Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

53. országos ülés január 21. 1SS5. jjj tartozó gyermekek más községbe voltak kénytelenek iskolába járni. 272 községnek azonban egyáltalában nincsen még iskolája, ngy hogy azon községeknek száma, a melyek nélkülözik az elemi iskolákat, nem kevesebb, mint 2059-re rag. 1869-ben a tankötelesek száma 2.284,000-et tett — a százasokat elhagyom — 1883-ban 2.240,000-re apadt, ugy hogy 69-hez képest, ha az ezen évi összeírásnak hitelt adunk, a fogyaték 42,000-et tesz. A 2.242,000 tanköteles közül iskolába járt 1.756,000, tehát nem járt Iskolába 485,000 gyermek, vagyis közel V* millió. És végre az iskolába járók közül 171,000-nek nem volt sem könyve, sem egyéb tanszere. T. képviselőház! Az első osztályba tartozó adatok, a mint már volt szerencsém mondani, örömmel töltenek el és bizalommal a jövő iránt. Az utóbbiak azonban arra kell hogy ösztönözzenek, hogy a felmerült hiányokat pótoljuk, a létező bajokat a lehetőségig orvosoljuk. A legnagyobb baj, hogy 2059 községnek nincs iskolája. A t. minister ur erre vonatkozólag azt mondja, hogy ezen hiány pótlására mintegy 3,000 tanteremre lenne szükség, ami másfélmillió költséget venne igénybe. Tekintélyes összeg minden esetre, de ha meggondoljuk, hogy nem sajnáltunk 50—60 milliót költeni, mondhatom fecsérelni, Bosznia és Herczegovina elfoglalására (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon.: Ugy van!) és nem sajnáljuk a milliókat azóta sem évről évre e két tartomány birlaläsára, sőt az ott teendő befektetésekre; és ha meggondoljuk, hogy egyetlenegy háznak,az országháznak felépítésére 10 milliót szavaztunk meg, a mely összeg, ha a felszerelést és díszítést hozzáadjuk, aligha nem üti meg a 15 milliót: akkor azon kormánynak, a mely ezen költségeknek megszavazását kérte a képviselőháztól, nem lehet visszariadnia másfél milliótól, midőn a nép neveléséről, elemi oktatásáról van szó. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A jövő évtizedben fogja megülni a magyar nemzet Magyarország ezredéves fennállását. Ezt nézetem szerint, nem ünnepelhetné meg méltóbban, mintha a függetlenség kivívása mellett azt mondhatná: íme, nincsen Magyarországon egyetlen egy község sem, a melyben elemi iskola ne léteznék; (Élénk helyeslés. Ugy van.! a szélső baloldalon) ugy hogy a nemzedék, a mely meg fogja érni ezt a dicső évnapot, a költővel bátran mondhatná : „ Szent hazánk! Megfizettük mind, mivel csak tartozánk!" (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) A további baj az, hogy a tankötelesek nagy mértékben apadnak, ha — a mint már volt szerencsém mondani — a 69-ki összeírás teljes hitelt érdemel. Ez leginkább onnan ered, hogy a gyermekek halandósága országszerte igen nagy, a mit KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. csak a közegészségi törvénynek szigorú végrehajtása orvosolhatna. Erről azonban ez alkalommal nem kívánok szólni; de Igenis nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy az iskolába járó 171,000 gyermeknek nincsen tankönyve, sem egyéb tanszere. Ez bizonynyal onnan ered, hogy a szülök sokkal szegényebbek, semhogy gyermekeiket ezen tanszerekkel elláthassák. A t. minister ur igyekszik ugyan e bajon segíteni, a mennyiben a befolyó bírságpénzekből 1883-ban szegény gyermekek felsegélyezésére 12 ezer s néhány száz forintot utalványozott; ez azonban a létező nagy szükséghez képest Igen kevés. A gyermekek felruházása, tankönyvekkel, tanszerekkel ellátása: azonban nem az állam feladatai közé tartozik, ez a társadalmat, a jótékonysági intézeteket illeti. Vannak is ilyenek nemcsak Budapesten, hanem hála istennek az ország egyéb városaiban is, csakhogy ezek száma még sokkal kisebb, semhogy a létező szükségnek megfelelne. Én czélszerűnek látnám, ha a t. minister ur felhívná ugy a főispánokat, mint különösen felügyelőket, hogy mindenütt, a hol csak lehet, oly társulatokat szervezni, létesíteni igyekezzenek, a melyek a szegény gyermekek felruházását és tanszerekkel ellátását tűznék ki maguk elé. A tanfelügyelőknek és általában a tanfelügyelői intézménynek sok ellensége van. Én az intézménynek barátja vagyok, azonban nem lehet tagadni, hogy a tanfelügyelők közül igen sokan részint képesség, részint ügybuzgalom hiánya miatt nem felelnek meg a bennük helyezett bizalomnak. (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Az első bajon, t. i. a képesség hiányán csak az illetőknek felmentése által lehetne segíteni, de az itgybuzgóság hiányán van más mód is, hogy segítsünk. Tegye a t. minister ur kötelességükké a tanfelügyelőknek; hogy a közigazgatási bizottsághoz benyújtott jelentéseikben mindannyiszor említsék meg, mely iskolát mely napokon vizsgáltak meg és mily állapotban találták azokat. Ezen jelentésnekkét első adata pedig, í. i. hogy mely Iskolát látogatott meg a tanfelügyelő s mely napon, tétessék közzé a helybeli lapban, vagy ha ott nincs, a Közlönyben. A nyilvánosság bizonyosan serkenteni fogja ezen urakat kötelességeik pontosabb teljesítésére. A mi a felsőbb népiskolákat illeti, 1883-ban volt ilyen 68; tanító pedig és tanítónő 300, végre tannló 3,080. Tehát egy tanítóra csak 10 tanuló esett. A 3,080 tanuló közt fin volt 612, a többi 2,468 leány. A fentartásl költség 275,000 frtra ment, miből az állampénztár 170,000 frtot viselt, községektől és más forrásokból csak 105,000 frt gyűlt be.Tehát a felsőbb népiskolák költségeinek több mint három ötödrészét az állam viseli. És ezen iskolák közt voltak olyanok, 16