Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

200 68. országos Ülés január 24. 1S85. szervezni, szíves volt ugy értelmezni, hogy azt akartam, hogy 8 millió katbolikus lakos egy értelemre jöjjön mindezen kérdésekre nézve. T. ház! Én azt nem mondtam és nem is akarom. Ha a római katholikus egyháznak volnának is oly testületei, melyek az összesség nevében nyilatkozhatnának, egyértelműséget elérni nem lehetne, mert ez sehol, semmi téren sem lehetséges. De én, vezettetve azon meggyőződésem által — és itt a történelem összes tapasztalataira hivatkozom — hogy oly kérdéseket, melyek felekezeti ügyeket és azok kapcsán ezreknek és százezreknek lelki meggyőződését érintik, mindig a legóvatosabban kell kézbe venni, hogy törvényhozásiul g ily dolgokba mindig csak az okvetlen szükségest és azt kell megtenni, a mi az illetők megnyugvására vezet. Azt tartom igenis, hogy ezen kérdésben törvényhozásilag dönteni addig;, a inig kormány és törvényhozás azon megnyugvást nem birja, hogy az, a mit tenni fog, az illető felekezethez tartozók nagy többségének megelégedésére és megnyugvására fog történni, helyesen nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Mert különben a legnagyobb elégületlenséget és nem egy példa van rá a világon, szakadást is lehet előidézni az egyház kebelében. (Ugy van! jobb felől.) Nem azt kívántam, hogy a 8 millió egyetértsen, hanem hogy legyenek az eszmék annyira tisztázva, hogy kormány és törvényhozás tudhassa mi az, a mi kielégíti nagy többségét a legközelebbről érintetteknek. Már pedig nem hiszem, hogy bárki, a ki ezen ügyeket figyelemmel kiséri, a ki ez iránt meglévő különböző nézeteket és ily dolgoknál az érzelmet sem szabad kifeledni, különböző érzületeket figyelemmel kiséri, nem hiszem, hogy vállalkoznék reá, megmondani, mi az, a mi a nagy többséget kielégíti és nem fog elégületlenségre, zúgolódásokra és esetleg viszályokra alkalmat szolgáltatni. (Helyeslés jobbfélöl.) ~Ez az, a mit mondottam és a mit értettem és igy kérem tegnapi nyilatkozatomat érteni. (Helyeslés jobbfélöl.) Elnök! Az előadó ur nem kivan szólani. Szó illeti Irányi és Ugron képviselő urakat. Irányi Dániel; T. ház! (Halljuh!) Szívesen megkíméltem volna ugy a t. házat, mint megvallom magamat is egy új beszédtől, ha Zsilinszky Mihály t. képviselő ur tegnapi felszólalásával nem kényszerít, hogy eredeti szándékomat megváltoztassam. Mindazonáltal, minthogy csakis neki akarok felelni és csakis a vallási szabadságot érdeklő indítványra tett ellenészrevételeit akarom fontolóra venni, ígérhetem, hogy nem fogom soká igénybe venni a t. ház becses figyelmét; az autonómiát illető ellenészrevételek ezáfolatát Ugron Gábor t. barátom és képviselőtársamra egész bátran hagyhatván. (Halljuk!) Zsilinszky t. képviselő ur elörebocsátván, j hogy ő a vallásszabadság meleg hive és barátja, j kijelentette, hogy ő mindamellett indítványom ellen fog szavazni. Ezen következetlenség, megvallom, nem lepett meg. Hiszen elveket fentarfcani és a gyakorlatban megtagadni a fusio óta nem áj dolog, sőt rendes szokás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De megleptek, megvallom, azon vádak, melyekkel a t. képviselő ur egy igen csekély, általam szóba hozott vallásfelekezetet illetni jónak látott. 0 ugyanis összetévesztette és azt hiszem, szándékosan tévesztette össze a baptistákat a nazarenusokkal. Azt mondom, szándékosan tévesztette össze, egy azért, mert nem először fejtegettem a baptisták hitelveit e házban, midőn a t. képviselő ur jelenvolt és nem lehet, hogyne hallotta legyen a minister urnak is ellenészrevételeit, a ki mindamellett, hogy a baptisták törvénybeigtatását nem pártolta, soha egyetlen egyszer sem említette, mintha ők azon törvénybe ütköző dolgokat elkövetnék, melyeket a t. képviselő ur rajok fog. Hinnem kell, hogy szándékosan tévesztette össze, mert daczára annak, hogy tegnapi beszédébe közbeszóltam, hogy a mit mond, az a nazarenusokra illik, ő a nazarénusok ellen felhozható vádakat továbbra is a baptistákra fogta. Hogy ez loyalis eljárás-e, annak megítélését a t. házra bízom. Én a vitában sokféle fegyvert tartok jogosultnak, csak egyet nem tartok megengedhetőnek s az a ráfogäs. A t. képviselő ur nevezetesen azzal vádolja a baptistákat, hogy nem akarnak katonáskodni, nem akarnak fegyvert viselni, hogy ők a házasságot a magok módja szerint kötik csak, hogy ők sem a születéseket, sem az egybekeléseket, sem a haláleseteket nem jelentik be, hogy megzavarják a családi békét, hogy őket másrészt nem háborgatja isteni tiszteletükben senki. Hát t. képviselő ur, ámbár meg voltam győződve, hogy ezen vádak alaptalanok, mert régóta foglalkozom e kérdéssel, mindamellett, hogy annál biztosabban felelhessek ma, magamhoz kérettem a baptisták prédikátorát, Mayer Henriket, közölve vele a t. képviselő ur vádjait és az ő nyilatkozata' alapján lesz szerencsém a t. képviselő urnak felelni, (Halljuk!) megjegyezve azt, hogy én Mayer urat évek óta ismerem és pedig, mint szavahihető, igazmondó, becsületes embert. Tehát először is nem áll, hogy a baptisták a katonáskodástól vonakodnának, azt a nazarénusok teszik, a baptistákat a nazarenusokkal összetéveszteni nem szabad, mert a baptisták maguk leginkább küzdenek a nazarénusok ellen, kik sok 3ielyütt az ő híveiket a maguk részére csábítják. A baptisták csak ugy viselik a fegyvert, mint a többi lakosok és hogy jelenleg is sokan vannak, kik katonáskodnak, ime meghallhatja a t. képviselő ur, ha azoknak neveit megmondom. Glaser Samu I Kézsmárkon a vadászcsapatban szolgál, baptista;