Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

4 48. országos Illés január 15. 18*3. Ordódy Pál, Pappszász Károly, Petrich Ferencz, Plachy Tamás, Porubszky Jenő, Prileszky Tádé, Rakovszky István, Rácz Athanáz, Rácz Géza, Ráth Ferencz, Röth Pál, Sághy Gyula, Schmidt Gyula, Szalay Imre, Szalay Károly, Szalay Ödön, Szathmáry György, Szathmáry Miklós, Szederkényi Nándor, Szerb György, gróf Széchényi Pál, gróf Széchényi Tivadar, Szitányi Bernát, Szomjas József, Szögyény-Marich Géza, Tibád Antal, Tolnay Gábor, Tors Kálmán, Trefort Ágoston, Ugron Gábor, Ullmann Sándor, Unger Alajos, Urbanovszky Ernő, Vadnay Károly, Vámos Béla, Várady Gábor, Visi Imre, Vizsolyi Gusztáv, Wahrmann Mór, Wenrich Vilmos, Zalay István, Zay Adolf, Zeyk Dániel, Zimándy Ignácz, Zsigmondy Vilmos, Zsilinszky Mihály. Elnök: A felolvasott névsor szerint jelen van 111 képviselő. E szerint a 450 megválasztott képviselőből hiányzik 339. Igaz, hogy a névsor olvasása közben többen megérkeztek, de be nem vétethettek, mert nevükön az olvasás már tálhaladt. Constatálva van tehát, hogy 111 képviselő jelen van: de mégis kénytelen vagyok kérni a t. képviselő urakat, hogy tekintettel arra, miszerint azok, kik s

/i tizenegyre vagy épen 11 órakor érkeznek, nem hitelesíthetik a jegyzőkönyvet, méltóztassanak !/

4 11-kor jelen lenni. Én részemről most azt hiszem, hogy mivel 111 tag van jelen, a t. ház nem kívánja alkalmaztatni a házszabályok amaz intézkedését, hogy holnap a ma távol voltak névsora felolvastassák s általam azok névsora, kik szabadságkérés, vagy betegség következtében távol vannak, beadassék. (Nem!) Én kérem a t. ház tagjait, méltóztassanak pontosan megjelenni, az ország megkívánhatja a képviselőktől, hogy legalább azon négy órát, melyet itt kell tölteniök, egészen töltsék ki. (Élénk helyeslés.) Következik a jegyzőkönyv felolvasása. Szathmáry György jegyző (olvassa a f. hó 14-én tartóit ülés jegyzökönyvét). Elnök: Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Jelentem a t. háznak, hogy az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Más előterjesztésem nem lévén, következik a napirend, vagyis az 1885. évi állami költségvetésnek, még pedig a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister tárczájának részletes tárgyalása, nevezetesen a központi igazgatás czíme fölött. Becker János: T, képviselőház! (Halljuk / Halljuk!) Szomorú jelenség az, hogy midőn Magyarország földmívelési ministerének költségvetéséről van szó, a t. ház már napok óta csak gazdasági válságról tárgyal. A mily szomorú a dolog, hogy a kormány, mely egy évtized óta látja közeledni ezen válságot, ennek elhárítására ugyszólva mitsem tett, ép oly vigasztaló azon általános érdeklődés ez ügy iránt a ház minden pártjában, mely reményt nyújt arra, hogy a kormányt eddigi lethargiájából felébreszti 8 hasznos intézkedésekre serkenti. * De nem is csodálom ezen érdeklődést, ellenkezőleg csodálKozom, hogy a t. ház e tárgygyal már évek előtt nem foglalkozott behatóbban; mert méltóztassék tekintetbe venni, hogy a magyar állam 15s/i millió lakosságának legalább 3

/s része az őstermelésből él, hogy a magyar földbirtok 46»/i millió holdja mintegy 4000 millió frt értéket képvisel, mely nemzeti vagyon az ország jólétének alapját képezi, vegye tekintetbe a t. ház, hogy az ország választóinak — tehát a túloldalon ülő képviselők megbízóinak is — nagy többsége őstermelő, kik megvárhatják e válságos időben, hogy érdekeik itt e házban el ne hanyagoltassanak vagy épen elárultassanak. (ügy van! a szélső baloldalon.) E tárgyban egyes osztályok érdekellentéteiről vagy egymás elleni uszításról nem lehet szó s ha erről Visi Imre t. képviselő ur vagy bárki meg akar győződni, ne sajnálja íróasztalát néha elhagyni s csak itt Budapesten bármely iparos vagy kereskedőtől tudakolni, hogy mitől várja áldását és reméli üzletének sikerét: ezek meg fogják mondani, hogy a jó termés-, a gazdák jólététől; mert a mezei gazdaság hazánkban a törzs, az ipar és kereskedelem az ágak és levelek: együtt hozzák a gyümölcsöt. A jelen gazdasági válság főoka az Amerika, India, Ausztrália és Oroszország búzatermelésének rohamos emelkedése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi idézte elő ezen rohamos emelkedést ? A közlekedési eszközök tökéletesbítése és olcsóvá tétele. Csak mióta Amerika, India és Oroszország olcsó vasutakkal és vízi utakkal bír: azóta érezzük mi annak szomorú consequentiáit. Atkinson Ede kimutatta, hogy mióta Amerikában a vasutak consolidáltattak és vezetésük néhány hatalmas társulat kezében czélszerüen központosittatott: a tarifa-leszállítások 1866— 1880-ig 121.201,000 dollárt tettek ki, vagyis az összes szállítási költségek 59%-át és ez tette lehetővé, hogy a nyugati farmerek 1000—1500 mértföldnyi távolságról is a tengerre vihetik terményeiket a nélkül, hogy áraikban tetemesen fölszöktessék. Ezen tarifa-leszállítások tették Atkinson szerint lehetővé az északi államok adósságának tetemes csökkentését, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Hasonló törekvésekkel találkozunk Indiában, melynek a suezi csatorna is rendkívüli előnyöket nyújt; Oroszország vasúti hálózata is óriási dimensiókban gyarapult s 1880 óta mindezen államokból a vasúti és tengeri szállítás még olcsóbbá lett. Ezen olcsó szállítás miatt szorult le jeles minősége daczára a magyar búza az angol, franczia, olasz és észak-német piaczokról s ma már