szerint ők is épen ugy át vannak hatva rendeltetésük magasztosságától miként elődeik s mélyen átérezve azt, hogy már* csak a név viseletével is ők méltó letéteményesei ! a multak nagy traditiójáuak s a névhez fűződött dicsőségnek, elődeik nyomdokait bizonyára hiven be fogják tölteni. Nagy idők, nagy emberről szólván, eszembe jutott Montesquiennek azon jeles mondása „Les hommes ne manquent jamais aux circonstances" s e jeles mondást habozás nélkül applicálom honvédségünkre, de hogy várakozásunknak minden tekintetben meg is felelhessenek, hogy ezen soha nem hervadó babérok folyton meg is tarthassák örökzöld színüket, eszközökről kell számukra gondoskodnunk s ennek következtében felette kívánatos honvédségünk organisatiójának teljes kiegészítése. Első sorban és mindenekfelett azonban függetleníteni kell azon jogtalan befolyás alól, a mely Bécs felől ellene még mindig irányul, meg kell szüntetni azon hátránj^os viszonyt, mely a közös hadsereg s a honvédség között eddigelé fennállott, ne tekintessék az csak fiók-intézetéül a hadseregnek, hanem legyen minden izében magyar, tisztán nemzeti intézmény, mintaképe a majd felállítandó önálló nemzeti hadseregnek. (Helyeslés a szélső baloldalon ) A közös hadsereg, mely tulajdonképmég csak nevezésének sem felel meg, lévén az sem nem közös, se nem osztrák, legkevésbé pedig magyar, hanem tisztán csak osztrák császári hadsereg, igen természetes, hogy jelen szervezetében nem áll az ország igényeinek megfelelő színvonalon. Jóllehet Magyarország több mint egy harmadát szolgáltatja ugy költségi, mint ujonczilleték fejében létszámának fentartásához, soha az magyar érdekek megóvására nem fordíttatott, (Ugy van! a szélső báloldalon) ele sőt ezen érdekekkel épen homlok egyenest ellenkező politikának lőn hatalmas eszközéül felhasználva. Fészke ez azon kivül a 1 étendentiosusabb germanisáló törekvés éknek, lévén nemcsak a német nyelv abban egyedül uralkodó, hanem a szellemis, melyben katonáink neveltetnek, saturálva van a legerőszakosabb germanisáló áramlatokkal. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azon sajnos körülmény is, mely szerint a magyar elem oly elenyésző csekély arányban van a közös hadsereg tiszti karában képviselve, korántsem a magyar ifjúság absolut idegenkedésében keresendő a katonai pálya iránt, mint inkább azon visszariasztó bánásmódban, melylyel ifjaink az osztrák tisztek részéről találkoznak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De kérdem t. ház : idegenkedhetnék-e méltó ok nélkül a katonai pályától azon nemzet, melynek a háború ezredévnek vérzivatarjai közt úgyszólván eleme volt és melynek izmai a harezok tüzében edződtek és aczélosodtak meg? (Tetszés a szélső baloldalon.) Hát nem miként a fejedelmi pálma nőtte-e ki magát ezen maroknyi nép oly tengernyi ellenség közepette, tisztán önerejére a viharok és veszedelmek nyomasztó súlya alatt támaszkodva s fejtette ki azt a titáni erőt, mely Európát nem egy-