Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-56
66. országos ülés január 24. 1S85. }gg mélyeskedik és a létező bajok kútfőrrásául mindig egy és ugyanazon színleges okokat sorolja fel. Mint a gyakorlati élet embere, a logica és az igazság szabályai szerint kutatom az ok és okozatok közti összefüggést, de mellőzni óhajtom a színleges okokat és igy semmikép sem helyeselhetem bármily inteutióból, bármily szin alatt történjék is, azon áramlatot, mely végelemzésben szét akarja szaggatni a népek testvéri kapcsait, megrázkódtatni az erkölcsöt, a jogot, mely minden ország támasza, talpköve. Szomorú jelenségek ezek t. ház, melyek a béke, az egyetértés, a vallási paritásnak bolygatását ezéiozzák és történjenek azok bármely módon vagy alakban, bármely ok vagy ürügy alatt, azokat helyeselni nem lehet, de különösen nem, ha azokat a vallás szolgái is istápolják — akiknek szép hivatásuk a béke olajágát kezükben tartani — ugy érzem magam, mint azok, kik Sámsonnal együtt valának, midőn az isteni Cultus díszes oszlopait összezúzta és utoljára maga is annak romjai alá temetkezett. A sentimentalismusnak szerény nézetem szerint a politikában nincs helye, minden rajongás megbőszülj a magát és végre a féktelenség senkinek sem ad morális erőt a jóra. Miután t. ház, a vallás- és közoktatásügyi tárcza van napirenden, ezzel kapcsolatosan korunk sajnos áramlatai közt még egy körülményre akarok röviden refleetálni. Látva ugyanis a társadalom testén mind mélyebben rágódó bizonyos kóranyagot, látva az abból eredő érzékeny sebeket, nem tétovázom kimondani azt, hogy azokon semmi más, mint a jó nevelés segíthet. Nem feladatom egyébkint t. ház, concret alakot adni a létező társadalmi bajoknak, de nem zárkózhatott) el egy és pedig mind nagyobb mérveket öltő társadalmi baj előtt és ez a nagymérvű szédelgés. Hisz ha éber figyelemre méltatjuk a rohamos, a mindennapi bukások, sikkasztások és öngyilkosságok titkos rugóit, ugy a sok indok közt nem lehet be nem látnunk azt, hogy első rendben azok a rossz, a hiányos nevelés, a modern szédelgés törpe hajtásai. A tapasztalat, a gyakorlati élet eléggé igazolja, hogy az emberek rendesen többet szeretnek költeni, mint képesek keresni, a jobblét szinvonalára munka és szorgalom nélkül gőzerővel akarnak emelkedni, nincs határ, mely a féktelen vágyat ki bírná elégíteni és ha az okokat mélyebben keressük és vizsgáljuk, be kell látnunk a félszeg nevelés, a nagyravágyás roppant hátrányait. Nem szükség hivatkoznom ez alkalommal a franczia nemzetnél a múlt század alkonyán, -— ugy hiszem ezt Hermán Ottó képviselő ur is tudja — midőn kivették a nevelés épületéből a vallás alapkövét, midőn az okszerű takarékosságot, a becsületes törekvést, az értelmes és szorgalmas munkát nem erénynek, KÉPVH. NAPLÓ. 18g4—87. III. KÖTET. hanem az emberi méltóság lealacsonyításának nevezték, midőn az emancipált eszmék emancipálták az egyént olyformán, mely őket ma az anarchisták táborába vezeti. Erős meggyőződésem szerint az uralkodó hibákon gyökeresen semmi más, mint a jó nevelés segíthet, miután a eultusrninister dicső elődének, a lánglelkű Eötvösnek nyomdokin haladva, nemcsak hogy nagy súlyt fektet a népnevelésre, hnnem búvár szelleme fel fogja találni azon eszközöket is, melyek a polgári erény r ek és jellemek megszilárdítására szükségesek — elfogadom a költségvetést. (Helyeslés jobbfélöl.) Ugron Ákos: T. ház! Nem szándékoztam a vallás- és közoktatásügyi költségvetés általános vitájában résztvenni. A részletes tárgyalás alkalmával akartam nézeteimet elmondani, különösen a collegium-pénzekre vonatkozólag, de minthogy e kérdés az általános vita alkalmával felhozatott, engedtessék meg nekem is, hogy röviden erre és a tegnap itt elmondottakra észrevételeimet megtehessem. Én is szón nem kellemes helyzetben vagyok, hogy egy egyetemi tanár ur által felszólittattam, hogy a kérdést itt a házban szellőztessem és a t. szakminister urat felszólítsam e kérdés mielőbbi rendezésére. T. ház! Hogy a collegium-pénzek rendezésének kérdése fennáll, azt kétségtelenül igazolja a t. minister urnak 1883. év október 24-én 35,899. sz. alatt kibocsátott leirata, melyben hangoztatja, hogy a budapesti egyetemen a túlnépességből eredő bajok a collegium-pénzek mostani rendszerével függnek össze s egyszersmind felszólítja az egyetemet, hogy a bajok megszüntetése végett javaslatot terjeszszen elő. T. ház! Az egyetemen, különösen a bölcsészeti karnál, a természeti tárgyak előadásának osztályában a hallgatóság túltömöttsége igen nagy, ugy hogy azután is, midim a t. minister ur leirata folytán a gyógyszerészek nem együtt hallgatják a többi hallgatókkal a természettudományi tárgyakat, az egyes osztályokban 260-300—350 hallgató van. Már pedig az illető termek 200—250 hallgatónál többet be nem fogadhatnak és igy mintegy önkénytelenül példa adatik a hallgatóságnak, hogy nem szükséges bejárni az előadásra, mert ugy sem férnek be. Tehát kétségtelen, hogy a minister urnak intézkedni kell, még pedig nézetem szerint akkép, hogy párhuzamos osztályok állíttassanak fel a bölcsészeti kar természettudományi osztályánál is. De t. ház, a kezemben levő brochure, melyet az egyetem egyik jeles rendes tanára, Télfy adott ki, világosan kitünteti, hogy ez osztálynál a párhuzamos tantermek felállítása illetékes tanárok által elleneztetik, de a minister ur is leiratáj ban azt mondja: „a hallgatóság csak oly, vagy 24
