Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-55

168 5S. országos ülés január 23. 1883. lene szoktatni a tanulót, hogy a mit maga körül lát, annak alkatrészeit ismerje, alkalmazását, származását és fejlesztését tudja. Ez képezi az angol népoktatásnak erejét és azért kerül ki Angliából azon iskolákból annyi szakember. Én egyáltalán fatalításnak tartom, hogy a mi közoktatásunk szét van darabolva a különböző ministeriumok közt. Bátor voltam egyszer hangoztatni — ismétlem, hogy meggyőződésem szerint — minekünk egyöntetű, czélszerü közigazgatási rendszerünk csak akkor lesz, mikor az egész közoktatást egy kézben fogjuk concentrálni. Az, hogy legyen közoktatási minister, a ki pl. ipariskolákat állít fel, hogy legyen mellette kereskedelmi minister, a ki gazdasági iskolát állít fel, azután pénzügyminister, a ki bányászati iskolát állít fel, ezt helyesnek nem találom. A közoktatási miniaternek feladata számot vetni magával, tanulmányozni az országnak összes közoktatási szükségletét és azután ministertársaival egyetértőleg felállítani a szükséges iskolákat. Én azt hiszem, hogy arányban a fennálló gymnasiumokkal, minálunk gazdasági ipariskola alig van. Nem mondom — mert nehéz dolog volna ma — hogy a gynmasiuniokat meg kell szüntetni, de van egy része az iskoláknak, melyeket minden lelkiismereti furdalás nélkül meg lehetne szüntetni, ezek a polgári iskolák, miután közbeismerés szerint, azok semmi czélnak nem felelnek meg. Hacsak azok helyébe a t. minister ur gondoskodnék arról, hogy állíttassanak fel ipariskolák, földmíves-iskolák, kereskedelmi és hozzáteszem női kereskedelmi iskolák is. Mert ez is egyik visszás helyzet minálunk, hogy mig külföldön, ha valamely boltba megyünk, azok, a kik semmi egyébbel nem foglalkoznak, minthogy ott vannak a szekrény előtt és a vevőket kiszolgálják, többnyire nők, kik sokkal alkalmasabbak e feladatra, minálunk a férfi-erő javát pazarolják el akkor, mikor azt komolyabb., erősebb munkára lehetne felhasználni. Felemlítem ezt azért, mert az igen t. minister ur lépten-nyomon hangoztatja az ipar fejlesztésének szükségét és én beismerem, hogy az engem sokszor meglepett — én nem mondom — hogy ez nem tartozik a t. minister úrra, hanem társára, a földmívelés, ipar-és kereskedelemügyi ministerre, mert igenis, a ki az ország cultúrájának élén áll, annak a feladata mindenre kiterjeszteni figyelmét — igenis helyeslem — hanem azután méltóztassék ahhoz képest cselekedni is. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Cselekszem! Helfy Ignácz: Én nem veszem észre, hogy cselekednék, legalább azon téren, a melyet én már több izben hangoztatni bátor voltam. Engedje eszébe juttatnom, hogy talán 6-szor vagy 8-szor, ugy vagy 10—12 évvel ezelőtt felhívtam a ház és a t. minister ur figyelmét azon abnormitásra, hogy ne mondjam absurdumra, hogy mi keleti nép kénytelenek vagyunk a mi fiainkat Bécsbe küldeni a keleti akadémiára, hogy ott a consulatusi pályára készüljenek. A dolog azon időben annyira érlelődött volt e házban, hogy határozati javaslatom csaknem egyhangúlag elfogadtatott és a minister ur utasíttatott, hogy az utána következő budget alkalmával terjeszszen be ez irányban javaslatot. A minister ur minden gondolható kibúvót talált — bocsánat e kifejezésért — enquétet hívott össze s a hivatalos közlönyben közzétette, hogy valami seminarium-félének felállítására nyert engedélyt ő Felségétől, a mely intézetben a keleti nyelvek is elő fognának adatni. Később megint bejelentette a háznak, hogy a létező kereskedelmi akadémiával akarja ezen intézetet összeköttetésbe hozni, szóval minden módhoz hozzányúlt, hogy ezen intézetnek felállítását, melynek szükségességét o maga is beismerte, kikerülje. Már pedig t. ház, én azt mondom, tarthatunk mi itt szebbnél szebb beszédeket — már t. i. a kik tarthatnak •— a kereskedelem és ipar fejlődéséről, de mindaddig, mig Magyarországnak nem lesz consulatusi testülete, mig a magyar kereskedelem oly emberek által nem lesz képviselve a külföldön, a kik a magyar kereskedelmet ismerik, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) annak fejlődését szivükön hordják, mindaddig — mondom — mi csak bizományosai leszünk Austria kereskedelmének. {Zajos helyeslés a szélső balfelöl) , És itt engedje meg a t. kormány, hogy ezzel kapcsolatban még egy intézményre hívjam fel figyelmét, melyet most, utolsó külföldi utamban volt alkalmam megismerni, melynek czélszerü ségében kétkedni nem lehet. Az amerikai külügyi kormány ugyanis első, mely ezt létrehozta, kiadván rendeletéb összes consuloknak aeontinensen és az Óceánon túl, hogy gyűjtsenek össze azon országban, a hol állomáson vannak, minden oly ipar- és kereskedelmi czikket, melyet honn is lehetne gyártani, ismertessék meg ily módon, hogy milyen czikkek volnának szükségesek azon országban, melyet képviselnek, azokból csináljanak gyűjteményt és küldjék haza Amerikába, hol aztán a beküldött czikkekből kereskedelmi muzeumot rendeztek. Ily kereskedelmi muzeumot aztán Amerika minden nagyobb városában berendeztek, ugy hogy az iparosok és kereskedőknek alkalmuk legyen azokat tanuíinányozni s hogy tudják, hogy ha ezen vagy azon országgal kereskedelmi összeköttetésbe akarnak lépni, miiyen iparczikkekkel kell ott megjelenniök és milyen módon kell azokat készíteniök. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én bátor vagyok ezen.nem mondom eszméimért hiszen ez tény, láttam a külföldön, a minister ur