Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

52. országos ülés jann&r 20. 188ä. 105 keleti marhavész és egyéb járványos állati betegségek elfojtására. Eendes kiadások. XVIII. fejezet, 12. czím. Eendes bevételek. VII. fejezet. 9. czím.Kiadás. Személyi járandóságok 37,800 frt. Ordódy Pál: T. ház! Midőn a földmíveíés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium költségvetésének ezen rovatához hozzá szólok, ezt nem azért teszem, mintha az ezen rovatban kimutatott költségtöbbletnél bővebb magyarázatra volna szükség, hanem teszem azért, hogy a t. ház figyelmét felhívjam a kereskedelemügyi ministeriumnak ezen ügyben tett intézkedésére. Felhívhatom pedig a t. ház figyelmét azért, mert magam is több ideig hivatalnoka voltam ezen niinisteriumnak s igy a magam tapasztalata alapján beszélek. Ha a ininisteriunmak valamely ügybeni tevékenységére nem találó az ellenzéknek azon nyilatkozata, hogy semmit sem tett, a legkevésbé találó az a földmívelési ministeriumnak épen az állategészségi ügyekben tett intézkedéseire. Nem találó pedig azért, mert oly intézkedéseket tett eddig és működése oly eredményt mutat föl, hogy nem lehet tőle megtagadni elismerésünket. Nem is említve egyebet, mint azt, hogy sikerült ezen ügy kezelése által az országtól a keleti marhavészt távol tartani, már akkor azt hiszem, megérdemelte a legnagyobb elismerést. (Helyeslés jóbbfelöl.) Sikerült pedig ez a ministeriumnak oly csekély eszközökkel, a miiyenekhez képest más államok állategézsegügyi budgeíje sokkal nagyobb összegeket mutat fel. Nem akarok egyébre hivatkozni, mint azon marhavészre, a mely ezelőtt három évvel pusztított Ausztriában és nálunk is. Nálunk sikerült megakadályozni a marhavész behurczolását Romániából, Ausztriában nem sikerült és inig a Romániából behurezolt marhavész Ausztriában az intézkedéseknek nem elég gyors megtétele folytán több községre terjedt és Magyarországra is átszármazott, de csak három községre, addig Ausztriában az 70 községben pusztított. Magyarországon sikerült a vészt localisálni három községre, Ausztriában nem sikerült. Austriában elköltöttek e ezélra 1.000,000 frton felül, nem is számítva azon tetemes kárt, melyet az egyes gazdáknak okozott, Magyarországon elköltetett e ezélra mindössze 50,000 frt. Ez oly eredmény, melyet egy állam egészségügyi intézkedése sem képes felmutatni. És ezen eredménynyel szemben mit nyertek az államközegek ? Nem nyertek egyebet mint azon elismerést, melylyel az ország irányukban viseltetik, holott Ausztriában az illető közegek érdemjelekkel és pénzbeli jutalmakkal lettek kitüntetve, Nem akarom tovább a ministerium ezen ügykörének fejtegetésével a ház türelmét fárasztani s csupán a most legújabban felmerült szäjés körömfájásra nézve akarok néhány megjegyzést tenni, mely betegség az állatorvosok véleménye KÉPYH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. szerint oly ragályos, hogy a védekezés ez ellen a lehetetlenséggel majdnem határos. És ime mily eredményt mutathatunk fel? Igaz, nem sikerült Kőbányán ezen betegség kitörését megakadályozni, de sikerült kőbányai piaczunkat ezen vésztől gyorsan megtisztítani és sertés-kivitelünknek az utat szabaddá tenni. Szükséges azonban t. ház, hogy ezen irányban állategészségügyi intézményeinket továbbfejleszszük; szükséges, ha külföldi államokkal előnyös állategészségügyi conventiókat akarunk kötni. Az állami állatorvosi intézmény nincs kellő összhangban a megyei közegekkel; nincs meg működésükben a kellő összefüggés. Szükséges pedig ez azért, mert a vész alkalmával mindig azt talárjuk, hogy az összes állami közegek e téren mindig teljesítik kötelességüket és pedig gyorsan és teljes erővel, holott a megyei közegek nem képesek hasonló eredményt felmutatni. Igen fontos továbbá t. ház, még az általános állati járványtörvény is, mely tudtommal a ministeriumban készülőben van, vagy talán már el is készült. Igen fontos ez a mostani gazdasági válság közepette, midőn gazdáinknak nem ajánlhatunk egyebet, mint azt, hogy lehetőleg iparkodjanak az állattenyésztésre több súlyt fektetni gazdaságunkban; szükséges ez akkor, midőn állatbiztosító intézményünk még nincs; társulatok útján életbe léptetésére sincs remény, sőt nézetem szerint, nem is kívánatos, hogy az társulati alapon létesüljön. Áttérek most t. képviselőház, oly tárgyra mely szorosan véve nem tartozik a részletes költségvetés, hanem inkább az általános vita keretébe. (Halljuk!) Minthogy azonban ott nem mondhattam el, talán lesz szíves a t. ház ezt most meghallgatni. (Halljuk!) Egészségügyi intézménycinket két szempontból szoktuk felfogni nemcsak mi, de más művelt államok is. Először gazdasági szempontból, másodszor vám- és kereskedelmi szempontból. Minek köszönhetjük t. ház, hogy most gazdaközönségünknek azt ajánlhatjuk, hogy marhatenyésztésre fektesse gazdaságát ? Annak, hogy az orosz és román marha nem bocsáttatik az országba. Nyissuk csak meg a határt Oroszország és Románia felé a szarvasmarha behozatalának vagy legyünk erre némileg kényszerítve, okvetlenül alá fog szállani a marhának az ára. Ezen intézkedés tehát tulajdonképen nem tisztán állategészségügyi, hanem inkább prohibitiv vám. Részemről t. ház, a közös vámterület híve vagyok ; híve vagyok pedig annak épen most, a gazdaságra nézve oly válságos időben. Híve vagyok azért is, mert azt hiszem, hogy a közös vámterület mellett, ha esetleg később szükségesnek mutatkoznék az, hogy a kormányok oly intézkedéseket léptessenek életbe, melyek által a gabonára is ily pro14