Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

54. országos ülés január 22. 1S85. 155 nyában az államfő jogai különbözők. Az államfői jog minden vallásfelekezet irányában egyforma, a jus inspiciendi et cavendi, az a jogtöbblet, a melylyel Magyarországon az államfő a katholikusok irányában bir, nem jöhet máshonnan, minta katholika egyház részéről egyezmény alapján átengedett jogokból. És ha a magyar állam a protestáns felekezetek részéről jogokat akarna magának szerezni, ez csak egy felekezet beleegyezésével és e felekezetnek jogairól való lemondásával jöhetne létre. Ép ugy van t. ház ezen dolog a katholikus egyházzal szemben. Tudjuk ezen jognak eredetét és ezen jogtölbletet, melyet a katholikus egyház az államfőnek átadott, ezt nevezzük kegyúri patronatnsi jognak. Ugron t. barátom és képviselőtársam bizonyos conflictusokat hozott elő, melyekkel bizonyítani akarta azt, hogy az egyház nembirtjoggal, hanem az államfőben és az államhatalomban rejlik minden jog. T. ház, nem látunk-e a régi időkben is, a jelenben is conflictusokat, nem vitázott-e a megye dicasteriumokkal jogok felett, sőt azt látjuk, hogy püspökök vitáznak egymással szemben jogok felett. A jogok feletti vitatkozás, a jogok feletti versenyzés tehát mutathat mindent, de nem azt, hogy itt vagy ott jog nem létezik. Ezeket akartam í. ház, röviden Ugron t. képviselőtársam beszédére megjegyezni, volnának még számos dolgok, melyekre refleetálni óhajtanék, de ép azért, mivel úgyis igen sokan rabolják az igen t. ház idejét. (Zajos cllemnondásck a szélső baloldalon. Felkiáltások: Rendre! Halljuk!) Kérem azt mondtam, hogy némelyek, hát kik azok a némelyek ? (Felkiáltások a szélső balon: Azt mondta igen sokan! Nagy zaj.) Madarász József: Képviselő sohasem rabolja az időt. (Zaj.) Rostaházy Kálmán: Bocsánatot kérek,hát igen sokan túlságosan igénybe veszik a t. ház figyelmét. (Derültség, zaj a szélső balon, helyeslés a jobboldalon.) Csak azon kijelentéssel zárom be rövid felszólalásomat, hogy az előttem fekvő költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Komlóssy Ferencz: T. ház! Lesskót. képviselőtársam tegnapi beszéde felment attól, hogy a vallás-erkölcsi nevelés fontosságáról beszéljek. Ezen irányban Irányi t. képviselőtársamnak nyilatkozata szintén egészen megegyez az enyémmel, csak azt nem írom alá, a mit Irányi t. képviselő ur és a cultusminister ur mondott, hogyt. i. ha a vallás-erkölcsös nevelés nem termi meg a kellő gyümölcsöket, ennek első sorban a papság az oka, hiszen ő reájuk van bizva a vallás-erkölcsös nevelés. Itt kissé distinguäini kell. Mi ugyanis meg vagyunk elégedve a mi felekezeti iskoláink vallás-erkölcsi nevelésével, sohasem szóltunk az ellen, hanem igenis vindieáljuk magunknak a jogot a közös iskolákban is a vallás-erkölcsös nevelés vezetésére. Ebben pedig bennünket épen a törvény korlátol és pedig az által, hogy igen vékonyra méri a vallásoktatást, egy vagy két órához köti azt csak. Ött, a hol a papnak teljesen belátására van bizva az iskola vezetése, a hol ő bármikor megfordulhat, a hol ő tanít is, nevel is, nevel vallás-erkölcsösen. Az épen a különös, hogy az állami és közös iskolák barátjai ellentétes állításokat hoznak fel sokszor és pedig a maguk czáfolására. így pb egyszer azt mondják, hogy a hittantételekeí szóba ne hozzuk az iskolákban, máskor pedig azt mondják, hogy a vallási rendszer lényege egy és ugyanaz. Itt az ellenmondás világosan kitetszik, kitetszik különösen az, hogy mit akarnak ezen jó urak? Xem mást, min t a vallási közönyt, a vallási indifferentismust terjeszteni. Midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur a vallás-erkölcsös nevelés mellett pálezát tört, a menynyiben a főrendiházban és itt is a középiskolai törvényjavaslatból a valláserkölesöt száműzte, ez által mintegy nagyobb létjogát elismerte arra nézve, hogy a népiskola van hivatva vallás erkölcsösen nevelni, mert ha elvette azt a középiskoláktól, akkor eo ipso kell valahol nevelni vallás-erkölcsösen, miután pedig az akadémiák és az egyetem erre nem hivatvák, tehát a népiskolában kell a vallás-erkölcsnek elfoglalni az őt megillető helyet. Azon kivül azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy az iskolai nevelésnek a családi nevelés folytatásának kell lenni. Hisz mi felekezetek is ép azt akarjuk, hogy a gyermek azon irányban, melyben családja közt neveltetett, tovább neveltessék vagyis külön-külön a maga felekezeti iskolájában. Vagy azt kívánják az iskolától, hogy ez olvaszsza össze a felekezeteket a vallástalanság közös kalapja alá? Tagadom, hogy az iskolának ilynemű' hivatása volna. Jobbak talán a községi és állami iskolák, mint a felekezetiek? erre nézve 1868: XXXVIII. t.-cz. 11. §-a világosan kijelöli, hogy mit kell tanítani, a tanterv pedig az, hogy mennyit kell tanítani, így tehát a felekezeti iskola annyit bir felmutatni, mint az állami iskola, a lényeges különbség a kettő közt csak az, hogy az állami vagy községi iskola vallás nélkül nevel, a felekezeti iskola pedig vallásosán és erkölcsösen is. A nép a vallásos nevelést óhajtja. Miért nem hallgatják meg tehát a népnek ezen jogos kívánságát? Ha ezt meghallgatnák, bizonyára fel lehetne azt használni másra is, a mit itt nem találok helyén levőnek elmondani. Önök t. túloldal, nagy barátai, talán tisztelői is a zsidóknak. Vegyenek hát jó példát a zsidóktól. A zsidó, zsidó vallásban neveli gyermekét, 20*