Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-58
g56 *>*• orsx4 £*s ülés jannár 27. 1885. tekintetben megengedhetőnek nem tartom. Ez elvi elutasítása a kérdésnek, a melyet mindig a kormány döntött el és ha viássá tétetnék, jelenleg is annak kell eldönteni valamint határozottan ki kell mondanom azt is, hogy a katholikus lelkészek kárpótlását magam is ugy fogom fel, hogy azt helyesen interpretálták a 91-ik törvényt követő kancelláriai és királyi intézkedések, ezen törvénynek azon elve szerint, hogy a vallás-alap van első sorban hivatva a katholikus lelkészeknek ezen csonkuló jövedelmeit, ugy mint a királyi rendelet mondja, a eongruák megállapított összegének erejéig fedezni. És, ha e tekintetbenpdvánság adatik elő, legyen szabad a t. cultusminister ur figyelmét felhívni arra, hogy e kívánságot teljesen törvényesnek, teljesen jogosultnak kell elismerni. Mindezek után nekem a kérésem a t. kormányhoz a következő. (Halljuk!) Méltóztassék a törvények érlelmében annyi sok habozás és halogatás és annyi sok ellenkező intézkedés után egyszerűen elrendelni és kimondani azt az elvet, a mely iránt kétely nem lehet, hogy a párbér-tartozások tisztán személyi terhet képeznek és ezen értelemben személyi teher viselésére csakis azok vannak kötelezve, a kik a parochiális kötelékben állanak, t. i. minden felekezetű egyén a maga lelkésze iránt. {Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék ezt kimondani s egyszersmind a hatóságoknak követés végett utasításul adni és nom engedni, hogy ily kérdések birói utón intéztessenek el. Ha közigazgatási bizottságunk volna, az esetben azt mondanám, ez közjogi természetű vitás jogviszonyközigazgatási bíróság elé tartozik, de minthogy ily forumunk nincs, ennek fóruma a mint a közigazgatási hatóság, legfelsőbb fokban a kormány. Ez nem zárjaki azt, hogy oly esetekben, midőn a párbér-tartozás tartalmát képező vagyonjogi teljesítések, tisztán magánjogi czímen átvállaltattak, az ily szerződésekből eredő tartozások a bíróságok hatósága alatt maradjanak. És harmadszor szintén csatlakozom ahhoz, a miket előttem szólott t. képviselőtársain mondott és mi a minister urnak sürgős gondozását megérdemli, hogy a megillető cengruájokban csorbított katholikus lelkészek, ugy mint azt a királyi resolutiók és végrehajtási rendeletek megszabták, törvényes kártalanítást nyernek s bár megengedem azt, hogy „nenio ultra posse senetur" de az én felfogásom is az, hogy a vallásalap rendeltetése első sorban is ezen lelkészek kártalanítása. Erre kérem a minister urat és kérem, hogy minden habozás és késedelem nélkül ez irányban méltő*ztassék eljárni és meg vagyok győződve, hogy semini oldalról kifogás vagy ellenvetésre nem fog\ találni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás Ügyi minister: Megengedi a t. ház, hogy mindenekelőtt óvást teszek azon nyilatkozat ellen, hogy én és általában mi a középkori nézeteknek hódolunk. Azt hiszem, hogy e tekintetben egyetértünk. Valamint a képviselő ur, ugy mi is a középkori nézeteket mindnyájan régen felfüggesztettük a szegre. De valamint egyrészt a közigazgatási és culturalis politikában az előhaladó kor emberei vagyunk mint ő, másrészről szintén meg van bennünk is a hajlam, hogy tiszteljük és végrehajtsuk a törvényeket s főleg tiszteletben tartsuk a vallásügyi törvényeket. Én nem vagyok barátja annak, hogy más confessióhoz tartozó ember egyházi terhet vállaljon, a protestáns a katholikus lelkészszel s a katholikus a protestáns lelkészszel szemben és bármi czímen igy adózzék. Én egészen ugy interpretálom a törvényt, mint az udvari cancellária és a helytartó tanács, de ugy ezek, mint később a Bach-korszak is mind e mellett elismerték azt, hogy vannak esetek és ezt a tények bizonyítják, mikor & párbér dologi természetű és a törvény daczára, a visitatio canonica megállapodásai mintegy magán természetű szerződésnek tekintettek. Szilágyi Bezsö: Kimondatott ismételten, hogy nem az. Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister; Nem tartván magamat oly alapos juristának és ily fontos kérdésben kizárólag saját nézetem után nem akarván indulni, ez ügyben is felvilágosittattam magamat a magyar positív jog szempontjából és később a ministertanács elé vittem az ügyet. Mi nem is mondtuk ki határozottan és általában, hogy dologi és není személyes természetű ezen teher, csak amryit mondtunk ki, hogy oly egyes esetekben, mikor a kérdés kétséges, ezek felett a bíróság döntsön. Egyébiránt azt ígérhetem, hogy alaposan meg fogjuk vitatni a kérdést; mert kívánatos annak oly megoldása, mely minden felekezet jogos igényeinek megfelelő. Valamint tudvalevő dolog, hogy a hol ily veszteségek következtében a lelkészek a kárpótlást igénybe veszik, azt meg is kapják, mert első sorban a vallásalap feladata a eongrua fedezése, de lényegesen meg fog változni a dolog, ha a vallásalap, habár templomok építésére egy krajczárt sem fog adni, még sem lesz képes a hiányt fedezni. Felszólalásomat csak azzal zárom be, hogy nagyon szívesen fogom még egyszer minístertársaimmal együtt a dolgot tanulmányozni és ha szükséges lesz, annak idején törvényjavaslattal lépek fel. De a kormánynak törvényjavaslattal csak akkor lehet fellépni, ha biztos az iránt, hogy az törvénynj^é is fog válni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra többé senki sem levén fel-
