Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

58. orsiágos ülés janniir 27. 1885. 249 szólván értéktelenek s bizonyára igen érdemes személyek arezképei ugyan, de legnagyobb részt a jelen századból vagy ámult század végéről valók. Én azt hiszem, hogy ha mi ezeket felállítva, a képcsarnokot megnyitnók, mindazok, kik a magyar történelmet ismerik, pedig azt hiszem, ez igen nagy része a művelt magyar közönségnek, megbotránkozással néznék azt, hogy egy állami institutumban a magyar múlt csak ilyen módon van repraesentálva. (ügy van!) De azon pillanatban, a mint a kellő anyag együtt lesz, az intézet egyszersmind meg is fog nyittatni. Engedje meg a t. ház, hogy ha már felszólaltam, egyúttal az ez intézettel kapcsolatos intézetekről is szóljak néhány szót. (Halljuk!) A közvetlen e tétel előtt letárgyalt tétel, a magyar nemzeti múzeum dotatiója és közvetlen ezutáni tétel, az iparművészeti múzeum lényegesen összefüggnek; mint Pulszky Ferencz ki is emelte, a nemzeti múzeum az az anya-gyűjtemény, melyből a többi keletkezett. Az a szűk dotatio, melyet az ország pénzügyi viszonyai ma megengednek s melynek fokozására, mint tudjuk, csak hoszzú idő folytán és csak lassan lehet gondolni, kötelességünkké teszi, hogy ha extensive nem lehet a gyűjteményeket fejleszteni, minden törekvésünk az legyen, hogy intensive lehetőleg fejleszszük. Azon gyűjtemények, melyeket említettem, az országos és a most keletkező történelmi képcsarnok egyrészt, másrészt az iparművészeti múzeum s a legközelebbi időben a múzeumtól elvált gyűjtemény a sokszor tervezett, legközelebb valósággal létrejövő keleti múzeum is, mondom, ezeknek gyűjtemény-anyaga legnagyobb részt tényleg a magyar nemzeti múzeum tulajdonát képezi. Itt arról van szó, a mit a praxis már kimutatott, hogy a nemzeti múzeum által sokáig egyedül gyűjtött anyag ezen új intézetek által a legkűlönféleképen használtassék fel, azon culturai áramlatok érdekében, a melyek Magyarországon jelenleg léteznek. Hogy ez a múzeumnak egyik főfeladata, ez talán bővebb fejtegetésre nem szorul, hisz elég az iparművészeti múzeum példájára utalnunk, a melyet annak idejében a t. ház 50,000 frt megszavazásával alakított meg, még pedig a pénzügyi bizottság akkori elnökének vagy előadójának azon határozott kijelentése mellett, hogy e múzeum nem fog az állam által kezeltetni és hogy gondoskodni fognak arról, hogy ez társadalmi úton tartassék fenn. És habár ezen 50,000 frtot a t. ház egyszermindenkorra, minden utólagos kötelezettség nélkül szavazta is meg, mégis az eredmény az lett, hogy azon beható foglalkozás következtében az ipari és iparművészeti mozgalmakkal, mely az utóbbi 11 év alatt jött létre, a háznak akkor közhelyesléssel vett kijelentése daczára is állami intézménynyé vált az iparművészeti múzeum, a mely most; legalább látszólag, a legtevékenyebb és a legKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. | áldásosabb hatással túr, mert az egy mostan létező mozgalomnak és szükségnek kielégítését képezi. Az összefüggést t. ház, a mely gyűjtemények anyaga következtében ezen intézetek közt létezik, fenn kell tartani azok szervezetében is. Ez formailag ma igy is van. Az összes magyarországi gyűjtemények és könyvtárak felett a főfelügy életi jogot gyakorolja az országos főfelügyelő. E jog gyakorlata azonban jelenleg csakis a papiroson és a czímben létezik. Nem akarom kétségbe vonni, hogy a muzeumok jelenlegi személyzete és szervezete a tudományosság és művészi igények kívánalmainak megfelelnek, de kétségen kivül áll, hogy bizonyos idő múlva a dolgok tovább fejlődése következtében, könnyen abba a helyzetbe juthatnának a különféle muzeumok, hogy elvesztvén a szoros contactust egymás közt, egymással parallel dolgoznának, a mi sok erővesztéssel járna. Hogy csak egy példát hozzak fel, a helyes összeműködés megtaláltatott az ötvösmű-kiállítás után az ötvösműveknek hasznosításában, a mennyiben a nemzeti múzeum gazdag ötvösmű-kincseit az iparmúzeum részben galvanoplastisaltatta azon új műhelyben, a melynek fedezete szintén a költségvetésben fordul elő és közvetíti a nemzeti múzeum anyagát a nagy közönséggel. Hogy az összműködés, a mely most tisztán személyes összeköttetésen alapul, jobban biztosittassék, a minister ur figyelmébe szeretném ajánlani a nemzeti múzeum központi irodájának szervezését, mely az 1878-iki országgyűlési bizottságnak jelentésében hangsúlyozva van. Szükséges, hogy ezt annak idején keresztül vitesse olymódon, hogy a contactus a budapesti muzeumok és a nemzeti múzeum közt megóvassék. Ezen kivül figyelmeztetni akarom a t. minister urat egy tényre, a mely most egyáltalában nincs még napirendre véve és ez a vidéki muzeumokkal való contactus helyreállítása és kifejlesztése, kétségtelen, hogy a vidéki muzeumok a vidéki localis culturmozgalmak központját képezik. Ugy a délmagyarországi, mint a hunyadmegyei egylet nemcsak ilyen tekintetben, de nemzetiségi tekintetben is igen fontos szolgálatot tesznek; azonban teljesen önálló társaságok által alapíttattak s tartatnak fenn és a nemzeti múzeummal, illetőleg a vallás- és közoktatási ministeriummal semmi egyéb összeköttetésben nem állanak, mint a mennyiben gyűjteményeik a csaknem illusorius fő felügy életi jog gyakorlása alá esnek. Hogy ezen vidéki egyleteknek gyűjteményeit lehet hasznosítani, hogy azoknak fejlesztése és erősbítése elérhető az által, hogy egy oly erős intézettel, mint a múzeummal szoros kapcsolatba hozatnak, a nélkül, hogy ez lényeges pénzbeli áldozatot követelne, hogy a csereviszonynak szabályozása ezek közt és a nemzeti múzeum közt ugy ezen egyleteknek hasznára válnék, mint | a magyar nemzeti múzeum gyűjteményeinek ki32