Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

148 54. ors-sságos ülés jan .ír 22, 1885. nak ellenségei. A nép azonban megtalálja a kettő közötti kiegyenlítést. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az oszlop a tudomány, az ív a vallás. Az Ismeret országa a tudományé, fiz ismeretlen végtelen birodalma a vallásé. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És ha a népé a vallás, a nép sohasem fog megütközni azon, hogy az ismeretes határai tovább terjednek egy arasznyival, mert hisz ugy is tudja, hogy ismeretlen végtelen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudni fogja a nép, hogy azon arasznyi hódítása, a tudománynak csak egy újabb kegyelme az Urnak, a kinek tetszett gyönge szemeink előtt a fátyolt elvonni, hogy az szolgáljon az emberiségnek jutalmul és ingerül, hogy vágya ragadja tovább az embert a tökéletesedés felé. (Tetszés a szélső balon.) Nem fogja a nép a vallást ellentétben találni a szabadsággal sem, hiszen az evangéliumból fakad mind, mindazon szabadsági, testvériség! elv és szeretet, mely a keresztény társadalmat megalkotja, Lehetetlen azért, hogy azon szabadság, a mely onnan fakad, fejlődésében lerombolhassa az evangéliumot. Az evangéliumban foglalt princípiumok, a melyek a keresztény államot és társadalmat alkották, még nincsenek kimerülve. Annak meg van még a termékenysége. Hiszen, ha mélyebben vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, azt látjuk, hogy a szabadság, az egyenlőség, a testvériség és szeretetben még több százados út kell, hogy álljon az emberiség előtt, a mig meg fogja valósítani az evangéliumnak szellemét. (Élénk helyeslés a bal- és s:élső baloldalon.) Krisztus ott a keresztfán karjait nem zárja el örökre, azok még ma is szét vannak tárva, hogy az emberiség mellére hajtsa és kipihentesse kábult agyát, hogy azután újból fölemelkedve, új eszmékkel, egy századokra terjedő útnak indulhasson. (Élé/ k helyeslés és éljenzés a szélső ' aloldalon.) T. ház! Ez elvek vezetvén engemet a katholikus egyház autominája érdekében, van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): „Tekintettel arra, hogy a katholikusok egyházi ügyeikben önkormányzati joguktól meg vannak fosztva; tekintettel arra, hogy az állam és egyház közti viszonyok rendezetlensége következtében alkotmányellenes irányzatok kezdenek felszínre kerülni: a képviselőház utasítja a vallásos közoktatásügyi ministert, hogy az állam és katholikus egyház közti viszonynak autonomLi alapján leendő rendezése iránt a szükséges lépéseket tegye meg," (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Jókai Mór: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet és egyúttal márt bocsánatot is kérek a t. háztól, hogy szót emelek, különösen az előttem szólt t. képviselő urnak költői és philosophiai, szépségekben gazdag, nagyszabású beszéde után. (Halljuk!) A cultusministeri budget tárgyalásánál, ha valahol, áll az a mondás, hogy minden ékes szavaknál jobban beszél a tett s igy annak védelmezésére a felszólalást a mi padjainkról csaknem egyértelműnek találom a nappal való gyertyaégetéssel; az ellene intézett támadások pedig annyira ellentétes irányokból jönnek, hogy egyik a másikat önkényt lerontja. De kénytelen vagyok felszólalni egy tegnap egyenesen engemet apostrophált t. Lesskóképviselő ur szavaira válaszolásképen. Ezért kérem bocsánatát és elnézését át. háznak, hogy nem annyira^a saját gyenge személyem védelmezésére, mint inkább a tegnap hallott néhány eszmének tisztázására szót emelek. (Halljuk !) Az én igen t. képviselőtársam, midőn azt állította,, hogy a székelyföldön tartott egyik beszédemben Kassa városát, Abaújt, sőt Sárost azzal vádoltam, hogy ott panslavismus van és midőn t. képviselőtársam az ő védelmükre kelt, ugy látszik, nem méltatta figyelmére több hónappal ezelőtt általam kiadott meghazudtolását ezen hírnek, a melyben világosan megmondtam, hogy nemcsak ilyet nem állítottam soha, de épen az ellenkezője volt az, a mit mondottam. Mondottam ugyanis azt, én Kassa városát tartom annak a bástyának, a mely némely pánszláv agitatio áramlatának sikeresen ellenáll. Ez tehát épen ellenkezője a rámfogott nyilatkozatnak. Engedje meg azonban a t. ház, hogy egy distinctiót tegyek itt a nemzetiségi áramlatok különféle nemei közt. (Halljuk!) Nem tartom oly pánszláv küzdelemnek, melyet elleneznem és mely ellen föllépnem kellene, azon veleszületett szeretetét minden nemzetiségnek, mely a saját anyanyelvét cultiválni akarja, mely a saját szokásait nem szégyenli, sőt azokat megnemesíteni törekszik; nem tartom pánszláv áramlatnak azt, ha a haza és a trón iránt teljesítendő szolgálatokból ki-ki a maga osztályrészét követeli, a kötelesség teljesítését, a maga jutalmát elvárja, ezt neki meg kívánom adni. Nem tartom pánszláv üzelemnek azt sem, ha valaki a magyar culturális törekvéssel parallel a maga nemzetiségének culturális törekvését állítja oda mellénk és velünk versenyezni törekszik. Ezt én pártolandónak találom. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megnézni a szláv folyóiratokat bármelyik, szerb, lengyel, cseh vagy tót nyelven állíttatik ki, találkozni fognak a nevemmel és munkáimmal mindenütt. Azon folyóiratoknak én ugyanazt, a mit más nemzetbeliek jól honorálnak, díjtalanul engedem áts a magyar tótokról a saját költőik annyi lelkesedéssel nem írtak, mint írtam én. S a jövőre nézve is biztosan mondhatom, hogy azon műben, mely Magyarország nemzetiségeit a nagy világgal ismertetni fogja, minden ajkú nemze-