Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

49. orsíf:gos ülés január lö. 18S5. 25 (Ugy van! a sselsóbtUóldahn.) Én azon dunántúli kerületnek érdekeit veszem leginkább bonczkés alá, a melynek viszonyait ismerem. Lehetetlen, hogy első pillanatra fel ne tűnjék az, hogy amidőn a dunántúli kerületek adója 20—25 %-kal emelkedett, addig a tiszántúli és a többi kerületek adója apadt. Hogy a kormány ezen eljárást indokolja, azt hozza fel, hogy Tiszántúl nem minden esztendőben biztos a termés, mert a viz számtalanszor elönti a földeket. Ennélfogva reá vetik az adót oly földekre, melyeken viz nem szokott lenni. A ki foglalkozik gazdászatíal, tudni fogja, hogy sohasem vetekedhetik a dunántúli termés az u. n. bánáti termésekkel, mert ott nem ritkaság a 25—30 mag, míg nálunk 18—20 mag a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A katasteri munka is sokat tett arra nézve, hogy Magyarország különösen dunántúli részeinek érdekei mélyen sértessenek. Felhozatott ez irányban több javaslat, melyeket rendszerint a legjobb indulat vezet, azonban, hogy ezen jóindulat elég legyen a bajok orvoslására, hogy azon csak foltozgatásnak nevezhető eszközök elegendők legyenek Magyarország vagyonosodásának lényeges előmozdítására, azt én nem hiszem. Én egyetértek azzal, a mit Horváth Gyula t. képviselőtársam említett, hogy a közgazdasági kérdés nem pártkérdés. A consequentia nekem ezen kérdésben épen az, hogy Magyarország bajai csakúgy szüntethetők meg, ha az önálló vámterület felállíttatván, maga intézi a maga ügyeit. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én épen azért csodálkozom Horváth Gyula t. képviselőtársamon, a ki felállította azon thesist, hogy ez nem pártkérdés és nem vonta le ebből a kellő következtetést. Ha nem tekinti pártkérdésnek, miért nem indítványozza azon oldalról, hogy megvalósíttassák ? A felhozott javaslatok között többet nélkülözök és ez különösen gróf Keglevich előadására áll, t. i. hogy túlsók bennük a theoria. Épen erre nézve eszembe jut, a mi egyik volt képviselőtársunkkal történt, a ki közgazdasági könyveket irt már, többet foglalkozott a közgazdasággal és egy alkalommal, midőn a vidéken leni járt, képviselőjelölt lévén egy kerületben, a vele volt képviselő ki akarta egy kissé examinálni, hogy magas elméleteit a gyakorlatban hogyan realisálhatja és kérdezte tőle, egy búzatáblára mutatva, hogy mi az? Ráfelelt egész büszkén, hogy zab. így vagyunk Keglevich képviselőtársam javaslataival és nagy mondásaival is, hogy az is nem búza, hanem zab. Be fogom ezt bizonyítani szerény tehetségem szerint és pedig nem akarok a közgazdaság magasabb elméletein lovagolni, nem akarom azon szempontból megbírálni, hanem a gyakorlati mezőgazda ítélete és szemeivel. Azt mondja a t. képviselő ur beszédjének egy helyén, hogy Magyarország ezen válságból csak ugy szabadulhat, hogy ha fokozottabb, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET., intensivebb mértékben még nagyobb termeléseket eszközöl, mint eddig és ő a talajjavító bankkal akarja ezt keresztül vinni és ez által akarja ő ezen válságnak elejét venni. Már í. ház, ha egyúttal fel nem állíthatna ő egy oly bankot, mely a szájakat is megnagyobbítja és az embereket is megszaporítja, máskép nem volna képes elérni azon eredményt, melyei maga elé tüz. (Derültség.) Azt mondja továbbá, hogy a talajjavító bankkal lehet segíteni. Kétségkívül elismerem, hogy ezen talajjavító banknak van jövője és az helyes, de az csak oly ephemer értékű, hogy azon nagy kérdés megoldására ideiglenesen ugyan befolyhat, de ez alapjában még maga nem elegendő. Mert ha mi versenyezni akarunk a többi európai országokkal — nem is említem Amerikát, Ausztráliát, a hol oly gabona-termések létesülnek, leginkább a miatt, hogy ott a talaj még kimerítve nincs, ott még ős talaj van, azt mi roppant eszkö zökkel és anyagi áldozatokkal sem érhetjük el soha, hanem hivatkozom a legközelebbi államokra, Romániára és Oroszországra. A ki ismeri azon viszonyokat, melyek Romániában és Oroszországban vannak, tudhatja, hogy ott a munkáskéz oly olcsó a mi napszámainkhoz képest, hogy már az maga minden métermázsa búza előállításánál 50 krajczár különbözetet tesz. Midőn az a nyers ép föld csak felényi munkával ad annyit, mint a mi földünk a legszorgalmasabb megmunkáltatás mellett, hogy mi azokkal versenyezhessünk, képtelennek hiszem az országot. (Ugy van! a baloldalon.) Mondatott az is, hogy menjünk át más művelési ágakra. Tökéletesen helyes, A gazdaságot többé extensive nem művelhetjük, intensivebbé kell tennünk. Igen, de akkor mindenek előtt tőke szükségeltetik és szükségeltetik mindaz, hogy ezen próbálkozási idő alatt a gazdaközönségnek legyen valamije, a mit segítségül vehet maga mellé. Nem mondom, hogy a hitelszövetkezetek nem ezen irányban fognak mozogni, de azt nem gyökeres segítségnek tartom, mert életerős segítségnek csak a magyar bank felállítását tudom elfogadni. De még a kormány is, ha gondolkoznék arról, mikép segíthetne ezen válságon, lehetetlen, hogy eszébe ne jutna, hogy ha a dohánymonopóliumot megszünteti, a mint az említve volt több képviselőtársam által is, hogy az ne legyen egy más művelési ágra való átmenetnek egyik főfactora. (Ugy van! a szélső báloldalon.) Az ellenvetés, mely a t. minister urak részéről felhozatott, nem fogadható el valódinak, hogy tudni illik azok, a kik a kincstárnak dohányt adnak el, folyamodtak, hogy a külföldre adhassák el a dohányt s egy év múlva ismét visszamentek ! a kincstárhoz, mert ez nagyon természetes, mintá-