Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

27G 59. országos ülés január 28. 1885. részt a bíróságokkal szemben álljon. Ha azóta folytonosan kellő figyelem és szorgos körültekintés lett volna ez ügyben, talán azóta részletes szabályok által kiegészíttettek volna az alaptörvényeknek ezen hiányai. Ámde e tekintetben azt látjuk, hogy tényleg odajutott a királyi ügyészség állása, ugy a bíróságokkal, mint a minist eriumnial szemben, hogy a folytonos conflietusok, melyeknek egyáltalán elő sem szabadna fordulniok, mai napon napirenden vannak, hogy a kir. ügyészség részéről direet vagy indirect polémiákat találunk a ministeri intézkedésekkel szemben, hogy másrészről a kir. ügyészek a bíróságokkal szemben majdnem mindenütt nem a kész közreműködés álláspontján állanak, hanem azon ellentétek álláspontján, melyeknek némi ideiglenes előnye lehet imitt-amott az ellenőrzés szempontjából, de a mely ott, a hol állandó és folytonos közreműködésre van szükség, a feladat helyes megoldása szempontjából és mindenekfelett azon czélból, hogy a birói és igazságügyi szervezettel foglalkozókban a kellő szellem fejlesztessék, csakis végzetes és káros lehet. A mi a törvényhozási intézkedéseket illeti, kétségtelen, hogy az igen t. minister ur igen sok irányban kiterjesztette figyelmét, csakhogy e téren is azt tapasztaljuk, hogy nem azon gyökeres bajok orvoslását iparkodott mindenekelőtt szem előtt tartani, melyek, ha egyszer az egészséges alap megalkotta tik, a részletekben többé nem nyilatkoztak volna, hanem folyvást a symptomákat igyekezett orvosolni, a symptomákra vonatkozólag iparkodott egyes intézkedéseket alkalmazni, melyek által, ha el is éretett ideig-óráig a ezél, állandóan el nem éretett, mert a betegségnek azelőtt létező egyik symptomája helyett csakhamar másik symptoma ütötte fel helyét. T. ház! Épen a perrendtartás kérdésében is történt intézkedés, továbbá azon intézkedések, melyek a gyám- és gondnoksági ügyeknek nemcsak kezelésére vonatkoznak, hanem a melyek a íyyámi és gondnoksági ügyek azon részét tárgyazzák, mely az igazságügygyeí a legszorosabb kapcsolatban áll, mint pl. a hagyatéki eljárás, a gondnokság alá helyezés, az atyai és szülői hatalom kérdése, a kiskorúság meghosszabbítása, ezen intézkedések szintén megtétettek. Kétségtelen, hogy itt egyik-másik baj elfojtatott, de helyette újabb másik baj származott ugyanazon forrásból. Látjuk hogy általában számos részleges rendelkezés, mely pl. a bűnügyi igazságszolgáltatás és a birói ügykezelés kérdéseire vonatkozik, egyes esetekben elfojtotta a panaszokat, a melyek közvetlenül az illető terén jelentkeztek; hanem ezek helyett azonnal ugyancsak a birói ügykezelésből, ugyancsak a bűnvádi eljárás alapján keletkeztek más bajok. És ez természetes, mert azon biró és ügyész, a ki munkával túl van terhelve, a kinek egész helyzete, egész eljárása olyan, hogy erejé| nek legnagyobb megfeszítésével is alig képes | annak megfelelni, hakiválólagegybaj orvoslására | hiv&tik fel figyelme, ennek következtében el fogja hanyagolni teendőit más téren, a hol eddig megfelelően működött, de mivel tevékenységét most más irányba kell irányoznia, többé kellő figyelmet azokra nem fordíthat. S épen ebben rejlik ered1 ménytelensége mind azon bureaucraticus intézke• déseknek, melyek a czédulák különféle színeivel j és a rovatok különböző nemű betöltésével állnak | kapcsolatban, melyek, mint mondám, egy és más j baj orvoslására alkalmasak lehetnek, de mulhat| lanul bajokat idéznek elő más irányban, mely épen ] azon rovatok vagy czédulák- beosztása által kellőleg figyelembe nem vétetett. Ismeretes pedig áltaI Iában, hogy minden kormányzatban a merő bureaucraticus intézkedések és külsőségek csupán ott képezhetnek garantiákat, a hol az alap, melyen nyugszanak állandó, a hol az alapot lényeges elvek képezik, melyek az intézkedésekben nyilvánulnak ; de ha azok csak merő külsőségek, csak technicus segédszerek maradnak, tulaj donkép nem javítanak semmit, mert a figyelmet csak egy irányból a másikba elterelik. Különben t. ház, a mi a múlhatatlanul szükséges törvényhozási intézkedéseket illeti, tagadhatatlan, hogy e tekintetben is az igen t. minister ur jóakaratot tanúsít, (Halljuk!) csakhogy az is tagadhatatlan, hogy a jóakarat magában nem elegendő. Mert nemcsak jóakarat, hanem minden irányban egyöntetű directiva kell. A jóakarat biztosítja a munkásságot különböző irányban, de ha ezen munkásság nem egy irányban halad, hanem különböző irányban szétterjedő, lehetetlen, hogy kellő eredményre vezessen. Például a magánjogi törvénykönyv tervezete — bár nem egészében, a mi magában is baj, hanem egyes részeiben és mindenütt be nem fejezett részekben, sőt ezen részek sem terjednek ki az illető kérdések összegére — hosszabb idő óta fekszik a közönség előtt. Az igen t. minister egyszersmind enquét-et hivott össze e részek megbirálására, mindazonáltal a mint nem fordíttatott gond arra, hogy ezen tervezetet illetőleg, a különböző részek alkotói egymással közös megállapodásra és összhangzatos I működésbe jussanak, ugy semmi garantiája sincs í ebben az enquétben annak, hogy összhangzó, egyí séges mű jöjjön létre, nemcsak a különböző művek \ összeállításából, hanem az egyes részek keretén belül is. Ha például azon részletes és tüzetes kritikát szemléljük, melyet az örökösödés rész tekintetében az összehívott enquéte gyakorol, azt látjuk, hogy az egyes szakaszok tüzetesen megvitatnak, gyakran az egyes paragraphusok szövege is inegállapittatik, a nélkül, hogy azon főelvek, melyeken az egész operatum nyugszik, ezen enquét által véglegesen megáilapittattak volna és a nélkül