Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-54
34 M-Mágos Elét janmár 22. 1885. 143 ben fordítva voltak, megengedi, hogy tovább is fordíttassanak, azt nem mondhatja, hogy ürügy, ha azt mondják, hogy a katholikus iskolákat dekatholisálja. De továbbá a t. cultusminister ur a pozsonyi jogakadémiáról ő maga oda nyilatkozik, hogy ez tisztán katholikus jellegű és mégis az akadémián vannak tanárok, vagy van legalább egy, a ki nem katholikus. A ki tehát tisztán katholikus iskolákhoz nem katholikus tanárokat alkalmaz, az nem mondhatja, hogy csak ürügy az, ha az mondatik, hogy dekatholisálja a katholikus iskolákat. De mi több t. ház, a t. minister ur tisztán katholikus iskolákhoz esküszegő, hitehagyott katholikus papokat és barátokat alkalmaz, a katholikus polgárok és katholikus tanuló ifjúság legnagyobb megbotránkoztatására. Okmányokkal van kimutatva az említett szerző könyvében az is . . . {Felkiáltások jobbfelől: Ki a szerző ?) Majd megmondom a végin. (Derültség.) Mondom, ki van mutatva az, hogy tisztán katholikus tanintézetek számára oly tankönyvek engedélyeztetnek, a melyek tisztán katholikus szellem ellenesek. Azon t. minister ur tehát, a ki tisztán katholikus intézetek számára oly tankönyveket engedélyez, metyekben egyenesen meg van támadva a katholikus egyház és annak elvei és törvényei, nem mondhatja azt, hogy ürügy az, ha valaki azt mondja, hogy ő a katholikus iskolákat dekatholisálja. Nevezzen meg a t. cultusminister ur csak egyetlen egy protestáns iskolát, melyben egy katholikus embert nevezett ki tanárnak, a mely számára oly tankönyvet engedélyezett volna, melyben az illető egyház és tanai megtámadtatnak, a melynek tisztán protestáns alapítványait katholikus czélokra fordította volna. Végül megjegyzem, hogy első felszólalásom alkalmával az úgynevezett liberális párti többség nagy derültséggel fogadta azt a megjegyzésemet, mely szerint az ilyen cultusminister, a ki ilyen önkénynyel bánik egy egész egyház tanaival, jogaival, törvényeivel, iskoláival, vagyonával, vád alá helyeztessék. Ezt — mondom — az úgynevezett liberális parlamenti többség nagy derültséggel fogadta; de biztosítom az igen t. cultusminister urat, hogy ha ezen vád alá helyezés nem a katholikus egyház sérelmei miatt indítványoztatott volna, hanem indítványoztatott volna például azért, hogy megtámadta a zsidó omnipotentiát, hogy teszem beavatkozott a tisza-eszlári írna-, ének- vagy sakterpróbába, kinevezeti volna bármely talmud iskolához egy keresztény embert, vagy egy zsidóból kereszténynyé lett férfiút tanítónak, vagy tanárnak, vagy bármely talmud iskola számára egy katholikus szellemben irt könyvet rendelt volna; ha volna, de nincsen, a talmudzsidó iskola alapítványokat közösítette volna, biztosítom az igen t. cultusminister urat , hogy a talmudzsidó és szabadkó'mires journalistika oly egetrázó lármát indított volna ellene, hogy ennek nyomása alatt az intransigens liberális többség oly erős támadást intézett volna az igen t. cultusminister ellen, hogy minden vád alá helyezés nélkül is kénytelen lett volna elhagyni ministeri székét. (Derültség.) Nem fogadom el a költségvetést. (Felkiáltások jobbról: A szerzőt! Ki irta ?) B- Andreánszky Gábor: Ő maga irta! (Derütség jobbról.) Ugron Gábor: T. ház! Meg kell vallani, hogy midőn Irányi Dániel t. képviselőtársam itt a katholikus autonómiát hangoztatta, a t. minister úr röviden csak annyit válaszolt, hogy majd máskor. 1873. június 23-ika óta, midőn Deák Ferencz azon oldalról elmondotta egyházi ügyekben nevezetes és fontos beszédét, melyet akkor korszakalkotónak mondtak azért, hogy azután semmit se alkossanak, az egyházjogi kérdések e teremben ritkán vettettek fel. A kormányra nézve a helyzet igen kényelmes volt; élt a helyzet azon előnyeivel, hogy jogokat bir, a melyekkel szemben korlátokat nem ismer és jogával nemcsak élt, hanem igen gyakran vissza is élt. (ügy van! a szélső baloldalon.) A kormányra nézve igen kényelmes e helyzet, mert egy nagy egyháznak, 8 milliónyi katholikusok egyházának összes főpapságát kezében tartván, mintegy instrumentum regni-t alkotott belőle, Hi-: szén azt látjuk, hogy főpapi méltóságok elnyerésére a legelső feltétel, hogy politikai pártállást foglaljon s némi szolgálatokat tegyen. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Különben miképen lehetne azt megmagyarázni, hogy a püspököknek legnagyobb része a cultusministerium bureaujából kerültek ki csak, a kik politikai szolgálatok által már a kormánynál érdemeket szereztek. Ez nem felel meg sem az egyház szabadságának, sem az egyház és vallás méltóságának. A cultusminister ur összes vallásügyi működése abban áll, hogy a vallásalapból kölcsönöket vesz, a vallás- és tanulmányi alap jószágait bérbeadja. Nem akarok erre kiterjeszkedni , . . Trefort Ágost, vallás- ós közoktatásügyi minister: De tessék! Ugron Gábor: . . . mert ő Felsége egy bizottságot küldött ki e vagyon ellenőrzésére és feltűnő politikai momentum, hogy mig a kormány pártjából és a közjogi alapon álló ellenzék tagjai közül is vannak, addig, mintha közjogi kérdést képezne e vagyon kezelése, a közjogi ellenzéki párt tagjai közül egyetlen tag sincs ezen ellenőrző bizottságban, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig ha az országot és a katholikusokat eljárása iránt megnyugtatni óhajtja vala a minister úr, akkor szükséges lett volna, hogy e párt tagjaiból is hiyjon oda, mely párt kíméletet nem ismer az ország vagyonának helytelen kezelése iránt és nem is fog ismerni. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
