Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-56
5(5. országos ülés január 24. 1885 193 költségeket? ki fedezi a különböző felekezetek vallási és oktatási költségeit? találjuk-e ezeknek kiadásait államháztartási költségvetésükben kimutatva? Nem. És igy, ha a cultur államok azt látják, hogy az állam vallási és cultur-ezélokra 4 millió forintot fordít, ez valóban anomáliának tűnhetik fel. Tehát, ha számbavesszük ama jövedelmeket, melyekből a katholikns főpapság, értem a püspökök és káptalanok kiadásait, meg melyeket egyházaik fentartására és a lelkipásztorok fizetésére fordítanak ; ha a vallás- és tanulmányi alap nagy jövedelmét veszszük, ha veszszük általában azon kiadásokat, melyeket a társadalom a tudományok előmozdítására költ: akkor ugy hiszem, nem lövök túl a czélon, ha azt mondom, hogy Magyarország az egyházi és cidtur-czélokra nem 4, hanem legalább 10 — 12 millió forintot fordít, költ culturalis ezélokra. Ha ezt eonstatálom országunk civilisatiójának reputatiója érdekében, bátorkodom megjegyezni, hogy az általános vitában oly kérdéseket hallottunk feszegetni, melyeknek szerintem inkább a részletes vitában lett volna helye. Szerintem az általános vitában a bizalmi kérdés az, a mely a házban a kormány és a tárezaministerrel szemben vitatandó kérdésben felmerül, tudniillik vájjon a kormány és a ressort-minister megfelel-e feladatának, mely a vallás- és közoktatásügy vezetése tekintetében őt illeti meg ? z E tekintetben én állítom, de nem én, hanem állítja az egész ország népessége, hogy az alkotmányos élet visszaállítása óta oly haladást registrálhatunk a magyarság, az oktatás, a tudományok terjedése, a szabadelvüség fen tartása, cultiválása és fejlődése tekintetében, hogy bátran mondhatjuk, hogy e tekintetben nekünk magyaroknak a jelen kormány és a ressort-ministerpránt bizalmat kell szavaznunk és a ressort-ministernek kell, hogy bizalmat szavazzunk. De t. ház, midőn egyrészről az igen t. cultusminister ellen az ellenzék padjairól vád emeltetik, hogy ő bizonyos irányban a kellő lépést a haladásban nem tartja meg, akkor t. ház, elfeledi a másik oldal azt, hogy mennyi küzdelemmel kell megmérkőznie a magyarországi vallásos közoktatási ministernek minden oktatási kérdés szerencsés megoldásánál. Hiszen felekezeti akadályokba ütközik mindenütt. A minister a bevágó törvények alkotásánál, milyen a középtanodai törvény, a jogakadémiák szervezése, a tanárok képesítésének kérdése, a cultusminister úton-útfélen felekezeti akadályokkal volt kénytelen megküzdeni. Meg is mérkőzött velük, de győzött is. Azt hiszem, hogy az álláspontot, melyet ő elfoglalt, megjelölte már boldogult előde báró Eötvös és Magyarország épen a miatt, mivel a jelenlegi cultusminister ugyanazon utón halad, hálával tartozik neki a jelenben és hálát fog neki biztosítani KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. Hl. KÖTET. Magyarország történetének évlapjain is. Magyarország eultusministerének a túloldalról szemrehányások tétették a részben, hogy ő a kezelése alatt levő alapítványokat, fundatiókat a vallás és közoktatás tekintetében nem kezeli ugy, a mint kezelnie kellene, hogy ő a szabadelvüség e tekintetében nem felel meg a közvárakozásnak. Előbb szóltam erről és megezáfoltame vád alaptalanságát, de itt különösen Zimándy t. képviselő ur ez irányban tett megjegyzéseire kívánok reflectálni. (Halljuk!) Vádolja a minister urat, hogy ő az alapítványok pénzéből épít és nem mondja meg, hogy mikép teszi, minő sikerrel, minő hálával tartozik neki ezért a haza? feleletem az: hogy teszi e műveletet a haza és a tudomány érdekében. Hiszen az igen t. közoktatásügyi ministerium lehetőleg oly pénzekkel iparkodik építeni a czélnak megfelelőleg, melyek neki a legolcsóbbak, melyek a legnyugodtabb és a legbiztosabb pénzek, melyeket ő ;izon alapok számára fructifical, a melyekből kiveszi és nem is önkényszertíleg, miután minden intézkedésre nézve illetékes hídyről kapta meg a meghagyást, az engedélyt. Kérdem, hogy ha a minister ur az alapítványból vett pénzt visszafizeti, mint ezt rendesen teszi, a melyről a bemutatott számadások tanúskodnak, ha a kamatot rendesen beszolgálja, a mint beszolgáltatja, mily szemrehányást lehet neki ezért tenni? Én azt hiszem, hogy a t minister ur jobban fructificálja ekként az alapítványok pénzeit; sem mintha másoknak adná ki, olyanoknak, a kik dubiosussá tennék az alapítványok vagyonát. Ez az egyik. Másodszor vegyük figyelembe azt, hogy az igen t. közoktatásügyi minister ur, a mennyire az ország pénzügyi viszonyai megengedik a eulíura érdekében nemcsak alólról a népnevelés érdekében kezdi lefektetni a feltételeket, melyektől a társadalom legfontosabb kérdéseinek megoldása függ, hanem buzgó a magasabb eulturának, a művészet minden ágainak művelését is ez országban létesíteni. Itt a házban uraim, nevezetesen az autonómia kérdése sok oldalról hozatott szóba és e kérdés megoldása tekintetében ugy hiszem —- de hiszik mások is — hogy az úti kellőleg egyengetve nincs, mivel azon factorok, kik majdan közre fognak működni ezen nagy kérdés megvalósítására, még a kellő cultur-alapon nincsenek. Vegyük például az autonómia szerkezete tekintetében az itt Magyarországon létező evangelicus eklezsiákat. Hisz mit tapasztalunk ezeknél mai napság, de mit tudunk a történetből, visszatekintve 50—100 évre ? Azt, hogy azok, kik ezen autonómiát kezelik, le egész az utolsó az eklezsiät kezelő közegig, birnak azon ismerettel, azon tudománynyal, rendelkeznek azon értelmiség felett, mely ilyen eklézsia kezelésére okvetlenül szükséges. Ha a népoktatás ezen a módon, mint most ez 25
