Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
176 55. országos Illés január 23. 1885. Mert t. ház, hogy juthat létre egészséges családi élet általánosságban véve, mikor az államok 100,000-rével tartják a legifjabb erőt munka nélkül, tétlenségben; elütik a család alapításától és igy egyenesen kényszerítik, hogy minden eszközt megragadva, befurakodj ék más család szentélyébe, mert vannak t. ház, emberi ösztönök, melyek ellen semmiféle rendszabály, semmiféle tilalom nem használ. Ezek physiologiai szükségen, ezek természeti törvényeken alapulnak. Ezeket tehát ki kell elégíteni bármi által. (Élénk derültség.) Ez hatalom. Én, t. ház, látom a helyzet fejlődését és azt mondom, hogy vagy át kell alakítani az államot egyáltalában s akként, hogy a becsületre, a productiv munkára és az emberszeretetre fektessék az alapot, vagy pedig tartassék fenn a mostani viszony, hogy az rendelkezik, az parancsol, a kié a börze és a szurony. Hanem, ha az utóbbira határozza el magát a t. ház, akkor belekerül abba a circulus viciosusba, a melyben egyébiránt már benne is van és ez a circulus viciosus a költő szavai szerint ekként fejezhető ki: „Der erste König war ein tapferer Sóidat, Den letzten König stürzt das Proletariat, Dann folgt die Anarchie; die frisst die eigenen Grlieder, Und nach dem letzten König kommt der Erste wieder." (Derültség.) T. ház! Tekintsenek a nagy mozgalomra, a mely a múlt század végén kifejlődött. Ott volt az utolsó király és utána jött a vérfürdőkön át első Caesar. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És a ki ma a társadalomból kihallatszó jajt hallgatja, a ki tapasztalja azt, hogy a magyar parlament itt tanácskozik vallás-erkölcsi alapokról, autonómiáról és pedig akkor, mikor a szomszéd állam, mely hozzánk van kötve, már az anarchista törvényt hozza és készül épen arra, hogy elérje azt, a mit Németország elért akkor, a midőn a socialismust megrendszabályozta s a socialismus most a helyett, hogy gyűléseit nyilvánosan tartsa, tehát ellenőrizhető legyen, a föld alá búvik s gyűléseit titkon tartja és a niederwaldi vasúti út csöve alá dugja a dynamitot, mondom, ezalatt itt veszekszünk a vallás-erkölcsi oktatás felett. (Ellenmondás a jobboldalon.) Én,t. ház, csak azt mondom, hogy itt komoly jelenségek vannak; azt mondom, hogy én nem tartoka t. nrinisterelnök úrral és a közoktatásügyi minister úrral, kik azon törekesznek, hogy a költségvetés csak hamar letárgyaltassék. Azt kívánják, hogy délután 3 óráig hosszabbítsuk meg az üléseket. Ez dominál most az államférfiak fejében, (Ellenmondások a jobboldalon) hogy szabaduljanak a mi megjegyzéseinktől s hogy minél előbb menekülvén innen, menjenek hatalmi bureaujokba és ott legyenek ministerek. Nekünk azonban nem ez az érdekünk; ón elkövetem azon időrablást, melyet tegnap velünk szemben hangoztattak a túloldalról. Én azt a vádat eltűröm, mert én nem azért vagyok itt, hogy hallgassak, hanem hogy figyelmeztessem a társadalmat a veszélyre és figyelmeztessem a kormányt a kötelességére, ha nem teljesíti hivatását. Én, t. ház, azt mondom, hogy azok az experimentumok, melyek itt folynak, azok a czímek, melyek itt felvettetnek, nagyon emlékeztetnek azon byzanti zsinatra, melyben egy apró szócska felett tanakodtak akkor, a mikor már a mohamedán döngette a kaput. Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszas élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Remélem, a t. képviselőház igazoltnak és természetesnek fogja találni, ha nem engedhetem meg azt, hogy azon beszéd, mely most előttünk elmondatott és a budapesti királyi egyetemnek viszonyait, többek közt jogi karát is, melynek tagja vagyok, érintette, ha felvilágosítani valóm van, nem engedhetem meg, hogy a ház ezen beszéd benyomása alatt oszoljon el. (Halljuk! Halljuk!) Mert a t. képviselő ur igen szeret a martyr színébe öltözködni. Nem ismerek ebben a házban senkit, a ki az ő érdektelenségével, az ő áldozataival, az ő a közügyben való ernyedetlen buzgóságával annyira szeret dicsekedni, mint ő (Ügy van! Ugy van!) és szereti azt felmutatni, hogy az s ezért ő az őt — én ugy vagyok meggyőződve — soha nem fenyegető martyrságra mindig kész (Derültség) és igy az olcsó martyr-dicsőségre szeretne szert tenni. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon és középen. Mozgás a szélső baloldalon.) De biztosítom a t. képviselő urat, hogy sem én, sem — remélem azon facultásnak, melynek tagja vagyok, melynek tagjait tehát személyesen ismerem, egyetlenegy tagja sem fogja a képviselő urnak ezért, a mit ő kötelessége teljesítésének nevezett, a legkisebb szemrehányást sem tenni. (Tetszés a jobboldalon és középen.) De egy szemrehányást én teszek itt. A ki feláll és előáll azzal, hogy ő kötelességét teljesíti és szeret — mondom — még a martyrság olcsó mezébe is öltözködni, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) az elmulasztott egy nagy kötelességet: nem mondta meg az egész igazságot, a tényeket egészen minden oldalról. Mert ha én állapotokat akarok felfedezni, ha tényeket akarok mondani: akkor, hogy abból a tényekből tisztességesen helyes következtetést lehessen vonni, azokat a tényeket teljesen elő keli adni. A ki azokat a tényeket teljesen elő nem adja, az vagy könnyelműen és gondatlanul járt el, vagy azzal a ravasz mellékczélzattal — a mit neki nem tulajdoníthatok — hogy hamis impressiót iparkodott létrehozni. Én nem vádolom a másikkal a t. képviselő urat. De a ki azután kötelességre hivatkozik, ne
