Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

ŐS. erszágöü ülés jaanár 21. 1&S5. 119 tantárgyat lehet vallásos elvek szerint magyarázni? ellenben nincs oly tantárgy, melynek előadásánál a vallástalanságot ne lehetne tanítani, példa erre Franeziaország, a hol a mostani kormány intézkedéséből ilyforma Katechismus adatott ki, melyben azon kérdésre: „Mi az isten?" ez a válasz: „Az istenről nem lehet szólani, mert az megfoghatatlan." Vájjon az nem egyenes istentelen oktatás-e ? Nem annyit tesz-e ez: nincs közünk nekünk az istenhez és vájjon, ha a gyermek ezt az iskolában tanulja, várható-, hogy ez később valaha az istent elfogadja és urának ismerje? Mindezekből származnak ama szomorú jelenségek, melyek fájdalommal töltenek el minden jobb érzésű embert. A hittan csak mint közönséges tantárgy tárgyaltatik, melyről azt hiszi a tanító, hogy neki semmi köze hozzá. Azután még sokkal liberálisabb, hogy sem a vallás dolgával bíbelődnék. így keletkezik azután a vallástalan nemzedék, mely gazdag contingenst szolgáltat nemcsak a socialismusnak, hanem minden más állam- és közveszélyes irányzatnak is. (Ugy van

I a szélső baloldalon.) Minél inkább távozik a vallás-erkölcsi alaptól a nevelés, annál nehezebb biztosítani az emberek között a földi békét és a szivek boldogságát. (Helyeslések.) A földi rend és az égi rend, a földi ország és a menyország igy jut egymással ellentétbe, holott neveltetésszerüleg egymást kiegészítő részek lennének. És valóban a vallás-erkölcsi alapra igen nagy szüksége van az iskolának. Alig volt korszak, a melyre oly igazán ráillett volna, mint a mienk, a biblia azon mondata: „mundusinmaliquopositus." A tévely, a dölyf, az isteni és emberi törvények elleni perduellió nemcsak egyeseket mételyezett meg, hanem megtámadta a népeket, a nemzeteket is. Az atheismus, soeialismus karöltve járnak, megtámadva a positivitást, a zászló ki van tú'zve, sötét felhők tornyosulnak társadalmunk ege felett. És a Timoleonok? (Halljuk! a szélső baloldalon.) Azok gúnyolódva emlegetik a gyémántos keresztek viselőit és az ősi tiszteletreméltó nevek és birtokok tulajdonosait, hisz nekik mindegy akárkié az a föld, ha mindjárt a pattagonok földje. (Egyes közbeszólások: Igaz! ügy van!) És ez mind a valláserkölcsi alap hiánya miatt. Ne tessék megijedni t. ház, ha a közös iskolák feletti discussiót ezennel megérintem; mert az iskola czélja elvitázhatlanul nemcsak a tanítás, hanem a nevelés is és pedig erkölcsi, per eminentiam vallás-erkölcsi nevelés. Már pedig hogyan nevelhet erkölcsileg, vallás erkölcsileg vallás nélküli állam ? De etymologice is világos, hogy a vallás-erkölcsi nevelés vallást involvál és ha az állam nem akarja, nem akarhatja egy egyetemes országos állami vallást decretálni, akkor kire kell bizni ezt a nevelést? A vallásszabadság elvénél fogva ezt csakis a felekezetek vihetik véghez. Nevelésről van szó és pedig hangoztatólag népnevelésről. Nos hát az államnak van-e annyi ereje, hogy azt a felekezetek közreműködése nélkül kellőleg véghez vihesse ? Hiszen látjuk, hogy az az egynéhány a felekezeti iskolákhoz képest csekély számú közös iskola mi eredményt mutatott? ugy hogy még ennél is a felekezetek segítségére reá szorul. Hanem a mi legfeltűnőbb, az iskolák elközösítésénél a katholikus iskolák czélba vétetnek, a többi más felekezetek iskolái ütésen kivül maradván, autonómiájuknál fogva. Nem akarom praeoccupálni senki véleményét, de nagyon különösen találnám annak a gondolkodás módját, a ki a falusi iskolához a papot is hozzá ne gondolná. Pedig hát ez a tömb a falusi iskolák, nekünk akarva nem akarva erre kell a fősúlyt fektetnünk. Tehát ? iskola, falusi iskola és pap, ez elvitázhatlan és elválaszthatlan egymástól ég a nevelés benne s pedig vallás-erkölcsi, csakis a felekezeti téren eszközölhető. Szerény véleményem szerint azt másként felállítani lehetetlenség és ha czélt akarunk érni, az lenne a legczélszerűbb, leghelyesebb eljárás és mód, ha a t. kormány a meglevő, de semmi esetre sem veszélyes alapú és irányú iskolákat támogatna s állandó segélylyel ellátna. A falusi, nagyközségi és kisebb városi iskolák közt a különbség stmmi esetre sem lényeges, vagyis a fentebb vázolt falusi iskolakép reá illik a nagyközségi s kisebb városi iskolákra is s hogy rövid legyek, concret esetet mondhatok egy kisebb városi közös hányatott sorsú iskoláról, a hol a protestáns és izraelita felekezetű iskola bántatlanul hagyatván, rendszeres eljárás következtében csak a katholikus iskola okkal-móddal, a mint mondatik, elközösittetett és ily állapotban több évi kétes eredménynyel küzködve, utóvégre megfeneklett volna, ha egy katholikus gymnasiumi pap tanférfiu igazgatónak meg nem hivatik. Egy másik szintén kis városi katholikus iskola előbb elközösittetett, a legújabb időben pedig államivá declaráltatott és pedig oly hallatlan példa nélküli módon, hogy a város annaleseiben mint unicum örök időkre szerepeltetni fog. A magyarellenes szellem terjesztéséről szó sem lehet, értem Sárosmegye felekezeti iskoláit, sőt ellenkezőleg és ezt büszkélkedve állíthatom, e tekintetben nemcsak a jó szellem, de ennek a lelke, a magyar nyelv örvendetes gyarapodásnak indult. Nálunk Sárosmegyében az az eset merül fel, hogy mi egyszerűen nem magyarosodunk, hanem hála istennek visszamagyarosodunk. (Helyeslés és derültség a baloldalán^ És itt kötelességemnek tartom, mint felsőmagyarországi, Kassa város vidékéhez tartozó képviselő, reílectälni Jókai Mór mélyen t. kép-