Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-33
31. országos 01 ís deczamber 9.1884. gg Gábor t. képviselő ur irányunkban és irányomban élt, bennünket megrémíteni bizonyára nem fognak. (Felkiáltások a szélső balon: Tudjtik!) Igazuk lett volna az előttem szólott t. képviselő uraknak, ha én azt mondottam volna, hogy a magyar zászló kitűzése mint ilyen provocatiót idézett volna elő s azért maradt el. De én nem ezt mondtam; én nem a magyar zászló kitűzését említettem provocatiónak, hanem általán zászlók kitűzéséről beszéltem (Ellenmondások és nagy mozgás a szélső halon. Halljuk!) oly alkalmakkor és oly helyen, a mikor és a hol ezek kitűzése eddig szokásban nem volt (ügy van! a jobbodálon.) Ext most is fentartom, valamint fentartom azon nyilatko?atomat, hogy bármily alkalommal, ha akár horvát, akár más zászlók tűzetnek ki, a magyar zászló kitűzését mindenesetre szükségesnek tartom és annak minden sértés elleni megvédését a magyar kormány mindenesetre kötelességének fogja ismerni. Ezt mondtam s igy kérem nyilatkozatomat venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József: T. képviselőház! Ismerem a helyzet nehézségét és kötelességemnek is fogom tartani tisztán csak arra nézve nyilatkozni, a mi a mai tárgyhoz tartozik. A t. pénzügyminister ur kinyilatkoztatta, hogy Thaly Kálmán t. képviselőtársam nyilatkozatának ellenére, aki kijelentette módosítási óhajtását, a miben én is mindig osztoztam és az í868-iki kiegyezést Magyarország államisága ellen elkövetett bűnnek tartom, de elismerem, hogy mig meg nem jön ideje megváltoztatásának, addig az fentartandó, kijelentette a t. ministerelnök ur is, hogy ő a 68-iki törvényt fenn akarja tartani. Hát én helyeslem ezt, ha nemcsak szóval, hanem tényleg is követtetik az azt fentartanikívánók részéről és ennek következtében kötelességem, mielőtt a Horvát-Szlavonországok közigazgatási szükségleteire megajánlt összegekhez szólnék, kérdeznem a t. ministerelnök úrtól és egyúttal fel hivom a Horvát Sziavonországok tartomány gyűléséből ideküldött képviselőket is, hogy jelentsék ki némely aggályaimra nézve véleményüket. Én azt vélem, hogy az országos bizottságok nem arra valók, hogy ha a 68-iki törvény egjik vagy másik rendeletében egy vagy más sérelem kigondoltatott, azt az országos bizottságok beszéljék meg; hanem itt van a magyar korona országainak közös országgyűlése, hogy ha valami sérelem van, ezt itt adják elő és kérjék az orvoslást. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A 68-iki törvényeket ne forgassák ki önök még azon rendelkezéséből is, mely legalább ezt a jogot a magyar korona országai törvényhozásának adta meg. Az országos bizottságok nem arra valók, hogy ott egyik-másik kis sérelmek felvétessenek, hogy pl. magyar és horvát nyelven küldetik-e egyik vagy másik minister által a horvátországi hivata'nokokhoz egy vagy más utasítás, a mi nézetem szerint nem is sérelem a 68-iki törvények ellen. De ha az volna is, adják elő azt itt a magyar korona országainak közös országgyűlésén. En tehát kinyilatkoztatom, hogy az országos bizottságok a 68-iki törvények rendeletei szerint igenis nem egy kis, apró sérelmekre vannak, hanem ha valamelyik ezen törvénynek egyik vagy másik részét óhajtja megváltoztatni, akkor van szükség országos bizottságokra. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Elhiszem azt, hogy mind a horvát-szlavón képviselőknek, ha az eddigi módot vigyázzák és ügyelik, sokkal kényelmesebb, mind a magyar kormánynak, ha az eddigi utat akarja követni, hogy a horvát-szlavón tartományokból küldött képviselők segélyével tartsa fenn néha, sőt sokszor, kormányát. Sokkal kényelmesebb mód a magyarországi közvéleményt meglepni és azután azt, a mit egy többség által kiküldött országos bizottság jónak vél, akarva nem akarva elfogadtatni. Tehát ismétlem, én az országos bizottságok kiküldését egyes sérelmekre nézve nem tartom helyesnek, hanem azt tartom helyesnek, hogy itt adják elő az országgyűlésen sérelmeiket. Megismerem, hogy én e törvényt meg kívánom változtatni a magyar állami egység biztosítása érdekében, de megismerem azt is. hogy a mig ez nem eszközöltetik, mig a törvény fennáll, azt teljesítni kell; s addig, ha sérelmek vannak és azok itt előadatnak, én leszek az első, a ki azt mondom, mig ez a törvény áll, a felhozott sérelmeket, ha igazak, orvosolni kell. A másik, az lényegesebb kérdés. Azt hiszi az előttem szólt t. képviselőtársam, hogy azon többség, mely most Horvát-Szlavonország tartománygyülésében alakult, a magyar állameszméhez és igy az 1868-ki kiegyezési törvényhez hű akar lenni? A t. ministerelnök ur pe ig kinyilatkoztatta, hog'y a törvényt fenn akarja tartani. Kérdem a t. ministerelnök urat, vájjon Horvát-Szlavonországok tartománygyülése tiszteli-e akkor a kiegyezési törvényt, mikor í 882-ben ápril 20-án, midőn kiküldötte a fiumei még függőben lévő ügyek rendezésére az országos bizottságot, azt határozta, hogy .. Fiume közvetlenül HorvátSzlavonországokhoz tartozik" és a fiumei országos bizottságban jelen volt horvát-szlavón képviselők kinyilatkoztatták, hogy nem volt és nincs olyan horvát tartománygyülés, mely e követeléstől elállana s ezen jogi alapjukra nézve ugy a nekik életet adó 1868-ki törvény, valamint a koronának azon évben küldött leirata is semmi, az őket nem kötelezi s nekik nem praejudieal; ők nem élnek illusióban, mert Fiumét közvetlenül
