Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

96 52. •rsüágos ülés jccnár 20. 1S86. hatni az országnak minden nagyobb megyéjében és lehetőleg minden nagyobb községében. (Helyeslés halfelól.) Es végül, ha a kormány pzonbuzdítási eszközöket, melyek rendelkezésére állanak — értem a kitüntetéseknek, érdemjeleknek és ehhez hasonlóknak osztogatását — nem annyira a pártjának tett politikai szolgálatok teljesítéseért jutalmul, mint inkább az ország jólétének előmozdítására kifejtett tevékenység megjutalmazására fordítaná; meg vagyok győződve, hogy ezzel nagyobb eredményt érhetne el és az országot nagyobb hálára kötelezné le, mint eddigi eljárása által. (Élénk helyeslés lalfelől.) Ezen kivül van még egy gondolat, melyet ez alkalommal megpendíteni szeretnék s ez; vonatkozik a minden fokú gazdasági tanintézetekben előadott és felvett tananyagra. Az eszme, melyet megpendíteni óhajtok, a hírneves német nemzetgazdász, Stein Lörincz bécsi tanár által több röpívben, sőt könyvben is felhozatott. 0 ugyanis arra figyelmeztet és ez figyelmünkre teljesen méltó volt, hogy nagy hiba, hogy a mezőgazdasági szakértelem terjesztésére működők ugy az irodalomban, mint az oktatásban bizonyos egyoldalúsággal járnak el és pedig azon irányban, hogy csakis a mezőgazdasági technika körébe tartozó ismeretekre terjednek ki és nem egyúttal a mezőgazdaság nemzetgazdasági állásának és situatiójának felvilágosítására is, a melyre különösen ma, a szabad versenynek e korszakában minden földbirtokosnak, s hogy megállhasson ép ugy szüksége van, mint a mezőgazdasági technika teljes ismeretére. Csakugyan anomália az, hogy midőn az egyszerű földmívelő embert a maga gazdaságával a szabad forgalom minden előnyeivel egyrészt, de minden veszélyeivel másrészt a hitelgazdaság hullámzó tengerében evezni hagyjuk : nem gondoskodunk arról, hogy az új helyzetének minden követelményeiről és minden veszélyeiről felvilágosítsuk, hogy arról is felvilágosítást nyerjen a szakoktatás terén, hogy mi az a váltó, a melynek aláírására fel van jogosítva, hogy az micsoda következményekkel jár, hogy a földbirtokra nézve mi a hitel felhasználásának egészséges és helyes, mi káros és veszélyes iránya; hogy felvilágosítást nyerjen legalább nagyjából a forgalmi viszonyoknak átalakulásairól, a melyek productiójának teljes átalakulását követelik, szóval anomália, hogy a mezőgazdasági technika elemeinek, valamint a magasabb tanintézetekben ezek magasabb fokozatainak felvilágosítása és előadása mellett a földbirtokos osztálynak minden kathegoriája nem nyer egyszersmind kellő tájékozást a földbirtok nemzetgazdasági helyzetének azon mozzanatai felől, a melyeknek figyelmen kivül hagyása épen oly bizosan vezet a pusztulásra, mint a mezőgazdasági eclmika haladásainak elhanyagolása. Nem kellene e tekintetben a theoreticus tananyagnak nagymérvű növelése, nem kellene új tanerők alkalmazása, mert az, a mi a földmívesiskolákban e tekintetben szükséges, egy rövid röpirat keretében, népiesen elő volna adható s ezzel az anyaggal a földmíves-iskolának rendes tanítója vagy tanára igen könnyen megbirkózhatnék. A magasabb gazdasági tanintézetekben természetesen a tananyag ezen részének terjedelmesebbnek kellene lenni. És hacsak egy pár perczig gondolkozunk a földbirtok minden kathegoríájának mai helyzetéről, lehetetlen be nem látnunk, hogy az ismeretek ezen ágára ép ugy szüksége van, hogy boldoguljon és fennállásában veszélyeztetve ne legyen, (Ugy van! balfélol) mint a mezőgazdasági technika minden ágának ismeretére. Ajánlom a minister urnak figyelmébe, hogy a gazdasági intézetnek minden kathegoriájában létező oktatási anyagnak ez irányban való kiegészítéséről gondoskodjék és én azt hiszem, hogy ez szükséges és mellőzhetetlen reform. (Helyeslés balfélöL) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Bá torkodom felemlíteni, hogy a mezőgazdasági iskolák szervezésénéi tökéletesen azon alapon állok, a melyet előttem szólott t. barátom kifejtett. Én nem chablonszerű feltételeket teszek egyes városoknak és vidékeknek, hanem a viszonyokhoz alkalmazva szoktam azokat megállapítani. Tudom nagyon jól, vannak szegényebb helyek, melyek oly áldozatokat nem hozhatnak és vannak gazdagabbak, melyek többet áldozhatnak; én egészen a viszonyokhoz alkalmazva szoktam igénybe venni hozzájárulásakat. A mi a másik pontot illeti, a buzdítást, én is ép oly módon szoktam azt alkalmazni, a mint t. barátom óhajtja, t. i. a kögazdasági előadók által, a kik figyelmeztetve vannak arra, hogy a közönséggel érintkezzenek. A mi pedig a tananyagnak kiterjesztését illeti, bátor vagyok t. barátomnak figyelmeztetésképen azt mondani, hogy az nem hiányzik. Mert hiszen gazdasági tanintézeteknél, még a földmívelési iskolákban is — habár itt csekélyebb mértékben és rövid kivonatban — de már az akadémiára, Magyar-Óvárott, sokkal bővebb keretben adják elő a nemzetgazdasági tanokat, a melyekben bennfoglaltatnak mindazon dolgok, melyeknek szükségét a t. képviselő ur nagyon helyesen kimutatta és minden esetre hiba volna, ha a mezőgazdaságtan nem ilyen módon adatnék elő azon intézetekben. Annyi igaz, hogy nálunk egy általános gazdasági tanintézeteknél használható magyar tankönyvek nemi igen 'vannak. A mint én betekintést vettem a gazdasági tanintézetek viszonyaiba, sajnálattal kell tapasztalnom, hogy magyar nyelvű tankönyvek a gazdasági oktatás nem minden szakmájára léteznek és ezen bajon törekszünk az által segíteni, hogy ismertebb kitűnő tanáraink