Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

^ 10 62. orSá<^8 ülés jaaaár 2®. 1885. elősegíti a hajóvesztők gyalázatos törekvéseit. {XJgy van! a szélső lalóldálon.) Mert hogy nálunk a hajóvesztéssel iparszeruleg foglalkoznak olyformán, hogy a jól felbiztosított hajót összetörés végett rábízzák egy ily jó pénzért mindenre vállalkozó, a tengerész névre érdemetlen, de az állam elnézéséből kapitánynyá qualificált egyénre, mondom, hogy az ily hajóvesztés iparszerííleg űzetik, azt tudják a tengerészeti viszonyokkal ismerősök, a kik emlékeznek, hogy még a trieszti hajótulajdonosok egyik leggazdagabbika Premuda is ily módon iparkodott vagyonát gyarapítani, kiknek figyelmét nem kerülte el, hogy a magyar kereskedelmi hajók közt a 30—40 éves hajók sem tartoznak a ritkaságok közé, a melyek már rég megértek a szétbontásra, de azért bizonyos számításból a legveszélyesebb viharlátogatott utakra is vállalkoznak. A hajóvesztők üzelmeit csak ugy lehet megakadályozni, ha törvény által gondoskodunk arról, hogy a hajóparancsnokság csak intelligens, szakképzett és hivatott tengerészekre legyen bizható. (Helyeslés.) Még egyet. Szomorú jelenség az, hogy a felszólHlásomban ostorozott tengerész-tisztek kiszorítják azokot, kik hivatásból s kellő szakképzettséggel lépnek a szép, de veszélyes pályára. Az oka ennek igen egyszerű, mert a hajótulajdonosok egy részének kapzsisága szivesebben alkalmaztatja azokat, kik kisebb igények mellett is vállalkozhatnak a hajóvesztésre. így történik aztán, hogy a képzett tengerészek éveken keresztül sem nyerhetnek alkalmazást, mert hát ott is ugy van, mint nálunk, hogy sokkal több a hivatalkereső, mint a hivatal; például ámult évben épült Fiúméban egy hossziíjáratú hajó, a mely egy kapitánynak s egy hadnagynak ad alkalmazást s ugyancsak a múlt évben Fiúméban kapitányi oklevelet nyertek 42-en, hadnagyit 31-en. Ez is egy ok, hogy belássuk, miszerint itt az idő, midőn a tengerész-tisztektől több készültséget, több tudományt lehet megkövetelni. (Helyeslés.) Figyelembe veendőnek találom azt is, hogy más államok különbséget tesznek a kevésbé vagy jobban képzett tengerész-kapitányok között, például Angliában nagyobb a hatásköre az extra masternak, mint a masternak, Olaszországban a kevésbé képzett kapitányok nincsenek jogosítva az egész világon vezethetni hajókat, hanem csak az európai vizekre s Afrikában egész Sengalig, a Suezon kivül a Borabay-ig terjedő vonalakra szoríttatnak. Ma már feleslegesnek találnám az ily félrendszabályok alkalmazását s minden komolyabb következmények nélkül kimondható, hogy a magyar hajókat csak művelt s szakképzett tengerész-tisztek vezethetik. Ez pedig eléretnék az által, ha | ezen tiBztekre kötelezővé tétetnék a tengerész szakiskola bevégzése. Ezen czél elérésére irányéi határozati javaslatom, melyet elfogadásra ajánlok. Határozati javaslatom igy hangzik: „Utasittatik :

a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy a kereskedelmi tengerészet hadnagyi és kapitányi vizsgálatok szabályozása tárgyában még ez ülésszak alatt oly irányú törvényjavaslatot terjeszszen be, a mely kimondja, hogy a tengerészeti hadnagyi és kapitányi vizsgálatokra csak oly jelentkezők bocsáttassanak, a kik a gyakorlati hajózáson kivül a tengerészeti szakiskolának sikerrel való elvégzését be tudják igazolni.

s (Helyeslés balfelöl.) Megengedem, hogy határozati javaslatom némi tekintetben már túlhaladt, a mennyiben egy idő óta a kormányhoz közel álló lapokban gyakran olvashatjuk, hogy a kereskedelmi ministeriumban a tengerészeti magánjog megalkotásával foglalkoznak, a mely hajórendtartásról szóló törvényjavaslat alakjában fog a t„ ház asztalára kerülni. De ezen hir ellenére is fentartom határozati javaslatomat, mert ezt már nyolcz esztendő óta halljuk, holott a hajőrendtartásrói szóló törvényjavaslat még sincs a ház asztalán és mert nem tudhatom, hogy mennyit ölel fel a törvényjavaslat és hogy radikálisain akar-e az gondoskodni a mostani félrendszabályok megváltoztatásáról. Végre még egy tényre akarom a. minister ur fia-veimét felhivni és Magyarországhoz tartozó horvát tengerpart-vidéken észlelhető azon mozgalom, a mely oda irányul, hogy a Buccariban lévő tengerészeti szakiskola idvonassék a magyar kormány, illetőleg a fiumei kormányzóság felügyelete alól és hogy a horvát tengerpart-vidék tengerészeié önállósiítassék és a kapitányi és hadnagyi vizsgálatokra külön vizsgáló bizottságot nyerjenek. E mozgalom már a horvát taxtománygyülésen ie szóba hozatott Barcsics képviselő által. Az, a ki csak annyira ismeri a horvát viszonyokat, mint csekélységem, vagy a ki azokat valamivel j óbban ismeri, mint a magyar kormány: tudni fogja, hogy ezen mozgalomnak a horvát tartományi gyűlésben eredménye is lesz. És ha a horvát képviselők itt is ily követelésekkel lépnének fel: engedje meg a minister ur reménylenem, hogymint magyar minister, tudni fogja, hogy e tekintetben a horvátoknak concessiókat adni nem szabad. (Élénk helyeslés,) Elnök: A t. képviselő urnak előadására | van egy észrevételem. A képviselő ur nagyon röviden ugyan, de határozottan és erélyesen vádolt egy külföldi nagy czéget oly tett elkövetésével, a mely a büntető törvénykönyvbe ütközik. Minthogy pedig ez igen kényes dolog, kérem azért a t. kép! viselő urakat, hogy az ilyesminél kellő óvaíossá! got tanúsítani méltóztassanak. (Helyeslés.)