Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-59
274 59. országos ülés január 2S. 18 y 5 hogy mindaz, a mi a bíró állásával, fizetésével, hatáskörével és a bírói működés ellenőrzésével és ennek következtében a függetlenségével és abirói fegyelmi eljárással kapcsolatos, az igazságügyre nézve legnagyobb fontosságú. Hanem e baj gyökere mélyebben van, mert hiszen nemcsak a bíróságok eljárása ellen van itt panasz az igazságügy kezelésére vonatkozólag, hanem az igazságügyi kezelés minden tényezője tekintetében hasonló elégületlenség mutatkozik kívülről a közönség részéről és hasonló elégületlenség az illető működő szakkörök részéről. Mivel egészségesebb ma az ügyvédi kar vagy a közjegyzői kar helyzete, íaint a bíróságé? Nincs-e a közönségnél épen oly általános és élesen felhangzó panasz az ügyvédi kar tekintetében, mint a birák tekintetében ? Nem hallunk-e naponként panaszokat az ügyvédek és a közjegyzők részéről, melyek állásuk javítására vonatkozó, nemcsak anyagi, hanem morális tekintélyük helyreállítását czélzó intézkedéseket sürgetnek? és vájjon a fegyelmi eszközök azon laza és elnéző érvényesítése, melyet a bíróságok tekintetében tapasztalunk, nem forog-e fenn épen ugy, sőt sokkal nagyobb mértékben az ügyvédek irányában? és vájjon nem ta)álunk-e panaszokra az ügyvédi kamarák részéről, hogy ott, a hol nagyobb szigort akarnak kifejteni, ezen szigort nem érvényesíthetik, mert a legfelsőbb fokon sokkal szelídebb ítéletek jönnek létre s a kamara intentióját meghiúsítják. És ez igen természetes, mert az igazságügy különböző tényezői iránt nem lehet különböző mértéket alkalmazni és ennek természetes következménye az, hogy ha az igazságügy szerveinek bármely része nincs egészséges alapon, bármely részének szervezete és állása nem nyugszik a maga természetes alapján, akkor ezzel együtt beteg, senyved az igazságszolgáltatás minden más szerve. A főbaj, melyből egyébiránt a nehézségek származnak — mint mondám — azon általános szellemben nyilvánul, a mely ugy a törvényhozásban, a törvények megalkotásában is mély nyomokat hagyott maga után. Midőn 1869-ben, de tovább megyek, midőn még 1872-ben, illetőleg 1873-ban azon nagy törvények, melyek igazságügyi szervezetünknek állandó alapjait megteremtették, meghozattak, senki sem félt attól, hogy ezen törvények megalkotásával a szervezés, a nemcsak materialis, hanem szükségképen mindig erkölcsi térre is kiható szervezés feladatai be volnának fejezve; akkor csak, hogy ugy mondjam, a fővonások, a keretek lettek megvonva, melyek részletes betöltéséről magukkal ezen keretekkel összhangban kellett gondoskodni. De azóta mi történt? Meghozatott egy-két, sőt több nagyobb, a jognak különböző körére vonatkozó törvény; meghozattak egyes törvénykönyvek, de ezekben magukban sem volt mindig szoros figyelem azon elvekre, melyeken a bírói szervezet alapul. Nevezetesen a büntető törvény végrehajtására vonatkozó törvény már maguknál azon bajoknál fogva, melyek a büntető törvény végrehajtásának nehézségéből a büntető törvénynek talán a körülményekhez nem mindig alkalmas voltából származtak, sokkal tovább ment azon a lejtőn, mely elvezetett igazságügyi szervezetünk alapjaitól, mint bármi más törvény, mely azóta alkottatott és kimutatta, hogy nincs veszedelmesebb az igazságügyi törvényhozásban, mint oly elveket állapítani meg, melyeknek megfelelő részletes alkalmazásuk lehetetlenné válik, vagy a részletes alkalmazásnál ismét oly elvekhez kell ragaszkodni és oly tekinteteket keli kiemelni, melyek az alaptekintettel többé összhangban nincsenek. Ugyanezt látjuk azon törvényeknél, melyek 1878 óta az igazságügy[és administratio határán álló kérdésekre vonatkozólag alkottattak, minők például maga a gyám- és gondnoksági ügyre vonatkozó törvény, mint a minő számos törvény, melyek rendőri jelleggel bírnak és a minők azon törvények, melyek oly kérdésekkel foglalkoznak, a melyeknél közigazgatási tekintetek is figyelembe veendők, de melyekre vonatkozólag egy vagy más tekintetben az igazságügyi elveknek, vagy az igazságügyi competentiának érvényesítése forgott fenn. Mindezen törvényeknél azt tapasztaltuk, hogy egy általános áramlat terjedt el, mely az igazságügyi szempontokból való megbirálást és az igazságügyi szempontok következetes kiépítését és terjesztését folyton ellenezte s ezzel szemben a közigazgatási, vagy nem is közigazgatási szempontnak érvényesítését tűzte ki czéljául, hanem mindig lehetőleg azon elvet tartotta szem előtt, hogy állandó és általános szabályok helyett a cselekvőségnek bizonyos latitude tartassák fenn oly tényezők, oly szervek működésére, melyek igazságügyi fegyelem alá vonhatók nem voltak és melyeknek működése inkább politikai és közigazgatási szempontból bírálandó meg. Ezen áramlat,, mely magában véve néha — elismerem — hasznos, a gyakorlati élet szempontjából könnyebben ke • zelíiető eredményeket hozott létre, általában mégis igen káros volt azért, mert szem elől tévesztette és elfeledtette a következetes törvényhozás szükségességét, elfeledtette az igazságügy minden ágai közt folytonosan fennálló összeköttetést és ezen kivül folyvást azon hitet gerjesztette és terjesztette, hogy a bíróságok és az igazságügyi közegek szerepe egyáltalában kisebb mértékben van hivatva terjeszkedni, mint a hogy az 1869. évi és 1873. évi alkotásokban kiterjeszkedett, hogy nem az igazságügyi szempontok bővítése és tágítása, hanem ellenkezőleg azoknak szűkítése, azoknak szűkebb keretbe vonása az, a mi Magyarországon az igazságügyi kormányzat és a törvényhozás szán-
