Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

V 59. országos ülés január 28. !S85. 269 új alapokra fektetését és végül az előléptetési törvény codificatióját T. ház! Hogy ezen reformok behozatala nélkül a polgári peres eljárás biztonságát megalapítani nem lehet, arra nézve, azt hiszem, kevesen lesznek eltérő véleményben, minthogy azonban a t igazságügyminister ur ezelőtt 2 évvel tartott beszédében akként nyilatkozott, hogy a bagatelltörvényre vonatkozó tapasztalatok annyira újak és nem annyira meggyőzők, hogy azok alapján a törvény megváltoztatása vagy módosítása iránt törvényjavaslatot lehetne előterjeszteni, erre nézve elmondom igen röviden nézetemet. (Halljuk!) Az 1877 : XXII. t.-cz, megváltoztatása az eddigi tapasztalatok alapján nézetem szerint nem lenne indokolt, mert annak jó hatását tagadni nem lehet, mely különösen abban nyilvánul, hogy a per tárgyának csekély összege és a per költségei közt addig felmerült nagy aránytalanság megszüntettetett és mert az eljárás olcsóbb lévén, a nemzet szegényebb részének is megkönnyítette az igazságszolgáltatás igénybe vételét; a perek rövidebb lejárata pedig az igazságos követelés gyorsabb érvényesítését eszközölte, a mi a szegény emberre nézve gyakorta életkérdés. Arra azonban eltérők lehetnek a vélemények, hogy 1869 : IV. t.-cz. 1. §-ában letett alap megbolygatása, melylyel t. i. a közigazgatás a törvénykezéstől elválasztatott, megfelelt-e azon czélszerííségi okoknak, melyek végett az feladatott, mert habár a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásra és bíráskodásra feljogosított szolgabirák és békebirák bíráskodását károsnak nem is igazolta a tapasztalat, de felfogásom szerint a rendes birák mellett minden esetre feleslegesnek. A községi bíráskodás oly helyeken, amelyekkel a községi elöljáróság erkölcsileg és értelmileg arra qualificálva van, kielégítő; ott azonban, ahol ezen qualificatiónak csak egyik része is hiányzik, nem kielégítő. De vannak t. ház, számtalan kis községek, melyekben a községi elöljárók irni, olvasni nem tudnak és az állam nyelvét nem értik; a körjegyző a bíráskodásba, vagy befolyni nem akar, vagy ideje nem engedi, más alkalmas Írástudó ember pedig a jegyzőkönyv vitelére nem található. Ily községekben ez a törvény egyáltalában végre nem hajtható; az ily községekben a községi elöljáróság elé utalt ügyeket a községi előljáró el nem végzi, mert arra nem képes, a járásbíróság el nem végzi pedig azért, mert arra első sorban nem illetékes. Ennélfogva én azon véleményben vagyok, hogy e tekintetben a törvény módosítása minél előbb szükséges. De t. ház, a kinek alkalma volt személyes tapasztalatokat szerezni, meggyőződbetett arról is, hogy a kisebb polgári peres eljárás alá tartozó ügyek között gyakran fordulnak elő oly bonyolódottak, melyeknek tisztába hozatala a leggyakorlottabb bírónak sem mindig sikerül és fordulnak elő oly érdekes jogesetek, melyek eldöntésénél a legképzettebb biró is ki van téve a tévedésnek, mennyivel gyakrabban tévedhetnek elméletileg képzetlen, hanyag és felületes, vagy oly gyakorlatlan fiatal birák, a kik tanuló években bíráskodnak ilyen kisebb polgári perekben. Sőt minden méltó tisztelet mellett, a melylyel én a társadalomból erkölcsileg oly fényesen kimagosló birói kar iránt viseltetem, ki kell jelentenem azt is, hogy saját tapasztalataim szerint is vannak, nem gyakran, de elvétve, oly birák, a kik a személyükkel felruházott ezen feltétlen hatalommal visszaélnek és az önkény uralmát gyakorolják. Nem akarok reflectálni ezen törvénynek többi fogyatkozásaira, csak azt akartam kimutatni, hogy ha az igen t. igazságügyminister ur keresni fogja és figyelmét reá fordítja, megtalálja azon tapasztalatokat, a melyek ezen törvénynek módosítását komoly szükségnek bizonyítják, (ügy van! a szélső baloldalon.) És én meg is vagyok győződve arról, hogy az igen t. igazságügy minister urat nagy tudománya, széles látköre és folytonos munkában eltöltött hosszú élettapasztalata kiválólag képesítik arra, hogy nemcsak ezen törvénynek egyes pontjain, hanem az igazságügy egész elterjedt mezéjén mindenütt feltalálja és megismerje azon teendőket, a melyek korunk életfeladatát képeidk; de viszont azt is tudom, hogy nincs az igazságügynek oly fontos érdeke, a melyért megkú'zdene a haladás útjában álló nehézségékkel, a melyért feláldozná megszokott lelki nyugalmát, melyért megfelelő tevékenységet fejtene ki és a melyért kielégítő munkásságot tudna felmutatni és ez okból nincsen reményem arra, hogy megérjek oly alkotásokat, a melyek hazánkban a jogrendet, egyéni és közszabadságot megállapítani és biztosítani hivatvák, a miért is én működése iránt bizalommal nem viseltetem, különben a költségvetést elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Olay Lajos: T.ház! Midőn kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő költségvetést nem fogadom el, engedje meg a t. ház, hogy szavazatomat lehetőleg röviden indokoljam. (Halljuk!) Nem fogadhatom el a költségvetést, nem csak azért, mert a mai kormány iránt általában nem viseltetem bizalommal és sok fontos, életbevágó kérdésben azzal merőben ellenkező elvi állásponton állok, hanem szert sem, mert speciálisan a tárgyalás alatt lévő tárczát, illetőleg igazságügyünk vezetése a mai kormány, a mai minister alatt nem volt olyan a múltban, hogy abban én garantiát láthatnék a jövőre nézve, garantiát láthatnék arra, hogy a megszavaztatni kért összegek rendeltetésüknek megfelelőleg igazságügyünk fejlesztésére, a jogkereső közönség javára fognak használtatni. Nem az igaz-