Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

54. országos ülés január 22. 1885, 153 igenis hajlandó községi iskolát felállítani, sőt örömmel ragadja meg az alkalmat arra. De ha a költségvetést megtekintjük, ez annak homlokegyenest ellenkezőjét bizonyítja. Mi van itt előirányozva ezen új iskolák számára? A 49-ik lapon 6-ik szám alatt nyíltan az áll, hogy azon új iskolák felállítására és építésére előirányoztatik 30,000 frt. Én, t. ház, nem tudom elképzelni, hogy évenként 30,000 frt előirányzattal azon 2,000-nél több községben mikor lesznek valaha az iskolák felépítve. Ha még takarékosan vitetnék ez keresztül, ha az építkezések a körülményeknek megfelelők volnának, akkor t. ház, látnók a haladást; de annak ezen költségvetés szintén ellene bizonyít, mert ime a 8. tétel alatt ez olvasható: „a népnevelési intézetek felállításával járó mérnöki munkák költségeire előirányoztatik 30,000 frt." Ilyen beosztás mellett, a hol új iskolák építésére elő van irányozva 30,000 frt, a mérnöki munkákra szintén 30,000 frt, én merem állítani, hogy azon községekben új iskolák a t. minister nr által nem 13 évig, ha ugyan még addig azon a széken fog ülni, hanem nagyon hosszú időkig, vagy talán soha sem fognak felépíttetni. (Ugy van! a szélső balMaion.) De különben ezen költségvetés keretéből idézhetnék én még más hasonló szemelvényeket is. (Halljuk! Halljuk!) Azonban csak egyre szorítkozom. A középiskolai törvény megalkotása után, megvallom, várakozással tekintettem a történendőkre. Az eredményről még bírálatot mondani korainak tartom. De azt már ma jelezhetem, hogy legalább annyit vártam volna, hogy azon törvény megalkotása után teljesülni fognak azon Ígéretek, melyeket akkor a tárgyalás'közben itt e házban és ezen kivül többen hallottunk. És ime mit találunk e költségvetésben? E költségvetés szerint középiskoláink fentartása az 1883. évben 4 millió forintba került. Ebből a négy millió írtból állami gymnasiumaink fentartására most a t. minister ur előirányoz 178,000 frtot, a felekezetek által fentartott összes gymnasiumok segélyezésére előirányoz 20,000 irtot, tehát összesen gymnasiumi oktatásunkra e költségvetésben elő van irányozva 200,000 frt, nem tekintve a reáliskolákra előirányzott összeget. Én, t. ház, egy ilyen előirányzatot, legyen a mi . pénzügyi helyzetünk bármilyen szomorú, kielégítőnek el nem fogadhatok és hogy ez ama pénzügyi korlátok középúíján forogna, ez ellen határozottan tiltakozom. Mert jut itten minden egyébre pénz, csak magára a tanügy fejlesztésére nem. Midőn a felekezeti gymnasiumok részére 20,000 frt irányoztatik elő, ugyanakkor — méltóztassék a jelentést magnézni — ezen gymnasiumok ellenőrzésére, a felügyeleti jog gyakorlására, a kiküldőt tankerületi főigazgatók, vizsgáló biztosok részére már KÉPYH. NAPLŐ. 1884—87. III. KÖTET. 1883-ban több mint 70,000 frt kiadás tétetett. {Felkiáltások a szélső balon: Nagyon szép !) A számok hitelességéről kezeskedem. A hol, mondom, a felekezeti gymnasiumok segélyezésére 20,000 frí irányoztatik elő, mig azoknak felügyelete 70,000 forintba kerül, én ezt egészséges tanügyi fejlődésnek, a pénzügyi bizottság kijelentésének ellenére sem tekinthettem. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ámde azon harcz, melyet a népiskolák terén jeleztem, niegindittatott a t. minister ur által már a középiskolák terén is. Nem akarom beszédemet hosszúra nyújtani, hanem majd azon 20,000 frtos tételnél bátor leszek nézeteimet elmondani s igyekezni fogok megvilágosítani egyúttal a mármarosszigeti gynmasiumnak ügyét is, melynek számára bizonyos összeg azon 20,000 frtban benfoglaltatatik. Ott majd lesz alkalmam a t. minister urnak eljárási modorát tüzetesebben kifejteni. És most t. ház, legyen szabad nekem még egy rövid megjegyzést tennem a t. minister urnak tegnap tartott beszédére. (Halljuk!) A vallásügyi vita oly magas színvonalra emelkedett már ma, hogy abba belebocsátkozni nem akarok. Azonban nem hallgathatom el azt, hogy midőn Irányi Dániel t. képviselőtársam a vallásszabadság érdekében oly valódi s nemes lelkesedéssel tegnap felszólalt, a t. minister ur nem talált arra más feleletet, mint röviden azt mondani, hogy ezek „már tizedszer mondattak el általa". E kijelentésre a napló bizonyítása szerint e házban derültség támadt és ezen felkiáltások hallatszottak: Halljuk! Halljuk! Én azonban t. ház, ha tizedszer mondatott is el azon beszéd — a mit azonban kétségbe vonok — hanem helyesebben szólva, ha most már tizedszer vagy tizenkettedszer szólalt is fel Irányi Dániel t. képviselőtársam e házban a vallásszabadság érdekében és arra a t. minister ur más választ adni nem tudott, azt nem derültséget okozónak, de igen szomorú jelenségnek találom. És a magam részéről nem késem kijelenteni, hogy én azon akaraterőt, a mely ilyen körülmények közt sem hajlik meg, hanem síkra száll, nagyra becsülöm és tisztelem, nem késem kijelenteni, hogy azon vallásszabadságnak előbb vagy utóbb, de minden esetre valósulnia kell! Igaz, hogy a vallásfelekezetek viszonyosságáról megalkotott törvény sincs még ma teljesen végrehajtva. Igaz az is, hogy hosszú idő fog még eltelni, mig a teljes egyenjogúság e hazában valósulni fog és csak azután leend, mikor a vallásszabadság eszméje testté válik. Ámde az eszme mint eszme mindig tiszteletre méltó és azt évről évre hangoztatni szükséges. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert mi azon indok t. ház, melyet a t. minister ur az ellen felhozott? Azt mondotta, hogy ez „niost a közgazdasági krisis közepette egyáltalában nem opportunus*. Én nem tudom t. ház, hogy e kifejezést és e 30