Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

190 '>•'• országos fi?és jannár 24. 1885. félő vagyok, bizonyos ellenhatást szülne, oly ellen- j hatást, mely könnyen a harez üszkét vethetné az egyházba, a mely harcz annál súlyosabban érhetné egyházunkat, miután ez ellenében egy kezdetleges, teljesen meg nem állapított autonómia institutumával védhetné magát csupán. Nagy meggondolást, hosszabb eszmecserét, a nehézségek komoly megfontolását igényli tehát e kérdés, melyet talán csak idők érlelhetnek; talán, adja isten az egyház és ahaza érdekében egyaránt békésebb természetű küzdelmek realisálhatnak. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! [Sálijuk!) Nem szándékoztam volna az amugyis hosszúra nyúló részletes költségvetési vitát felszólalásom által még hosszabbra nyújtani, de a beadott határozati javaslatok közül van egy — t. i. Ugron t. képviselőtársamnak a katholikus autonómiára vonatkozó határozati javaslata — melylyel szemben azon helyzetben vagyok, hogy szavazatom indoklása nélkül sem ellene, sem mellette nem szavazhatnék, a nélkül, hogy magamat oly értelmezéseknek ne tenném ki, melyeket kizárva kivánok látni. Ebből a szempontból néhány igen rövid vonással akarom ecsetelni azon felfogást, melyet a t. barátom által felvetett nagyfontosságú ügygyei és az ő határozati javaslatával szemben elfoglalok. Én az eszmét, mely ezen határozati javaslatban foglaltatik, t. i, a magyarországi katholikus egyházi autonómia szervezését pártolom, (Helyeslés a szélső baloldalon) azon átalakulás mellett, melyen hazánknak öfszes közjogi, politikai és igy vallásügyi viszonyai is keresztül mentek, mellőzhetlennek és előbb-utóbb bekövetkezendőnek tartom (Élénk helyeslés balfelöl.) s ezért én Ugron t. képviselőtársam határozati javaslata ellen nem szavazhatok, hanem midőn az kérdésre fel fog tétetni, én azt elfogadni, szavazatommal támogatni fogom. (Éljenzés a szélső baloldalon.) De másrészt t. ház, való az, hogy maga az eszme annyi félremagyarázásra és félreértésre alkalmat nyújtó általánosságokban áll ma még a ház előtt, felfogásoknak oly különbözősége mellett, hogy habár lehetetlennek tartom incidentaliter egy budget-vita alkalmával azt az egész képet a ház elé tárni, a mely szerint a kath. autonómia kérdését megoldandónak vélem: legalább szükségesnek látom megjelölni azon elvi határvonalakat, amely határvonalak között kell szerintem a kérdés megoldásának mozognia. (Halljuk!) És teszem ezt a nélkül, hogy 1 árkivei polemisalni, a nélkül, hogy a felszólalók közül bárkinek imputálni akarnám, mintha ő más irányban, ezen elvi határvonalnak meg nem tartásával akarná a kérdést megoldani. Ily elvi határvonal kettő van. Az egyik egyházi, a másik politikai természetű. Az egyik határ| vonal az, hogy a katholikus autonómia szervezetének, a katholikus autonómia kérdése megoldásának, ha valóban kath olikus autonómia akar maradni, nem szabad a katholikus egyház szervezetében forradalmat előidézni, nem szabad azon hierarchiai szervezet alapelvébe ütközni, mely a katholikus egyháznak mindenkor fentartandó lény egét képezi. (Általános helyeslés.) És ezen szempontból, hogy két rövid vonással concret alakot adjak ezen határvonalnak, természetesen bármikor szerveztessék a katholikus autonóm testület, hatásköréből ki vannak zárva a dogmaticai és az egyházfegyelmi tárgyak. (Általános helyeslés.) Én senkinek sem tulajdonítok ezzel ellentétes felfogást és nagyon örülök, hogy ha t. képviselő társaim ebben velem egyetértenek, csak a magam részéről szükségesnek tartom ezen vezérszempont hangsúlyozását. A másik határvonal politikai, állami szempontból megtartandó. És ez áll Magyarország apostoli királyának mindenkor fentartandó kegyúri felségi jogából. Nem szabad a katholikus autonómia megalkotására irányuló mozgalmat 'oly szinben feltüntetni, mintha az akár ezen fő kegyúri jogok elkobozásának, akár azok gyakorlatának alkotmányon kívüli térre átvitelének czélzatát foglalná magában. (Általános helyeslés.) És én e tekintetben teljesen egyetértek mindazokkal, kik e házban arra nézve felszólaltak, hogy azon felségjogok, melyek a király fo felügy életi és kegyúri jogából folynak, épen ugy, mint más felségi jogok, másként, mint alkotmányunk által megszabott módon, tehát a magyar felelős kormány által nem gyakorolhatók. (Általános helyeslés.) De ehhez több e vita folyamán tett nyilatkozattal szemben, hozzá kell tennem, hogy én legalább abban a megnyugtató tudatban élek, hogy ezzel az elvvel ellenkező irányzat vagy czélzat, tudtommal az országban sehol, közéletünk semminemű ágában nem létezik. (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) T. ház! Jól tudom, hogy a mit mondtam, az csak negativ kép. Hanem én azt hiszem, hogy helyesen cselekedtem, legalább önnönmaga urnak tartozni véltem azzal, hogy mielőtt Ugron t. képviselőtársam határozati javaslatára adnám szavazatomat, ezen elvi határvonalakat előbb félremagyarázhatlanul megjelöljem, mint olyakat, melyek közt a kérdés megoldásának mozognia kell. (Általános helyeslés.) És ha ezen elvi határvonalak megtartatnak, akkor nem látom, hogy melyik lehet azon tényező, mely Magyarországon a katholikus egyházi autonómia szervezete iránt idegenkedéssel viseltethetnék sajátjói felfogott érdekéből. (Általános helyeslés.) Én meg vagyok győződve, hogy ezen elvi határvonalak megtartásával, az autonómia szervezése egy egészséges egyházi életnek élénkítésére és jóformán keletkezésére fog vezetni saját egy-