Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

136 53. orsxágot Hét január 21. 1885, hogy az a bizalom és szeretet, melyet senki nem von kétségbe, hogy az országban az uralkodó és az uralkodó-ház iránt folyton terjed és növekszik, hogy az a bizalom és szeretet ébresztette volna fel önökben is azt a bizalmat és a bátorságot, (Élénk helyeslés bálfelől) hogy ő Felsége elé lépvén, kezüket törvényeinkre tették volna és mély hódolattal, de egy magyar államférfinak köteles őszinteségével (Élénk helyesles bálfelől) világosították volna fel az uralkodót, (Élénk hosszas helyeslés bal'felöl) hogy a magyar nemzetnek loyalitása és ragaszkodása épen abban nyilvánul, hogy királyát saját honfitársai által körülvéve, szolgálva, őrizve és honfitársai által dicsőítve kívánja látni. (Élénk helyeslés bál­felöl.) Azon országok, melyek institutióikat a leg­kisebb részletekig nem védelmezik, rendesen leigáztatnak. Elébb egy idegen hivatalnok foglalj a el a magyar helyét, azután jön egy idegen intéz­mény a nemzeti helyébe. Önök eljutottak már eddig. Azután következik az alkotmány meg­semmisülése. Mert mi egy nemzet alkotmánya? A nemzeti intézmények összesége. (Igaz! Igás! bálfelől.) Ha az intézmények egyenként megsemmisít­tetnek, a nemzet alkotmánya is meg lesz semmi­sítve. (TJyy van! a szélső balon.) Miért kelljen hát a közös császári udvari méltóságoknak Budán fényleni? Azt hiszik önök, hogy ez által fényesebb lesz az állam fejének udvara, ha az osztrák császári méltóságok körülveszik ? Nagyon tévednek, mert mi egy 900 éves alkotmány alapján állunk. (Mos­gás jobbfelől.) Bocsánatot kérek, 900 éves. Tagadja Ivánka képviselő ur azt is, hogy midőn a í 08 nem­zetség Magyarországot elfoglalta, nem alkot­mányos államot képeztünk és nem alkotmányos nemzet voltunk? Igen sajnálom, de ily hosszú időre visszavezetni emlékezetének fonalát nem birom. (Derültség bálfelől.) Gondoljuk meg azt, hogy a magyar állam maj d­nem 900 éves és szent István koronájának fénye min­digtúl fogja ragyogni azon császári korona fényét, mely jóformán csak maszületett, alig 80 éves és nem emeli, hanem csak csökkentheti szent István koro­nájának ragyogását akkor, a mikor nem a magyar nemzetnek már megalkotott méltóságai veszik körül, melyek az alkotmányos intézmény részét képezték a múltban és jelenben is, kell hogy képezzék a jövőben. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Azon hangulat, melyet a t. minister ur vála­sza elárul, nagyon is eszembe juttatja azon időket, midőn Róma lakói letiporják Britanniát s ott Bri­tannicus gyakorolta a rómaiak uralmát. A britek le kezdték vetkezni őseik szokását, ruházatát, fel kezdették áldozni őseik intézményeit, Erre a római Tacitus egész iróniával és sarcasmussal azt je­gyezte meg: „humanitás, civilisatio vocabatur, cum ! pars servitutis esset" önök is loyalitásnak, hűség­nek és ragaszkodásnak nevezik azt, hogy mi nem­zeti intézményeinkről mondjunk le, holott az nem egyéb, mint a szolgaság egy része. (Ugy van! Igás! a szélső balon.) Midőn a magyar nemzet le­rázta bilincseit, raböltönyénék ezen egy foszlánya megmaradt rajta. Le fogjuk tépni mi ezt akár önökkel együtt, akár önökkel szemben. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) Ne higyjék önök azt, hogy loyalitás az, ha az ember szolgai, mert a szolgaiság nem szolgálat. Valamint a szabadságot csak önfeláldozással lehetett megmenteni, ugy a trónoknak csak őszinteséggel, férfias bátorsággal és nyilvánossággal lehet szolgálni. (Elénk hosz­szas hélyaslés bálfelől.) Épen azért én a minister ur által adott vá­laszt, a mely hazámnak múltban fennállott, jelen­leg létező egyik intézményét, a zászlós urak és magyar udvari méltóságok intézményét meg­tagadja, nem vehetem tudomásul, hanem kérem a t. házat, hogy azt tudomásul nem véve, arra tár­gyalási határnapot kitűzni kegyeskednék. (Élénk éljenzés. Hosszantartó helyeslés és taps szélső bál­felől) B. Orczy Béla, ő Felsége személye körüli minister: Nincs szándékom azokra, a miket a t. képviselő ur az interpellatióra adott vála­szomra nézve mondott, bővebb fejtegetésekbe eresz­kedni. Én is jól ismerem azáltala idézett törvénye­ket, de azoknak oly magyarázatot adni, mint a képviselő ur adott, nem lehet, annál kevésbé, mert a zászlós uraknak tettleges tisztségeiket sem a három század óta fennálló újabb törvényeink, sem a törvényeinket magyarázó kézi könyveink más­kép nem értelmezték, minthogy azokat tisztán a coronatio alkalmával szokták gyakorolni. Ezek bőven körül vannak irva és mindaz, a mit a kép­viselő ur a zászlós urakfunctiójárólmondott, igaz; csakhogy a coronatio alkalmával szokott életbe lépni. (Derültség a szélső bálfelől. Ugy van! jobbfelől.) Meg vannak törvény által határozva a zászlós urak egyéb functiói, meg van az országbíróé, meg van a tárnokmesteré, meg van a főlovászmesteré, mint a ki az országgyűlések alkalmával bizonyos rend­őrségi működéssel van megbízva, a szállások evi­dentiában tartásával, az innenszármazó viszályok elrendezésével. Ezen kívül vannak törvényeinkben a zászlós urak missiójára vonatkozó határozatok, a melyek birtokviszonyok rendezésére, határvil­longások ügyeire vonatkoznak. De csak az elő­adottakra szorítkoznak functióik s ezért mondot­tam azt, hogy a mit a képviselő ur fölhozott, nem találom a törvény megsértésének. Én sohasem mondottam, hogy ő Felségének udvartartása magán dolog,hanem, hogy az a feje­delem udvartartása, a mi tökéletesen kifejezi azt, a mit én kifejezni akartam. Arra a kérdésre, hogy hol van a magyar ud-

Next

/
Thumbnails
Contents