Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
55. orseágos fllés január 23. 18S5. 181 Megjegyzem, hogy hallottam én tanokat protestáns férfiaktól is, papiaktól és világiaktól, melyeket nem osztok, de ha azok nem e ház kebelében mondattak, nem itt tartottam helyén azokkal poleniisalni, hanem azon körben, melyben elmondattak. És ha bármely felekezet tagjaiból alakult társulat kebelében — és ez a mostani eset — bárki oly irányelveket pendít meg, melyeket más, ugyanazon felekezethez tartozó férfiú nem helyesel, megvan előtte a tér, megvan a hírlapi tér, ezen elvek ellenében síkra szállani; de mindjárt a törvényhozás intézkedését akarni belevonni, azt én igazoltnak nem tekintem. (Élénk helyeslés a jobboldalon!) Hermán t. képviselő urnak csak egy tétele ellen akarok megjegyzést tenni; nem azért csak egy ellen, mintha a többiek nem provocálnák a kritikát, mert bizony a t. képviselő ur, ha szellemes modorban is, de sok oly dolgot mondott, a mely a kritikát nagyon megkövetelné, ha azokat egyáltalában szükség volna kritisalni; de azt hiszem, hogy azokkal, a miket beszéde végén fejtegetett, hála isten, komolyan foglalkozni nem szükséges, (TJgy van! jobb felöl.) 0 — és ez az, a mi ellen fel akartam szólalni — megemlékezik a vallás-erkölcsi oktatásról. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban téved, midőn azt hiszi, hogy az először a múlt évben a házassági törvény alkalmával hozatott szóba; mert nem akkor, hanem a középiskolai törvény alkalmával fordult elő. (Helyeslés.) De ezt csak mellékesen megjegyezve, ő a valláserkölcsi nevelést szembeállítja a positiv tudással, a becsületérzéssel és emberszeretettel, azt mondván: nem vallás-erkölcsi nevelésre van ma szükség, azt csak reactio útján lehet megcsinálni. hanem positiv tudásra, becsületérzésre és emberszeretetre. Már én, t. képviselőház, az ellen, hogy a vallás erkölcsi nevelés ellentétben legyen akár a positiv tudással, akár még inkább a becsületérzéssel és az emberszeretettel, határozottan tiltakozom (Altalános élénk helyeslés) és visszautasítom azt, hivatkozva arra, hogy a vallás-erkölcsi nevelés, vagyis a vallás-erkölcsi érzület — mert hiszen, ha nevelésről beszél valaki ez irányban, azért beszél, hogy az érzületre fektet súlyt— (Helyeslés) mondom, épen a vallás-erkölcsi érzület volt az, melyet az emberi nem haladásának, a szegénynek a gazdag elnyomása alól való emancipálása első kezdeteként a keresztyénség honosított meg. (Igaz! ügy van!) Nem reactio kell tehát ehhez, hanem igen is kell, minden más tekinteteken még az egyes felekezeti árnyalatokban is felülhelyezkedő igazi vallásosság (Helyeslés a jobboldalon) és igazi erkölcs. De az oly tanoknak propagálásával, mintha ez a becsületérzéssel, vagy az emberszeretettel ellenkeznék, ezeket előmozdítani nem, hanem becsületérzéssel, emberszeretettel együtt megölni s az egyniásközötti gyűlölködést megteremteni lehet, (ügy van!) Ez a hatás az, melyet elérhetni oly beszédekkel, ha nem is azon szándékkal mondattak is, a minőt ma Hermán Ottó képviselő úrtól hallottunk. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Legyen szabad megérintenem — mert kifejtése ide nem tartozik — a tandí)-kérdést. (Halljuk!) Azt a nisust t. ház, hogy minden tanerőnek egyforma díjazása lehessen, nagyon helytelennek, igazságtalannak, a tudományosság terjesztésével ellentétben állónak tartom. (Helyeslés.) Más országokban, még a német egyetemek egy részén is, nem merem mondani, hogy mindenütt, de Angliában is ugyanazon egy egyetemen maga a tanárok fix fizetése sem egyenlő. Miért ? Mert nem chablonszerű tanerőket akarnak egymás mellett berendezni, hanem minden intézet számára a tudományos viszonyok és egyéni érdemekhez képest jeles tanerőket igyekeznek megnyerni. (TJgy van!) A mi felfogásainkkal ez nem találkozik; nű nagyon szeretjük a chablonszerűt. De van még egy ok és ez az, hogy ha egy-egy tantárgyban 2—3 tanár van, legalább az azok közti verseny lel némi rugót. De a nagyobb tehetség, a nagyobb tudomány megleli a jutalmát abban, hogy a tanítványok nem es;vformán oszolván mejj a három tanár közt, a díjazás sem egyforma. En ezt épen a tudományosság- emelése érdekében, sőt az egyes személyek irányában való igazságosság szempontjából is szükségesnek tartom fentartani. Megengedem, hogy egyik vagy másik esetben nem az igazságosság győz — kivételek, hibák minden rendszer mellett lehetnek, ezt nem tagadom; de általánosságban e szempontból is — ismétlem — határozottan fentartandónak tartom. Végül még egy észrevételt, (Halljuk!) a t. képviselő ur azt mondta, hogy ime mi, mikor ilyen eszméket fejtegetünk, a cultusministernek és a ministereinöknek egyedüli állami bölcsessége abban rejlik, hogy ne beszéljünk sokat, végezzünk hamar, tartsuk három óráig az üléseket, hogy mint ő monda, a ministerek mehessenek bureauikba hatalmukat gyakorolni. (Derültség.) Hát t. ház, a ministernek nem lehet oly bő kezűnek lenni idejével, mint Hermán Ottó képviselő urnak. És megmondom, miért nem. (Halljuk!) Hermán Ottó képviselő ur, ha több időt tölt e itt, mint okvetetlenül szükséges volna, legfölebb saj át kedvtelése vagy választott munkaköre rovására teszi ezt s talán még — bocsánat ezen gyenge élezért — (Halljuk!) egy egy szerencsétlen bogár megmenekszik ez által. (Elénk derültség.) De a minister kezében számosaknak ügyei vannak, a melyek, ha nem ér reá azokat elvégezni, | hátramaradást szenvednek.
